Végleg betelt a pohár Orbán egykori támogatójánál, elköltözik az országból, mert újra diktatúra van
|
2018. január 18. 07:36
2018. jan. 18. 07:36
1956-ban egyszer már elköszönt Magyarországtól Kasza László újságíró, a Szabad Európa Rádió egykori igazgatóhelyettese, most 80 évesen pedig úgy döntött: végleg távozik. "Ami itt van, az már nem az én hazám" - írja az Élet és Irodalomban megjelent Isten veled, Magyarország! című publicisztikájában.
Kasza László a Népszavának adott interjújában egyértelműen kijelenti: Magyarországon modern, XXI. századi diktatúra van, ami persze különbözik a múlt századiaktól. A Fidesz mellett jelentéktelen pártok vannak, van még néhány szabadon működő média, de a sajtó kilencven százaléka a kormánypropagandát mondja, sugározza. Ez Orbán Viktor diktatúrája - szögezi le.
Elmeséli, hogy a rendszerváltás előtt, a Szabad Európa Rádió munkatársaként rengeteg műsort készített az akkori magyarországi ellenzékről, amelynek része volt az Orbán vezette Fidesz is. A miniszterelnökkel 1989-ben Londonban találkozott először, ő akkor Soros-ösztöndíjjal Oxfordban tanult.
Volt szerepe ebben a támogatásban, hiszen amikor Soros György Münchenben járt, említette neki, hogy Orbán szerepet fog vállalni a rendszerváltás utáni magyar politikában. Londonban udvarias volt és arra kérte, továbbra is támogassák a demokratikus ellenzéket, köztük a Fideszt. Nem ellenkezett, sőt a párt hivatalos megalakulása után pár perccel például telefoninterjút készített két megválasztott vezetőségi taggal, Szelényi Zsuzsannával és Fodor Gáborral.
Az idilli viszony akkor romlott meg, amikor 1992-ben Andrásfalvy Bertalan, az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztere azt mondta, hogy amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor a Fidesz képviselői "csuhások, térdre, imához!" felhívást intéznek hozzájuk. A parlamentben megkérdezte Orbántól, hogy ez mégis mire jó. "A választóink ezt akarják hallani" - válaszolta röviden.
Kasza László értetlenül áll az előtt, hogy Orbán támogatóinak nincs kifogásuk az ellen, hogy a lakosság negyede a létminimum alatt él, az utcán karácsonykor is hosszú sorok álltak egy tál meleg ételért, hajléktalanok fekszenek az aluljárókban. Az egészségügy már évek óta padlón van, minden nap újabb korrupciós esetekre derül fény, és egyre csak az Orbán-közeli emberek hihetetlen gazdagodásáról hallani.
"És mindezt hangos szó nélkül tűri a népünk. Mindig is tűrte. Nekünk mindig vezér kellett, kell. Legyen az osztrák császár, Horthy Miklós, Kádár János vagy Orbán Viktor. Mindig kell valaki, aki megmondja, hogy merre van az előre. Aki megígéri, hogy megvéd bennünket akkor is, ha nincs kitől. Majd kreál ellenséget. Most éppen Brüsszel az, meg Soros."
1956-ban egyszer már elköszönt Magyarországtól. Akkor menekült most önszántából megy. Ahogy fogalmaz, tiltakozásul az ellen a rendszer ellen, amely ma itt uralmon van. Sokat járt vidékre a barátaihoz és megdöbbent amit tapasztalt.
"Egyetlen csatornát lehet nézni, egyetlen rádiót lehet hallgatni, és a helyi lapot lehet olvasni, amely a kormány propagandáját harsogja. Ez fáj. (...) A miniszterelnök és Deutsch Tamás a 90-es választások előtt az én magánautómmal járt napokig választási körútra, mert a Fidesznek akkor még nem volt semmije. Én is elkísértem Orbánt Egerbe, Pécsre és több más városba. Beszédeiről, a gyűlésekről riportot készítettem, véleményét több interjúban rögzítettem, tehát a lehetőségeimhez mérten valóban támogattam. Ezt már sokszor meggyóntam, komoly bűn volt."
Elmeséli, hogy a rendszerváltás előtt, a Szabad Európa Rádió munkatársaként rengeteg műsort készített az akkori magyarországi ellenzékről, amelynek része volt az Orbán vezette Fidesz is. A miniszterelnökkel 1989-ben Londonban találkozott először, ő akkor Soros-ösztöndíjjal Oxfordban tanult.
Volt szerepe ebben a támogatásban, hiszen amikor Soros György Münchenben járt, említette neki, hogy Orbán szerepet fog vállalni a rendszerváltás utáni magyar politikában. Londonban udvarias volt és arra kérte, továbbra is támogassák a demokratikus ellenzéket, köztük a Fideszt. Nem ellenkezett, sőt a párt hivatalos megalakulása után pár perccel például telefoninterjút készített két megválasztott vezetőségi taggal, Szelényi Zsuzsannával és Fodor Gáborral.
Az idilli viszony akkor romlott meg, amikor 1992-ben Andrásfalvy Bertalan, az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztere azt mondta, hogy amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor a Fidesz képviselői "csuhások, térdre, imához!" felhívást intéznek hozzájuk. A parlamentben megkérdezte Orbántól, hogy ez mégis mire jó. "A választóink ezt akarják hallani" - válaszolta röviden.
Kasza László értetlenül áll az előtt, hogy Orbán támogatóinak nincs kifogásuk az ellen, hogy a lakosság negyede a létminimum alatt él, az utcán karácsonykor is hosszú sorok álltak egy tál meleg ételért, hajléktalanok fekszenek az aluljárókban. Az egészségügy már évek óta padlón van, minden nap újabb korrupciós esetekre derül fény, és egyre csak az Orbán-közeli emberek hihetetlen gazdagodásáról hallani.
"És mindezt hangos szó nélkül tűri a népünk. Mindig is tűrte. Nekünk mindig vezér kellett, kell. Legyen az osztrák császár, Horthy Miklós, Kádár János vagy Orbán Viktor. Mindig kell valaki, aki megmondja, hogy merre van az előre. Aki megígéri, hogy megvéd bennünket akkor is, ha nincs kitől. Majd kreál ellenséget. Most éppen Brüsszel az, meg Soros."
1956-ban egyszer már elköszönt Magyarországtól. Akkor menekült most önszántából megy. Ahogy fogalmaz, tiltakozásul az ellen a rendszer ellen, amely ma itt uralmon van. Sokat járt vidékre a barátaihoz és megdöbbent amit tapasztalt.
"Egyetlen csatornát lehet nézni, egyetlen rádiót lehet hallgatni, és a helyi lapot lehet olvasni, amely a kormány propagandáját harsogja. Ez fáj. (...) A miniszterelnök és Deutsch Tamás a 90-es választások előtt az én magánautómmal járt napokig választási körútra, mert a Fidesznek akkor még nem volt semmije. Én is elkísértem Orbánt Egerbe, Pécsre és több más városba. Beszédeiről, a gyűlésekről riportot készítettem, véleményét több interjúban rögzítettem, tehát a lehetőségeimhez mérten valóban támogattam. Ezt már sokszor meggyóntam, komoly bűn volt."
