V. Naszályi Márta: mától egyetlen önkormányzat sem lehet biztonságban

– Bár még csak tegnap fogadta el az országgyűlés a lakástörvény módosításának végleges változatát, értesült az elfogadott tervezetről, mármint a végleges szövegéről?

– Erről hivatalosan akkor értesülünk, ha kijön a Magyar Közlönyben, de természetesen a parlamenti leiratból, az előterjesztésekből már van fogalmunk a kodifikálandó szövegről. De természetesen tudjuk, hogy miről van szó.

– Mennyiben tudnak – immár a végleges változat ismeretében – felkészülni az önkormányzati ingatlanok „megvédésére", a lehetőségekhez képest igazságos jogosultság megalkotására? Magyarán, van-e erre egyáltalán eszköz és lehetőség az önkormányzat részéről?

– Nem vagyunk könnyű helyzetben. Nekünk az a feladatunk, hogy a törvényeket végrehajtsuk és a kerületi lakosságnak segítsünk. Ennek értelmében, számomra most elsőbbséget jelent, hogy többek között azok a lakók, akik már 1994-ben is lakók voltak és nem tudták megvásárolni az ingatlanjukat, az ő számukra megteremthessük ezt a lehetőséget. Minél zökkenőmentesebb ügyintézéssel igyekszünk ezt teljesíteni. Ezt a kampányban is megígértük s tettük azért, mert mind én, mind a kollégáim így tartjuk méltányosnak, éppen ennek az előkészítésén dolgozunk most. Azt azért látni kell, hogy a törvényben megadott hat hónapos határidő az mind az önkormányzati gyakorlat, mind az ügyismeret totális dilettantizmusáról árulkodik.

– Segítsen kérem az olvasóknak pontosítani, hogy mire kötelezi önöket a témában hat hónap?

– Hat hónap alatt kellene több mint száz házat társasházzá alakítani, 750-800 lakás ügyintézését lebonyolítani – ennyi kérelem érkezhet az előzetes számításaink alapján. Ezek a házak egy az egyben önkormányzati tulajdonú ingatlanok, amiknek a lakásaira egyelőre nem is tudunk értékbecslést adni, mivel egységes épületként szerepelnek. Ezek társasházzá alakításához pontos műszaki- és tervdokumentáció kell, ezeket ki kell állítani, a jogi dokumentumokat is meg kell szövegezni, mindeközben az értékbecslést és minden egyéb kötelező adminisztrációt el kell végezni. Ez hat hónap alatt nem lehetséges. És nem azért nem lehetséges, mert nincs meg hozzá a szándék vagy a szakember vagy a kellő létszám stb, hanem egyszerűen azért, mert nonszensz. Tehát aki ezt ebbe a törvénybe beleírta és megszavazta, arról egyértelműen látható, hogy vagy nem ért hozzá, vagy nagyon is tudja, mit csinál és kifejezetten az a cél, hogy a kormányhivatal magához vonhassa az ezzel kapcsolatos ügyintézéseket, mondván, az önkormányzat képtelen megoldani a dolgot. Nem lenne meglepő, mert a törvény is kiveszi az önkormányzatok kezéből a saját tulajdonával való felelős gazdálkodás eszközeit. Ami szintén kiolvasható a törvényből, hogy az így kapott, igen kis mennyiségű pénzt mire költhetjük.

– Ezek szerint az egész törvénymódosítás azt sugalmazza, azt a látszatot akarja kelteni, hogy az önkormányzat nem tud felelősen gazdálkodni a lakásállományával?

– Sőt, hogy nem akar a kerületi lakosok számára magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtani. Miközben ez egyértelműen nem igaz. Olyan részletek szerepelnek a törvényben, hogy aki cserélte a lakását, az egységesen harmincöt százalékért megvásárolhatja. Amikor erre rákérdeznek, de hát miért és miért csak harmincöt, akkor az a válasz, hogy ezek az emberek egy lakást adtak érte és egyébként is sokat ráköltöttek a felújításra. De ez nem egységes rendszer!  Persze, vannak, akik sokat ráköltöttek, mások meg nem. Van, aki értékes lakást adott érte, más meg nem. Hol van ebben a rendszerben, hogy az önkormányzat mennyit költött ezekre a lakásokra, házakra? Ezt nem lehet egy törvényben leírt százalékban meghatározni! Az egész rendszer kidolgozását az önkormányzatokra kellett volna bízni, a saját mérlegelésére hagyni, hogy melyik lakást milyen áron lehet jogszerűen eladni.

– Ha jól értem, egy olyan rapid megoldási kényszert tolnak önökre, ami egyszerűen utolérhetetlen? 

– Így van.

– Van-e lehetőségük arra, hogy a törvényhozók szándékával szembeállítva, és komolyan véve a törvénymódosítást: az arra valóban rászorulók kaphassák meg ezeket a kedvezményeket?

– Tudnánk ezzel élni, ha a jogosultságot a kezünkbe kaptuk volna. Mi kifejezetten abba az irányba akartuk vinni a kerületi lakásügyeket, hogy ne azok jussanak olcsó lakhatáshoz, akik egyébként lakástulajdonosok, akár többszörösen is és igen magas jövedelemmel rendelkeznek. Nem azok szorulnak az önkormányzati bérlakásokra, akik tehetősek, hanem akik nem azok. A tegnap elfogadott törvénymódosítás viszont semmilyen módon nem kezeli azt például, hogy olyan ember is olcsón juthat vári műemléklakáshoz, akinek egyébként akárhány lakástulajdona van és kiemelkedő jövedelme. Miközben országszerte családok százezrei vannak olyan helyzetben, hogy évtizedekig kell kuporgatniuk és banki hitelt törleszteniük, hogy valamilyen otthont megteremthessenek a gyerekeiknek. 

– Megjelent Soproni Tamás polgármester részéről is egy figyelmeztetés, hogy a módosítás értelmében még a terézvárosi lakások egy részét is hátrányosan érintheti a törvény. Bizonyára van, lehet más kerület is hasonló helyzetben. Terveznek-e közös összefogást vagy deklaráció megfogalmazását ennek kapcsán, amivel talán nagyobb erővel védhetnék a polgáraik érdekeit? 

– Nyilván gondoltunk erre, de ezt a törvényt most megszavazták és ez alapvetően az első és a hatodik kerületet érinti. De amit üzen, az szerintem országos hatású, mert innentől kezdve, egyetlen önkormányzat sem lehet biztonságban, mert már a magántulajdon és az ebben az értelemben önkormányzati tulajdon nem szent. Ha te egy önkormányzat vagy és pénzt, energiát, figyelmet öltél abba, hogy a lakásállományodat felújítsd és karbantartsd, akkor tudjál róla, hogy bármelyik pillanatban elvehetik tőled az egészet. Innentől kezdve, melyik felelős önkormányzat lesz az, amelyik az egyébként is szűkösen rendelkezésre álló forrásait arra fordítja, hogy lakásokat vegyen, felújítson? Bármelyik percben kihúzhatják a beleadott értéket a lába alól.

– Zárókérdésként: okozhat-e és milyen mértékű kiesést az első kerületi önkormányzati költségvetésben?

– Ez nem közvetlen bevételkiesést okoz, sokkal inkább vagyonvesztést. Ennek a mértéke elérheti a 30-50 milliárd forintot.