Választási párt kellene 2022-re
Egyetlen választási párt létrehozását javasolja az ellenzéki pártoknak a 2022-es választásra Magyar György ügyvéd, aki ennek deklarált céljaként nem a hatalom kizárólagos birtoklását, hanem a jogállam intézményrendszerének helyreállítását, a választás szabályainak újragondolását mondja. „Utána – a parlament feloszlatása után – jöhetne az egyes pártok közötti tisztességes verseny” – olvasható a Magyar Ügyvéd Blogon megjelent bejegyzésében. Magyar nem csak javasol, figyelmeztet is.
„Még időben vagyunk ahhoz, hogy az ellenzék tárgyaljon erről. Ha ez nem történik meg, azzal megágyaznak a Fidesz negyedik kétharmadának” – írja, hozzátéve: „ideje felelevenítenünk a technikai együttműködésre vonatkozó korábbi elképzeléseinket”.
Ő is felelevenített, mégpedig azt, hogy a 2014-es parlamenti választás előtt már nyilvánvalóvá vált, hogy a Fideszt csak a saját eszközeivel lehet megverni, s megoldásként egy körzetben egy közös ellenzéki jelölt jöhetett szóba. Ám még a 2018 választásra sem jött létre valódi együttműködés, s bekövetkezett a harmadik kétharmad. Pedig voltak arra nézve javaslatok, hogy miként kellene eljárni: ha már a Fidesz egyfordulóssá tette a választást, legyen nulladik forduló, ahol a polgárok az összes ellenzéki jelölt között dönthettek volna arról, ki legyen az adott körzetben a fideszes induló egyetlen kihívója.
Az izgalmas politikai innováció részben megvalósult viszont az önkormányzati választáson. Akadt példa néhány előválasztásra, számos helyen pedig szinte a teljes ellenzék összefogott, hogy a polgármesteri és a helyi képviselői helyekért a Fidesszel szemben valóban csak egyetlen jelölt szálljon versenybe. Ez be is jött: a kormányoldal elveszítette Budapestet, valamint 13 megyei jogú és pár kisebb várost.
Ugyanakkor ezt az egészet igazából a parlamenti választásra találták ki, hiszen a jogszabályi környezet megváltoztatására kizárólag az országgyűlésnek van felhatalmazása. A javaslat nem arról szólt, hogy az egymással együttműködő pártoknak a ciklus végéig kényszerkoalícióban kellene dolgozniuk. Az akkori elképzelés tényleg kizárólag technikai együttműködésre vonatkozott, és arra, hogy ha sikerül elvenni a Fidesz többségét, utána négy alapvető jogszabály módosítása után lehetett volna új választást kiírni.
Magyar az írásában nem csak javasol, hanem intelmet is intéz az ellenzékhez. Mint írja, hihetetlen önmérsékletre lenne szükség ahhoz, hogy mindenki képes legyen felülemelkedi a saját pártérdekein, másként nem őrizhető meg a kényszer szülte egység. Ráadásul a hatalmi harcokat észlelve azok a szavazók is joggal érezhetik majd becsapva magukat, akik személyes pártszimpátiájuk ellenére a közös jelöltekre voksoltak.
Ezzel az ellenzék könnyen eljátszhatja az emberek bizalmát, már csak emiatt is érdemes az önkormányzatokban visszafogottan szerepelni. Arról már nem is beszélve, hogy egy tartós vita a helyhatóságok működésképtelenségéhez vezethet, amelynek következménye akár időközi választás is lehet, ami megint a Fidesz malmára hajtaná a vizet.
„Tessék tehát az ellenzék vezette településeken tudomásul venni a polgárok döntését: ha már így akarták, maradjon olyan „szivárványkoalíció”, amely a választás után is képes az ésszerű kompromisszumokra. Ebbe persze nem fér bele, hogy ellenzéki képviselők mindenféle posztok elnyerése érdekében hirtelen kiugranak – van már rá példa –, és a Fidesszel szavaznak. Ők nem csak saját becsületeket veszítik el, hanem az egész rendszert teszik hiteltelenné” – figyelmeztet Magyar György.