Független a jegybanki személycseréktől a forint árfolyama

Változik-e a Magyar Nemzeti Bank politikája, miután az új elnök saját embereit ültette vezető pozíciókba?

Önmagukban a személycserékből nem szükségszerű, hogy bármilyen irányvonalbeli változás következzen. A monetáris politika egészét a Monetáris Tanács határozza meg, tehát ott kell többségnek lennie ahhoz, hogy a monetáris politikában irányváltás történjen. Az érthető Varga részéről, ha „saját emberekkel”, vagy legalábbis hozzá lojálisnak gondolt emberekkel tölti fel a tanácsot, de ez még nem jelent automatikusan másfajta gazdaságpolitikát.

Mit lehet tudni az új felső vezetők előéletéről? 

Az egyik Palotai Dániel, akinek a kinevezése szeptember 1-jétől lépett életbe, ő korábban az IMF igazgatótanácsának tagja volt. A másik Banai Péter Benő, akit most Virág helyére neveztek ki, ő korábban államtitkárként dolgozott Orbán Viktor kabinetjében. Emellett ott van Sipos-Tompa Levente, aki október 2-án csatlakozott Vargához, korábban az MFB vezérigazgatója volt, és akit még pénzügyminiszterként ő javasolt az MFB-be. Ezért vihette most magával a bankba is. Az, hogy ők mennyire „Varga emberei”, azt részben csak feltételezni tudjuk, de az nyilvánvaló, hogy saját csapat építéséről van szó.

Ön lát ebben a személyi átrendeződésben olyan jeleket, amelyek akár hatással is lehetnének az MNB inflációs politikájára? 

A legérdekesebb ebből a szempontból elsősorban Virág távozása. A másik két alelnök mandátuma szabályosan, lejárat miatt szűnt meg, az ő pótlásukat nevezhetjük egyszerűen személycserének is. Virág viszont lemondott, pedig a megbízatása csak jövő tavasszal járt volna le, ami arra utal, hogy ott élesebb konfliktus, koncepcionális nézetkülönbség vagy komoly bizalomhiány alakulhatott ki.

Voltak már korábban is erre utaló jelek?

Voltak. Amikor az új alelnökök egyikét kinevezték – feltehetően Sipos Leventét –, akkor Virágtól elvették a monetáris terület irányítását. Ebben a pozícióban Matolcsy helyett tulajdonképpen inkább ő tartotta kézben az elmúlt másfél-két év monetáris politikáját. Az, hogy ezt a területet elvették tőle, arra utal, hogy Varga nem bízott benne kellőképpen, Virágnak pedig így jó oka lehetett úgy érezni, hogy „dísznek” maradt a helyén, miközben a lényegi kérdések eldöntéséből kiszorult.

Lehet kapcsolat a személycserék és a forint erősödése között? A pénzpiacok nem tekinthetik ezt valamiféle üzenetnek, a jegybanki politika esetleges készülő változásának?  

Nem, ennek biztosan nincs érdemi hatása az árfolyamra. A piac nem úgy árazza ezeket a változásokat, hogy „jöttek a nagyon kemény gyerekek”, akik majd ránéznek az inflációra és extra feszes monetáris politikába kezdenek. Az árfolyam alakulásában most sokkal inkább külső tényezők játszanak szerepet. Elsősorban az, hogy milyen kamatpolitikát követ a Fed, illetve hogyan alakul a dollár helyzete. Ha a dollár erősödik, az gyengítheti a forintot. A piac jelenleg inkább kivár: figyeli, mi lesz a választások kimenetele? Van-e esély arra, hogy Orbánék megbukjanak, és jöjjön egy olyan új kormány, amelytől civilizáltabb gazdaságpolitika, jobb uniós viszony és a maradék uniós források megszerzése várható. Ha ezek a pénzek ténylegesen bejönnek, az a forintot is erősítheti.​ Ami a forint árfolyamát illeti, van egy erős sejtésem – hangsúlyozottan spekuláció csak, bizonyítani nem tudnám –, hogy a kormány számára jelenleg kiemelten fontos az év végi erős forint. Ennek két oka van: a költségvetési hiány és az államadósság szintje. A devizában fennálló államadósság már meglehetősen jelentős, a teljes bruttó államadósságon belül nagyjából 30 százalék fölött lehet. Amikor az év végi mérleget elkészítik, és az államadósság-mutatót december 31-i adatok alapján kiszámolják, egy erős forint azt jelenti, hogy a forintban kimutatott devizaadósság kisebb lesz, mint a gyenge forint mellett kalkulálták. Ez csak egyfajta „kozmetikai” lépés. Kormányzati, költségvetési érdek fűződik ahhoz, hogy év végén valamivel jobban mutasson a GDP-arányos államadóssági mérleg. Ha fenn tudják tartani a körülbelül 380-as árfolyamot, az némi segítséget jelent a kormánynak, és aligha ellenzi az MNB.

Az erős forint miatt változhat-e a jegybank pénz- és kamatpolitikája?

Nem látszik ilyen jel. A kamatpolitikában érdemi változás nem történt, a kommunikációban sem figyelhető meg markáns irányváltás. Nem valószínű, hogy a jegybank – a nagyon finom, „puha”, és nem látható eszközökön túl – bármilyen látványos lépéssel próbálná a kormányt segíteni. A lakosság számára elérhető állampapírok kamata elsősorban keresletfüggő, és jelenleg e téren sem látszik kényszer jelentős kamatemelésre. Elvileg lehetne ilyen szándék, de nagyon magas kamatot kellene kínálni, ami tovább növelné a jegybank veszteségét, de ez már láthatóan senkit nem zavar, amióta a jegybank tőkehiányának rendezését kitolták a ködös, távoli jövőbe. Emiatt közvetlen kényszert nem látok arra, hogy a lakossági állampapírok hozamát jelentősen emeljék, a külső – devizában felvett – adósság terén pedig teljesen piacfüggő, hogy mennyiért lehet a pénzpiacokon forrást szerezni.​ A jelenlegi helyzetben, úgy látom, a jegybanki személycserék sokkal inkább a politikai bizalmi viszonyokról és a saját csapat kiépítéséről szólnak, mintsem azonnali monetáris politikai fordulatról. A forint árfolyamának alakulásában sem az MNB mozgatja a szálakat. A külső pénzpiaci folyamatok, a belpolitikai választási esélyek és az uniós viszony rendeződése sokkal többet nyom a latban, mint a jegybank formális személyi struktúrája.