Vastagh Pál: nem látják az emberek, hogy mit jelent az, ha nincs jogállam

1993-ban az államépítés következő lépéseiben kialakult az egyetértés az akkori szabaddemokraták, szocialisták, és fő vonalaiban a Fidesz között is. Később ők rúgták fel ezt a megállapodást. Az első MDF-kormány időszakában fogadta el az Országgyűlés az állampolgári jogok biztosáról és az adatvédelmi biztosról szóló törvényt, de késett a biztosok megválasztása. Tehát egy kicsit felemás volt, de megvolt a szándék egy demokratikus jogállam kiépítésére, és az ehhez szükséges intézményrendszer kialakítására. Ehhez nagy impulzust adott az uniós csatlakozásra történő felkészítés. Talán a közvélemény számára kevésbé ismert, de nagyon fontosak voltak azok a feltételek, amelyeket az Európai Unió felvételi követelményként határozott meg, és ezek jó része a demokratikus államszervezet jogállami működési módjára vonatkozott – elevenítette fel a korábbi történéseket Vastagh Pál.

A volt igazságügyi miniszter szerint az 1997-es igazságszolgáltatási reform nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország csatlakozási folyamatát és fölkészülését elismerően fogadják az Európai Unió intézményeiben, az Európai Bizottságban, a Tanácsban, az Európai Parlamentben. Látták azt az eltökéltséget, hogy az akkori kormány határozottan biztosítani kívánja a bírói függetlenséget, a jogállami működést. Most ott tartunk, hogy az Európai Bizottság, illetve maga az Európai Unió igyekszik legalább a magyar igazságszolgáltatást visszaterelni az ellenőrizhetőbb, kontrollálhatóbb helyzetbe, mert mára már gyakorlatilag közvetlen a politikai irányítás, vissza kell állítani a jogállamot és a demokráciát. 

Az Orbán-kormány ugyanis félelem nélkül kezdte el a rendszer alapjait felrúgni. Hiszen hosszú időszak elteltével sem szembesült komoly szankciókkal, ami föl is bátorította. Nagyon érdekes, hogy már a kormányzás első hónapjaitól – 2010-2011-ben – megérlelődtek azok a konfliktusok, amelyek részben az Európai Bíróságon végződtek, részben nagyon határozottan elítélte az Európai Parlament, de a szankciók reális lehetősége csak néhány éve jelent meg. Természetesen a hatalom minden oldalról történő körülbástyázásán kívül, nem tartottak attól, hogy az Európai Unió talál egy olyan hatékony eszközt, amivel meg tudja gátolni azt a folyamatot, ami a jogállam szétzilálását célozza. Magyarország pedig ott tart, hogyha most jelentkezne az Európai Unióba, nem vennék fel – magyarázta a rektor. 

Hozzátette, ami a szankciókat illeti, az Európai Bizottság és a Tanács is, most már egy nagyon komplex követelményrendszert kíván érvényesíteni Magyarországgal szemben. „Nemrégen olvastam a bizottság értékelését a kormány által leadott intézkedési tervről, és ebben egyértelműen azt írják, hogy addig, amíg a jogállami helyreállítás és a jogállami reformok, az ellenőrzés rendszere, az erre vonatkozó lépések nem történnek meg, addig az Európai Unió helyreállítási alapjából semmit nem biztosít Magyarország számára. Ez egy nagyon szigorú feltétel. A kormánynak március 31-ig kellett volna benyújtania az Országgyűléshez az erre vonatkozó törvénymódosításokat. Ez nem történt meg.”

Ahogy mondta, alkalmazkodnunk kell az Európai Unió szabályaihoz, ez a minimum. Ezt egyértelműen vallja még a korábban szélsőséges Jobbik is, amelyik behúzódott jobbközépre. De mintha a társadalom nem értené ennek a fontosságát, mintha ez valahol akadémiai vagy tudományos körökben, vagy a legmagasabb politikában zajlana, mintha nem értenék meg az emberek, hogy az ő mindennapos szabadságuk, sőt, a mindennapos jólétük is függ attól, hogy ez egy szabad demokratikus ország-e, ahol érvényesülhetnek mindenkinek a jogai, vagy nem az, mert csak egy szűk hatalmi elit dönthet a számára fontos kérdésekben.

Valóban ez a jogállam egész problematikája, a társadalom nagy része számára túlságosan elvont, túlságosan távoli, és gyakran nem látják az emberek azokat az igen közvetlen kapcsolatokat, amelyek összekötik az általános problematikát a mindennapi életük nehézségeivel. Ennek az lehet az egyik oka – gondolkodott hangosan –, hogy talán a politikai szereplők nem mondják el egészen világosan, hogy mi a probléma lényege, hogy ahol nincs jogállam, ott nincs tisztességes verseny. Tehát a vállalkozó ne számítson arra, hogy tisztességes versenybe jut különböző megbízásokhoz, megrendelésekhez, mert nincs jogállam. És ez már tulajdonképpen érthetővé teszi a problematikát egy széles kör számára. 

Vastagh szerint le kellene fordítani a mindennapok nyelvére, problémáira, és ezen keresztül lehetne az egészet jóval elfogadhatóbbá tenni a társadalom számára. Nincs ennek nagy történelmi hagyománya Magyarországon, miközben látunk olyan megmozdulásokat szerte a világban, ahol a jogállamiság problematikája százezreket visz ki az utcára. Például az elmúlt hetekben Izraelben. Nem az infláció, nem az üzemanyagár vagy az internet adóztatása miatt, hanem a jogállam miatt mentek ki. Ezt Magyarországon is közérthetőbbé lehetne tenni. Ebben látom a probléma gyökerét. A küzdelem borzasztó nehéz, időnként reménytelennek tűnhet, de ez nem ad felmentést az ellenzéki politikusoknak és politikai pártoknak arra, hogy föladják magukat.

Keresni kell azokat a pontokat, amelyek kínálkoznak, mint például jövőre az európai parlamenti választás, amikor is Magyarország soros elnöke lesz második félévben az Európai Uniónak. Ezeket a lehetőségeket az ellenzéki pártoknak, politikai mozgalmaknak sokkal jobban ki kellene használni. Jóval többet kellene beszélni az Európai Unió előnyeiről a mindennapi életben, sokkal többször elmondani azt a kockázatot, hogy hova vezet ez a kormányzati politika a mindennapi életben. Meg kellene találni azokat az optimális formákat, hogy az Európai Parlament politikai arculata ne változzon, olyan választási együttműködést kialakítani, ami biztosíthatja, hogy az Európai Parlament változatlanul a jogállam egyik legfontosabb őre lesz Európában – javasolta Vastagh Pál. 

A Klikk TV Tíz című műsora ide kattintva nézhető meg.