„Velünk élő legendák” – 16 éves az őszödi beszéd

Az „elkúrtuk, nem kicsit nagyon” mára szinte olyan ikonikus mondat a politikai forgószínpadon, mint a filmrajongók körében a „hagymát is hagymával eszem”. Mi lehet a titka, ha egyáltalán van, az őszödi beszéd máig élő legendájának?

A kétoldali legendával szemben Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől és korszakától nem a beszéde vagy annak a démonizálása miatt menekültek el a választók, hanem bizony a kormányzása miatt. Ahhoz menekültek, akihez lehetett, adott esetben Orbánhoz. És máig ezt teszik egyébként. Az viszont kétségtelen, hogy a beszéd a bukás morális kezdete volt. Pontosítsunk: nem maga a beszéd gyújtotta meg a bomba hosszú zsinórját, hanem a kötelező következmények elmaradása. Ez nagyon egyszerű: amikor egy demokráciában a friss győztes zárt körben elismeri, hogy becsapta a választókat, éjjel-nappal hazudott, és éppen ezzel nyert, majd ez a vallomás napvilágra kerül, akkor egy demokrata miniszterelnök lemond. Még akkor is lemond, ha a másik fél nem demokrata. Orbánék készakarva megnehezítették a helyes lépést, a politikai alvilágot mozgósították ellene, de az erőszak erőszakos kezelése csak tovább mélyítette a morális válságot.

Ezzel együtt, mintha mind a két oldalnak szüksége lenne a mai napig a beszéd legendájára. A Fidesznek fegyverként, a Gyurcsány-hívőknek áldozati manifesztumként.  

Igaza van, a démonizálással egyidejűleg folyik a beszéd szenté avatása is. E szerint „tulajdonképpen" őszinte beszéd volt. Mellesleg számos kiváló demokrata abban a reményben nevezte a beszédet „igazság-beszédnek", hogy Gyurcsány a maradásával vállalta: jóváteszi a botrányt, és a további kormányzásával érvényt szerez az igazságnak. De azért akad egy probléma magával a beszéddel is, és ez nem a beszéd zamatosan kapatos stílusa. Kevés szó esik az őszödi beszédben tett ígéretről. Azt ígérte, hogy amint vezetőként nem tart rá igényt a szocialista párt, csendben félreáll, és inkább könyveket ír majd. S mi történt? Először évekig akadályozta a sima utódlást. Ez a morális problémát kormányzóképességi problémává növesztette. Ezért lett 2010 egyszerű helycsere helyett a Gyurcsány-korszak feletti népítélet és kétharmados bukás. Ami után frakciót alakított a pártján belül, megbosszulva, hogy azok nem hívták vissza elnöküknek. Ezután pedig kettészakította a pártját, azaz a baloldalt, amivel éveket tett bele a központi erőtérbe és a Fidesz önkényuralmába. Persze mindig Orbán legyőzését hirdette a rá jellemző egzaltált erővel, de valójában máig is ezt a bosszút vívja, igazi célja a volt pártja legyőzése, hogy végül ő legyen a maradék baloldal egyedüli vezetője. Eredmény: a baloldal már valóban csak „maradék".

De mi lehet az oka, hogy ez a beszéd 16 év elteltével is köztünk van?

Az, hogy maga Gyurcsány is köztünk van, mármint politikusként. Abszurd a helyzet. Egyrészt tíz év óta rendíthetetlenül Gyurcsány a legnépszerűtlenebb ellenzéki politikus, ami azt jelenti, hogy az ellenzék sem fogadja el őt. Ugyanakkor a DK-ban Gyurcsányt istenítik, a Fideszéhez mérhető hűség és fegyelem uralkodik, a sikert az ellenzékközi verseny pillanatnyi állásán mérik. Így az ellenzéki összefogás hiába kívánatos technikailag, morálisan kivihetetlen marad, országos győzelemre nem vezethet. Sok más ok mellett, amilyen például az ellenzéki társadalmi építkezés elmaradása, vagy a civil erő negligálása, Gyurcsány meddő ambíciója az egyik fő ok. Távozása katalitikus lehetne.

Az Elk*rtuk és a mini-Feri kampányok nem számítottak? 

Valamennyit nyilván számítottak, éspedig éppen a már kiábránduló fideszesek körében. Nekik szólt Orbán jelszavának féligazsága, hogy „ne hátrafelé menjünk". Ők végül is nem tudták rávenni magukat, hogy a koalícióra szavazzanak, visszasodródtak a Fideszhez vagy a Mi Hazánkhoz, vagy otthon maradtak. Márki-Zay kezdeti sikere nyilvánvalóan a gyurcsánytalanítás reményének szólt, amire aztán csattanósan rácáfolt az ígéret nyilvánvaló kivihetetlensége. Igencsak megkönnyítette az összegyurcsányozó propagandát, hogy maga Gyurcsány boldogan játszotta el az ellenzék erős emberének Orbán által ráosztott szerepét. A legjobb példa erre a Gyurcsány-Jakab paktum, amely Gyurcsányról az amorális díler, Jakabról az orránál fogva vezethető lúzer képét erősítette meg az Orbán-ellenes jobboldaliakban. 

Kiválthatja-e Dobrev Klára a DK-t és Gyurcsányt ebből a helyzetből? 

Azt nem tudhatjuk, én magam kétlem, mert ebben a játékban nem csak a kétségtelen tehetség számít, sem a férjé, sem a feleségé. De azt tudni fogjuk, hogy megkísérlik-e ezt, amint megjelenik az EU parlamenti választás DK-s listája, értelemszerűen Dobrevvel vagy nélküle. Két év múlva. 

Az őszödi beszéd nélkül a politikai közélet része lenne ma is Gyurcsány Ferenc? 

A pártelnök népszerűtlenségét a mai napig élteti az őszödi beszéde is, mert ott siklott rá a lejtőre a köztársaság. De azzal a beszéddel együtt politizálhatna ma is, ha akkor jegeli az ambíciót, lemond, és nem vágja le az aranytojást tojó főnixmadarat…