Varga Judit felelőssége vitathatatlan Völner korrupciós botrányában

Ha igaz, amit Varga Judit mondott még a Pegasus-ügy kirobbanásakor a Telexnek, ha nem hazudott az igazságügyi miniszter, akkor tényleg az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára, Völner Pál kezében volt a Pegasus-megfigyelések engedélyezése/elutasítása. Annak a meghatározó fideszes politikusnak állt tehát jogában a benyújtott kérelmeket elbírálni, aki ellen – mint mi is megírtuk – Polt Péter ügyészsége „bűnszövetségben, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés megalapozott gyanúja miatt” jár el. De nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy akár zsarolás, akár szimplán megvesztegetés miatt, megfigyelési ügyekben is korrumpálhatóvá vált, hiszen a végrehajtói téren „a gyanú szerint jogtalan előny ellentételezéseként – felügyeleti, hatósági, igazgatási jogkörével visszaélve – vállalta, hogy konkrét ügyeket intéz, ahogy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke kérte”. Vannak-e ennek nemzetbiztonsági szempontból veszélyei?

A kérdéseinket Tarjányi Péternek tettük fel.

Jó a rendszer

A biztonságpolitikai szakértő elsőnek nem a konkrét ügyről, hanem általánosságban, „kicsit távolabbról szemlélő” véleményt mondott. Szerinte nem véletlen, hogy harminc éve úgy lett kitalálva a lehallgatási engedélyezés, hogy szem előtt tartották a „Ki figyeli az őrzőket?” szempontot. Az ártatlanság vélelmét tiszteletben tartva is felmerül a kérdés, mi van olyankor, amikor egy megvesztegethető ember olyan hatalmat kap, mint mondjuk a titkos megfigyelések engedélyezése? – merül fel. Tarjányi szerint ez ellen biztonságot kínál a kettős rendszer, az, hogy az IM-től függetlenül lehet titkos megfigyelést kérni nyomozási bírótól is. Ebben az adott ügyben szerinte valószínűleg azért bukott el a felszámolói kör, mert nem az Igazságügyi Minisztériumhoz, hanem egy nyomozási bíróhoz kapcsolódott a lehallgatási engedélyeztetésük. „Ez az ügy azt bizonyítja, hogy ennek így is kell működnie” – szögezte le.

Ki figyeli az őrzőket?

A „Ki figyeli az őrzőket?” szempont azonban nem csak ebben a megközelítésben merül fel. Van az ilyen ügyeknek egy általános nemzetbiztonsági része is: a Völner Pálhoz hasonló jogköröket megkapó személyek kijelölésük után, kinevezésük előtt átesnek egy úgynevezett C típusú átvilágításon, nemzetbiztonsági ellenőrzésen futtatják át őket. Igen ám, de ezeket az embereket utána is figyelni kell, monitoring rendszerben.

A rendszer tehát ez esetben is jó, de a monitoringba hiba csúszhatott. Hiába volt ugyanis adott esetben jó pár éve tiszta az illető, az élet úgy hozta, hogy „megtévedt”, és nem szűrték ki – ami hiba.

A gombolyag felfejtése

„S hogy mi van olyankor, amikor egy ilyen szintű, ilyen jogkörökkel felruházott úriemberhez jut el a belső ellenőrzés?” – tette fel a kérdést Tarjányi, rögtön meg is válaszolva azt: ez az elhárító szervek, a belbiztonságért, a belső ellenőrzését felelős szervezetek rémálma. „Ebben a helyzetben valószínűleg nem az történt, hogy Völnert tudatosan leválasztották az ügyről, hogy ne tudjon róla személyesen, hanem az, hogy meghúztak egy gombolyagból kilógó szálat, s úgy jutottak el hozzá, hogy elkezdték felfejteni a gombolyagot” – vélekedett.

„Ez az eset is mutatja, hogy a rendszer beteg” – szögezte le, kijelentve, hogy az ügyben óriási felelőssége van Varga Juditnak, aki nem tartotta magát ahhoz a több ezer éves vezetői elvhez, miszerint egy személyre nem bízunk annyi mindent. Nem a terhelés miatt, hanem azért, mert ha egyre nagyobb hatalmat kap valaki a legkülönfélébb területeken, akkor egyre jobban nő a kísértés is a számára, s az „isten komplexus” mentén mind könnyebben eljuthat oda, hogy érinthetetlennek tartja magát. „Ezt – politikai oldaltól függetlenül – minden vezetőnek tudnia kell!” – mutatott rá a biztonságpolitikai szakértő.

Ez esetben az történhetett, hogy lett egy olyan ember a rendszerben, akihez az egész IM, a titkosszolgálati engedélyeztetést és emellett, „apró betűs részként”, a végrehajtásban a kapcsolódó felügyeletet, intézést, engedélyezést is hozzárendelték.

Varga Judit nem maradhat ki

„Az ellenőrzés hiánya és ennyi jogkör egy személyre ruházása egy bizonyos idő után kitermeli a korrupciót, az ember ugyanis gyarló” – vélte Tarjányi, aki szerint ebben az esetben is ez történhetett. „Nem akarom őt felmenteni, de a rendszernek felelőssége van ebben az ügyben” – szögezte le.

Nem véletlen tehát, hogy az ellenzék követeli, mondjon le Varga Judit? – kérdeztük. „Az igazságügyi miniszter felelősségét nem abban firtatom, hogy miért nem tudott hamarabb arról, hogy mit csinál ebben Völner, hiszen ez lehetetlen küldetés” – mondta. Ugyanakkor Varga vezetési oldalról hibázott, hiszen hozzájárult ahhoz és elfogadta, hogy az államtitkár ilyen hatáskörökkel, ilyen halommal rendelkezzen. Óriási felelőssége van abban, hogy az IM olyan beteg rendszert működtet, amikor – Illetékes elvtárs szavaival élve – „minden is” Völnerhez tartozott, s valakik úgy gondolhatták, hogy lehet őt korrumpálni. „Az óriási tévedés, sőt, kőkemény hazugság, hogy Varga kimaradhat az ügyből” – hívta fel a figyelmet Tarjányi.

Az IM-ben már régebb óta tudhattak arról, hogy mit csinált Völner, s hogy nyomoznak utána, hiszen nem lehet véletlen, hogy az idén októbertől kiszervezték alóla a végrehajtói területet – vetettük fel. Tarjányi is úgy látja, hogy októberben lépéskényszerbe jutott a kormány, elkezdődött a tűzoltás, elindult a kárminimalizálás.

Pegasus: Völner „csak” engedélyező volt

Fenntartva az ártatlanság vélelmét, nem hátborzongató-e, hogy vesztegetéssel, korrupcióval vádolt személy dönthetett olyan nemzetbiztonsági kérdésekben, mint a brutális Pegasus kémszoftverrel folytatott megfigyelések? Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy valaki(k) zsarolják/megvesztegetik egy-egy engedély kiadása vagy elutasítása érdekében? – kérdeztük a nemzetbiztonsági szakértőt. „Óvatos vagyok, ilyen szál nincs, s nem akarok senkit meggyanúsítani olyannal, amit nem követett el” – mondta Tarjányi, aki emlékeztetett arra, hogy az adott helyzetben nem tudjuk, kényszerítettek-e tőle bármit is, kértek-e tőle olyat, ami törvénytelen volt. „Ezért is kell tisztán látni a Pegasus-ügy kapcsán azt is, hogy voltak-e törvénytelenségek az engedélyezésben vagy sem”.

Ugyanakkor Völner nem megrendelő, hanem engedélyező volt – tette hozzá a biztonságpolitikai szakértő, aki ezzel megint visszatért ahhoz, hogy a rendszer jól van kitalálva, hiszen egyfajta megosztottság van a fékek és ellensúlyok mentén. Adott esetben például hiába az engedélyező, ő nem tudja elintézni – legfeljebb csak sok-sok ember bevonása, a lebukás kockázatának jelentős növelés árán –, hogy eleget tegyen kezdeményező kérésnek. Ez azonban csak a megfigyelési területre vonatkozik, a végrehajtói ügyekre nem – hívta fel a figyelmet Tarjányi Péter.