Választási cinizmus a köbön: ezúttal a rokkantnyugdíjasokat csapná be a Fidesz
Habár Barát Gábor azt nem hiszi, hogy a választás előtti krumpliosztást elhagyja a Fidesz, de azt azért állítja, hogy a kormánypárt nem bízza a véletlenre a 2022-es megmérettetés kimenetelét. Ez utóbbira példa a 2012-től elvett rokkantnyugdíjakkal kapcsolatban, a napokban benyújtott cinikus tartalmú törvénytervezet. A kormány elvben ezzel „rendezné” a rokkantnyugdíjasok ellátásáról megállapított – az Alkotmánybíróság által 2019-től alkotmányellenesnek minősített – helyzetet. Ám teszi ezt úgy, hogy az érintettek vagy elfogadnak egy egyszeri, 500 ezer forintos kompenzációt, vagy a jövő évi választásokat követő években rendeződhet majd a helyzetük, de addig vállalniuk kell a bizonytalanságot. Az Országos Nyugdíj-Főigazgatóság korábbi vezetőjét kérdeztük.
Mennyire tekinthető választási „krumplinak” a megváltozott munkaképességűek helyzeténe „rendezésére” született tervezet?
Szerintem az a tény önmagáért beszél, hogy hosszú hallgatás után, most nyújtották be a törvényjavaslatot. Még szerencse, hogy 2022 tavaszán lesz választás, ezért felgyorsították a menetet. Megjegyzem, azért krumpliosztás is lesz, mert van olyan politikus, akinek az a mániája. Az ősbűn a rokkantsági nyugdíjvédelem, illetve a rokkantsági nyugdíj intézményének a kiiktatása, aminek a konkrét ügyön messze túlmutató negatív hatása van. A sebtében benyújtott javaslattal, egy szűk, de fontos elrontott szeletét, nevezetesen az „átrendezésnél” átgondolatlan jogalkotási hibát próbálnak az Alkotmánybíróság határozatának hatására rendezni – cinikus módon. Kár volt két évet várni ilyen javaslatra. Az azért érdekes, mert a jogalkotási mulasztást megállapított és a rendezésre világos útmutatást adott Ab-döntés után a kormány, illetve a kormány nevében nyilatkozó elhárította a feladatot azzal, hogy nincs tennivaló, minden rendben van. Érdekes, most, közeledve a választáshoz, másként látják. Ez önmagában üdvözítő. A rendezési javaslat mikéntje azonban már problémás.
Mennyire elfogadható, hogy egyszeri kompenzációval oldják fel a törvénytelen helyzetet? Nem szül-e ez újabb törvénytelen helyzetet?
Mivel törvényben javasolja a kormány a sok-sok embert érintő mulasztás utólagos „rendezését”, a javaslat elfogadása után nem beszélhetünk törvénytelenségről, de kifogásolható módszerről és igazságtalanságról igen. Az is vitatható, hogy a benyújtott javaslat mindenben megfelel-e az Ab-határozatban foglaltaknak. A törvényjavaslat lényege, hogy „fogadd el az egyszeri – szerintem alulbecsült – kompenzációt, és felejtsük el egymást vagy várjál „valamire”, vagyis 2023. június 30.-ig a felülvizsgálatra. Az érintett, többször megalázott személyi kör döntő többsége nem, hogy nem látott, de nem is hallott 500 000 forintról, egyben. Ez egy „visszautasíthatatlan ajánlatnak” minősíthető, de nem tartom jogilag korrektnek a rendezés ezen részét. Maga a jogszabály-tervezet „stílusa” visszataszító. Az összegszerűsége és az orvosi minősítés önmagában számos gond forrása, hiszen 2011. december 31-ei állapotot kell utólag „visszaállítani”, illetve tíz év után javultnak minősíteni szinte képtelenség. Nem értem, hogy mi az értelme a személyes felülvizsgálatnak, ha az orvosi dokumentáció megvan? Egyébként jogilag igen kérdéses az egyösszegű kompenzáció, az ügy jellegére, a tervezett „rendezés” körülményeire tekintettel.
Ki lehet-e jelenteni, hogy rosszabbul jár az, aki elfogadja?
Szerintem nem, mert nem derül ki, hiszen aki az egyszeri kompenzációt elfogadja, az lemond további, az ellátásának összegszerűsége későbbi változtatásának a lehetőségéről. Megismétlem: ki fogja visszautasítani a számára hatalmas, biztos egyszeri összeget, egy jövőbeli bizonytalan újraszámítással szemben? Ez azért sem „csereszabatos” választás, mert később derülne ki – hiszen hosszú évekig kaphatott kevesebbet az érintett –, hogy a különbözet több lenne, mint az egyszeri kompenzáció. Ez egy jogi és emberi csapdahelyzet, akkor is, ha sok érintett az egyszeri kompenzációt fogja választani. A tervezet – már bocsánat – rájátszik a rokkantak, illetve megváltozott munkaképességűek helyzetére.
Konkrétan kikre vonatkozik a tervezet?
Azokra, akiknek a 2011. december hóra még járó rokkantsági nyugdíját vagy rehabilitációs járadékát az új típusú orvosi-egészségügyi felülvizsgálatát követően, tényleges állapotjavulás nélkül átszámították, és az új ellátásuk, a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásuk – tehát már nem nyugdíj – alacsonyabb mértékben került meghatározásra a korábban említett jogcímen folyósított ellátásnál. A gyakorlati probléma már ott kezdődik, hogy miként lehet tíz évvel később, visszamenőleg korrekten megállapítani egészségügyi státuszt, hisz a kor előrehaladtával jellemzően az egészségügyi állapot romlik? Azt meg „helyből nem értem”, hogy miért nem adják előbb vissza az érintettnek a korábbi – csökkentés előtti – összeget, és utána vizsgálják felül? Az Ab határozatából az következik, hogy ha a fizikai állapot nem javult, csak az azt minősítő jogszabály változott, akkor anyagilag nem járhat rosszabbul az érintett 2012. január 1-je után, mint előtte. Ebből pedig az következik, hogy hivatalból kellene valamit tenni, és nem kérelemre, vagyis minden érintettet vagy be kellene hívni az állapotvizsgálatra vagy vissza kellene állítani a 2012. január 1 előtti ellátási összeget. Mivel a benyújtott jogszabály-tervezet szerint a hivatalnak – a hirdetményi értesítésen felül – személyre szóló értesítésben fel kell hívnia az érintettet, akkor miért nem vizsgálatra hívják be? Persze, mindezt az ügyviteli, jogalkalmazási kérdést okafogyottá teszi, ha az egyszeri kompenzációt fogadja el az érintett. Erre mondják, ügyes...
Mindebből az következik, hogy a problémát nem oldják ezzel meg? Jól értem?
Az egyéni helyzetet a javaslat sajátos választási lehetősége az esetek többségében, azon okok miatt, amit említettem „megoldja”, de egyben el is fedi.
Vannak-e erényei a tervezett jogszabálynak?
Magának a jogszabálynak, mint kodifikációs terméknek nincs „erénye”. Csak az üdvözlendő, hogy közel két év után változott a kormány álláspontja, és az Országgyűlésben remélhetőleg tárgyszerű és nyilvános vita lesz, ami talán érdemben javítja a tervezetet, ha nem megint a hiúság jellemzi a törvényjavaslatot beterjesztő kormányt. Mint említettem, sok elvi és eljárási, továbbá gyakorlati problémát látok. Az azonban meglepett, hogy nincs rendelkezés arról, hogy mi lesz a hozzátartozóval, az ő esetleges jogával, ha az érintett átszámításra jogosult időközben meghalt. Remélem a vita során ezt is érintik és valamilyen hozzátartozói kedvezményt biztosítanak.
