Vergődik a V4, jegelni kellene szebb időkre

„Sem vígjáték, sem végjáték” – ezzel az alcímmel jelent meg a Szabad Európa tudósítása a visegrádi négyek kormányfőinek tegnapi prágai találkozójáról, amelyen egyértelműen megmutatkozott a megosztottság, az – ahogy a tanácskozás előtt Balázs Péter korábbi külügyminiszter, uniós biztos a Hírklikknek kifejtette –: jelenleg kétfelé szakadtak a négyek, az egyik oldalon áll Lengyelország és Csehország, a másikon pedig Szlovákia és Magyarország. A szövetség megosztottságát jól jelzi, hogy Petr Fiala cseh és Donald Tusk lengyel kormányfő a rendezvény előtt külön is találkozott, ami után Tusk azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ha úgy ítélik meg, már nincs értelme fenntartani az együttműködést, akár a V4-ek feloszlását is deklarálhatják majd. Ez nem történt meg, a résztvevők – eltérő lelkesedéssel, de – igyekeztek arra helyezni a hangsúlyt, hogy vannak területek, ahol együtt tudnak működni a jövőben is. Mint a Szabad Európa beszámolt róla: Donald Tusk szerint „bonyolulttá vált” a V4-ek helyzete, a gondok között említette az európai agrárpolitika reformját és az Ukrajnával kötött szabadkereskedelmi egyezmény felülvizsgálatát. Petr Fiala pedig az EU reformját, a Green Deal jövőjét, az illegális migráció megállítását emelte ki példaként. Orbán a maga részéről az illegális migráció megfékezését, az energiabiztonságot, a versenyképesség erősítését és azt fejtegetette, „hogyan engedjük Ukrajna gazdaságát közelebb az országainkhoz”. Összességében pedig közölte, „a mai találkozó arról győzött meg, hogy Visegrád él, Visegrád fontos”. 

A rendkívül feszült légkör a közös sajtótájékoztatón ennek ellenére is érezhető volt. Elsősorban Ukrajna ügyében tűnt ki a megosztottság. Habár Orbán állandóan azt igyekszik sulykolni, hogy csak ő békepárti az EU-ban, erre a tanácskozás rácáfolt. Legalábbis a vendéglátó Petr Fiala – mint a Telex helyszíni tudósításából kiderül – így fogalmazott: „El kell érnünk, hogy béke legyen. Nem engedhetjük, hogy Oroszország agresszív politikája eredményes legyen. Tehát támogatnunk kell minden lehetséges eszközzel Ukrajnát, beleértve a katonai eszközöket is”. Orbán megismételte az ismert szövegét, hogy nem küldünk fegyvereket – és katonákat – Ukrajnába, de minden más segítséget megadunk. Ebben egy platformra került vele Robert Fico is, aki arra is kitért, hogy a konfliktusnak nincs katonai megoldása. Donald Tusk volt a legkeményebb és legkevésbé diplomatikus, egyenesen háborús bűnösnek nevezte Putyint, majd – s nehéz volt szavai mögöttes utalását nem érteni – arról beszélt, hogy „a mai Ukrajna területén zajló események értékelésének egyértelműnek kell lennie. Mind erkölcsi, mind politikai szinten”. Orbán erre arról elmélkedett, hogy mindenki feltehet valamilyen szemüveget, amelyen keresztül a konfliktust nézi, ebben az esetben orosz vagy ukrán szemüveget, majd azt állította, hogy Magyarország („kétségkívül”) kilóg a sorból, mert „kizárólag magyar szemüvegen keresztül nézi a konfliktust”. Azt is hozzátette, hogy „ezt a háborút az oroszok a Nyugattal szemben nem fogják megnyerni... és azt is látom, hogy a Nyugat nem fogja legyőzni Oroszországot”. Ő azonban nem moralizál („bár kétségkívül az is egy szempont”), persze az „agresszor az agresszor, akit megtámadtak, az meg az áldozat”, de a kérdés szerinte úgy merül fel, hogy hogyan lesz vége a háborúnak, s a válasz: csak tárgyalással.

Meglehetősen kemény szavak hangzottak el Prágában a tanácskozás után. Vajon hogyan látja a szakértő, mi lesz most a V4-gyel. Szent-Iványi Istvánt kérdeztük.

Vergődés lesz – állapította meg röviden. Majd emlékeztetett arra, hogy a kormányfői találkozó előtt elég komolyan felmerült a kérdés, van-e még egyáltalán értelme fenntartani az együttműködést vagy nincs. A V4 tehát halódik, s amíg Magyarország és Szlovákia nem tér vissza a normális európai országok körébe, addig nem igazán látszik számottevő jövője ennek az együttműködési formának. „Szerintem most – bízva az időben – jegelni kellene a platformot, jobb időkre tartogatva, hiszen ennek most annak ellenére sincs sok értelme, hogy vannak kérdések, amelyekben egyet tudnak érteni a résztvevők” – fejtette ki, megjegyezve: ma már csak legfeljebb azért él, mert mindenki abban reménykedik, hogy lesz még itt változás.

„A magam részéről nagyon sajnálnám, ha sírba tennék a V4-et, mert potenciálisan nagyon jó együttműködési forma” – szögezte le a külpolitikai szakértő, emlékeztetve arra, hogy ez volt a magyar külpolitika egyetlen saját kezdeményezése, amit 1991-ben Antal József akkori miniszterelnök és a külügyminisztere, Jeszenszky Géza indított az útjára. Nagyon sokáig nagyon jól működött, fontos szerepet játszott az európai politikában is, platformot biztosított a nézetek megvitatására, sokszor közös álláspontot is ki tudtak alakítani és képviselni kifelé. Ám ez az elmúlt két évben már nem működött. Voltak korábban is komolyabb gondok, bár akkor másként nézett ki a megoszlás, akkor a lengyelek és a szlovákok jártak hasonló úton, a magyarok és a csehek egy másikon, sőt, volt időszak, amikor hárman eggyel szemben álltak, amikor Orbán egyedül maradt. Most a lengyelországi, majd a szlovákiai választások következtében magyar-szlovák és lengyel-cseh tandem van.  

Egy kérdés ugyanis alapvetően megosztja a négyeket, ez pedig az ukrajnai háború megítélése, amit a csehek és a lengyelek abszolút vízválasztónak tekintenek. Szlovákia – Fico színrelépésével – eltáncolt a korábbi álláspontjától, s közeledett a magyarhoz, de ez leginkább a retorika szintjén igaz csak, hiszen mind a decemberi, mind a februári EU-csúcson gond nélkül megszavazta az Ukrajnát érintő közös döntéseket. Fico ugyanis csak egy szájhős, aki semmit nem tesz, így maradhatott egyedül mind a két csúcson Orbán – állapította meg Szent-Iványi. (Mint emlékezetes, decemberben Orbánt a szavazás idejére kiküldték kávézni, illetve februárban a korábban nem csak kilátásba helyezett, hanem egyenesen beígért vétó ellenére, igennel szavazott a támogatási csomagra – a szerk.). 

A V4 tehát Szent-Iványi szerint kettészakadt, ami továbbra is nagyon meggyengíti az együttműködést. S bár vannak bizonyos közös pontok, például jelenleg az ukrán gabonabehozatal kérdése, ami – a cseheket leszámítva – a többiek számára egyfajta közösséget jelent, de ez nem elegendő ahhoz, hogy jelenleg komoly együttműködési formaként funkcionáljon. 

Ami pedig a tanácskozást övező reakciókat illeti, kifütyülték Orbánt (Ficot még inkább) azok a tüntetők, akik ott várták a kormányfők megérkezését a találkozó színhelyén. Több molinó és tábla is volt, ezek keresetlen szavakkal illették a magyar és a szlovák politikust (az egyik egyenesen – finoman szólva – prostituáltnak nevezte Orbánt), s Magyarország unióból történő eltávolítását sürgették. Szent-Iványi sajnálatosnak nevezte, hogy a magyar hintapolitikai, a szuverenista külpolitika odáig vezetett, hogy – miként a helyi tüntetők plakátjai, és nyilatkozatai is megmutatták – komolyan felmerül a V4 megszüntetésének, továbbá annak az igénye, hogy Magyarországot tegyék ki az Európai Unióból. „Ez már önmagában is borzasztóan tragikus, az pedig csak rátesz egy lapáttal, hogy nem látszik bármilyen korrekciós képesség a magyar külpolitika oldalán, legfeljebb – ha kell – meghajlanak, de korrigálni nem képesek” – szögezte le.