Valaki nem mond igazat a Trump-Orbán telefonról – az igazat az amerikai elnöki hivatal mondhatná el

A világpolitika egyik prioritásává vált az ukrajnai háború rendezésének kérdése, miután Anchorage-ban tárgyalt Donald Trump és Vlagyimir Putyin, majd azután nem sokkal, már Washingtonban, a Fehér Házban az amerikai elnök először – egy immár barátságos hangulatú – találkozót bonyolított Volodimir Zelenszkijjel. Végül mindketten sok órán át folytattak eszmecserét az Európai Unió legfontosabb vezetőivel, a brit kormányfővel, a NATO főtitkárával és az EU bizottsági elnökével kiegészülve. A Fehér Házban megjelent „hetek” egyik tagja annak az 5,5 millió lakosú Finnországnak volt az elnöke, amelynek NATO-tagságát Orbán hosszú hónapokig húzta-halasztotta. Pedig nem Stubb volt az, aki az EU soros elnökeként összevissza repkedett a konfliktusban érintett és nem érintett országok között, deklarálva, hogy ő békemissziót folytat (mondjuk, az EU rögvest tudatta, hogy nem az unió nevében). 

A szombat anchorage-i, majd a hétfői washingtoni tárgyalások egyik napirendi pontja egy esetleges csúcstalálkozó volt Zelenszkij és Putyin között, amire Trump is elutazna (ha hívnák – mint mondta). Utóbb pedig elterjedt a hír, hogy esetleg a helyszín Budapest lehetne. Nem meglepő módon kiderült, hogy ezt magyar részről szívesen vennék. 

Orbán persze mindig mindent azon a szemüvegen keresztül néz, hogy neki mit hoz a konyhára, s presztízsben (talán másban is...) egy ilyen találkozó házigazdájának lenni – pestiesen szólva – nem lenne semmi. De vajon vissza tud-e jönni a partvonalról Orbán azzal, ha fenntartják, hogy Budapesten lehet az ukrajnai háború lezárását, de legalább tűzszünetet célul kitűző ukrán-orosz kétoldalú, esetleg az USA bevonásával háromoldalú csúcstalálkozó? Ennek az esélyét mutatja, hogy  az ötletet Zelenszkij tulajdonképpen máris elutasította, s a lengyelek is hangosan berzenkednek ellene. S szolgálhatná-e Orbánnak a magát, mint békekövetet pozicionálni próbáló célját, s persze az erodálódott presztízsének a javítását az az állítása, miszerint „Magyarország kezdte a békemissziót, Trump befejezheti”? Jeszenszky Gézát kérdeztük.

Lehet érvet felhozni Budapest mellett egy olyan találkozó színhelyeként, amely hivatva van legalábbis valamilyen módon lezárni a szörnyű háborút – mondta a korábbi külügyminiszter, történész. Mint emlékeztetett rá: 1994 decemberében Budapesten négy atomhatalom, köztük Oroszország megállapodott abban, hogy Ukrajna lemond az atomfegyvereiről, cserébe a többiek garantálják a szuverenitását, területi épségét. Oroszország azonban megszegte a Budapesti Memorandumban tett vállalásait, s bizonyos értelemben ezt ugyanezen a helyszínen jóvá tehetné. A tett színhelyén lehetne ugyanis szembesíteni Putyint Moszkva hitszegésével (akkor amúgy Jelcin írta alá orosz részről a Budapesti Memorandumot), amit az akkori vállalások felrúgásával az Ukrajna elleni agresszióval elkövetett.

Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy az élesen szembenálló két fél, a támadó és a védekező, esetleg közvetítők közreműködésével találkozzon, nos ahhoz a hagyományos diplomácia szerint mindenképpen egy semleges helyszín kell – mutatott rá a diplomata. „Magyarország pedig sajnos ebben a konfliktusban egyre egyértelműbben nem az – ezt sokan, régóta látjuk, mára pedig már a magyar kormány megnyilvánulásai, a szavai, a nyilatkozatai, a tettei letagadhatatlanná teszik, hogy Orbánék Oroszország mellett állnak, Moszkvának drukkolnak, azt tevőlegesen, politikai és diplomáciai lépésekkel segítik” – fogalmazott. Ilyen értelemben pedig teljes joggal mondhatják például az ukránok is, hogy Budapest nem megfelelő helyszín – jegyezte meg.

Emberiességi szempontból persze bármely helyszín jó lenne, akár Budapest is, ha eredménnyel tudnának tárgyalni – mondta, elismerve, hogy Orbán nyilvánvalóan ezt a saját dicsőítésére aknázná ki. 

Az pedig, hogy Orbán békemissziót kezdett volna, nos, az Jeszenszky szerint nevetséges. Ehhez az is kellett volna például, hogy Moszkvában a béke mellett érveljen, de annak semmi jele nem volt, hogy kiállt volna a jogszerű állapot helyreállítása mellett. „Ezzel együtt sem sajnálnám tőle a dicsfényt, ha lenne eredménye” – mondta. 

De mások nem így gondolják, s ha lesz konferencia, arra más helyszínt választanak – prognosztizálta. A maga részéről azonban attól tart, hogy ez is csak egy látványkirakat, azaz orosz részről demonstráció, hogy ők ugyan megegyeznének – persze csak akkor, ha a hódítás révén szerzett területet megkapnák. Pedig mit is állított volna Lavrov külügyminiszter? Hát azt, hogy soha nem törekedett területek megszerzésére. „kérdem én, akkor miért is indítottak háborút Ukrajna ellen?”

„Magyarországnak, pontosabban a magyar kormánynak sajnos szomorú, szégyenletes szerep jutott, mégpedig a saját választása miatt, amit egy ilyen konferencia helyszínének a biztosítása sem tudna helyre tenni” – szögezte le. Ahhoz bocsánatot kellene kérnie Ukrajnától, amiatt, mert kampányt indított ellene a nemzetközi színtéren és ideahaza egyaránt. S kellene hozzá az is, hogy egyértelműen elítélje Oroszország agresszióját. Ha mindezt megtenné, akkor talán még létjogosultságot is szerezhetne ahhoz, hogy békekonferenciát rendezhessen.

Jeszenszky szemében a legnagyobb probléma az, hogy persze egy ilyen konferencia kívánatos, de nem látni az esélyét annak, hogy eredményes legyen. Eleve mindkét fél készsége szükséges akár csak ahhoz is, hogy egy tűzszünetről meg tudjanak állapodni. Minden hamis propaganda ellenére, ez nem Ukrajnán, hanem Oroszországon múlik – hívta fel rá a figyelmet. Ukrajna kész fegyverszünetet kötni tisztességes feltételek mentén, ami azt jelentené, hogy a jelenlegi frontvonalak alapján elhallgatnának a fegyverek. Ne feledjük, a háború legnagyobb humanitárius ára, hogy ukrán állampolgárok tízezrei halnak meg, szenvednek sérüléseket, s egyéb módon is szenvednek – s a világ minden békeszerető, tisztességes emberének nem lehet más a célja, mint hogy szűnjön meg ez a vérontás. 

Jeszenszky egy példával élt: a koreai konfliktuséval. Észak-Korea megtámadta Dél-Koreát, a harcok váltakozó eredménnyel folytak, s végül az ENSZ beavatkozásával, a „status quo ante” elv alapján megszületett a megállapodás az északi agresszió előtti vonal alapján. Ennek az analógiának az alapján Ukrajna törvényes határai mentén kellene tűzszünetet kötni – szögezte le a történész-nyugalmazott diplomata, elismerve, hogy erről maga Kijev sem álmodik. Viszont a jelenlegi frontvonal lehetne a tűzszünet határa, de orosz részről eddig erre sem láttunk készséget, miután Moszkva a még el nem foglalt területeket venné alapul, különösen a stratégiai szempontból is kulcsfontosságú területet, Donyecket. „S tipikusan orosz viselkedésként Putyin álságosan nem akar fegyverszünetről tárgyalni, csakis a békéről” – hívta fel a figyelmet, megjegyezve: holott ahhoz még nagyobb szükség van arra, hogy a felek készen álljanak megállapodni. Ettől azonban nagyon távol vagyunk, Putyin semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy a megszállt területeknek akár csak egy részéről lemondjon.

És a területcsere? – kérdeztük. Jeszenszky szerint az nem nevezhető területcserének, hogy Oroszország kivonul valamilyen, általa elfoglalt jelentéktelenebb területről, s cserébe katonailag is nagyon fontos területeket átadnak neki. Erre lehet azt mondani, hogy nevetséges – állapította meg, utalva arra, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy nyilatkozatában nevetségesnek nevezte azt, hogy Oroszország ok nélkül támadta volna meg Ukrajnát. 

S hogy miről lehetne tárgyalni egy meglebegtetett béketárgyaláson? A korábbi külügyminiszter szerint arról, hogy esetleg valamilyen feltételek mellett, valami engedményt tesznek a felek. „Régóta létező magánjavaslatom – ezt 2018-ban, a harcok sokkal enyhébb szakaszában az Orbán-kormánynak is javasoltam már –, hogy szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett tartsanak népszavazást a vitatott terület hovatartozásáról” – emlékeztetett, hozzátéve: az akkor arcmentő megoldás lett volna, de ma már erre kevés az esély.