Vihar egy hazug propagandakiadvány körül
Az igazságszolgáltatásnak teljesen függetlennek kell lennie a kormányzattól, és ha a kormányzat egyes szereplői a bírósági ítéleteket kritizálják, azzal azt is üzenik a társadalomnak, hogy ezt más is megteheti. Erre hívta fel a figyelmet Lázár Domokos jogász, szociológus a Bors című lapnak a Tisza Pártot támadó kiadványa körüli vita ügyében. A Fővárosi Törvényszék megtiltotta a lap terjesztését, arra hivatkozva, hogy a Bors nem mutatta be a Tisza Párt álláspontját. A lapot kiadó Mediaworks a Fővárosi Törvényszék tiltó rendelkezése ellenére is tovább folytatta a különszám terjesztését. Dr. Pecsenye Csaba, az Országos Bírói Tanács (OBT) elnöke emlékeztetett rá, „az egyik hatalmi ág arra biztat, hogy egy másik hatalmi ág – az igazságszolgáltatás – döntését ne vegyék figyelembe”. Hozzátette: az nem lehet a helyes út, ha az állampolgárok azt látják, hogy a bíróság döntéseit a hatalom nem kívánja végrehajtani, értelemszerűen azt mondhatják, hogy akkor nekik miért kellene az esetleg számukra nem kedvező döntéseket elfogadni? Gulyás Gergely azonban a Kormányinfón részrehajlással vádolta az ítéletet, mert szerinte a bírák felmondták a 35 éves konszenzust, ami tiltja a politikai tevékenységüket. „Milyen szerencse, hogy a bírók csak a Tiszának nyalnak” – nyilatkozta Lázár János. Az OBT elnöke szerint „Lázár János korábbi kijelentéseit figyelembe véve, nem volt meglepő a mondat, de egy ilyen megszólalás nem méltó egy miniszterhez. Nem helyénvaló, mondhatni otromba”.
Kormánypárti politikusok és influenszerek is posztoltak a történtekről, cenzúráról beszélnek és sajtószabadságot sürgetnek. Hová vezet, ha az állampárt – ha általában a pártok – bírálni kezdik a független bíróságokat?
Mostanában nagyon kettős és álságos az a kormányzati narratíva, amely a bírósági ítéletek kapcsán fölmerült. Egyrészt a bíróságok szervezetébe felülről nagyon erősen belenyúlt a Fidesz, lojális embereket ültetett a testületek élére, a neki esetleg kedvező ítéletek kapcsán arról beszél, hogy „mossuk kezeinket”, a bírósági ítéletek teljesen a kormánytól független eljárás keretében születnek. A társadalom nagy része biztosan tudja, hogy számos téren a bíróságok, az igazságszolgáltatás autonómiáját több mint egy évtizede csorbítja a Fidesz. Másrészt, hova vezet, ha számára kedvezőtlen bírósági ítéleteket bírál a kormányzat? A hatalmi ágak szétválasztásának elvéből következik, hogy az igazságszolgáltatásnak teljesen függetlennek kell lennie a kormányzattól, és ha a kormányzat egyes szereplői a bírósági ítéleteket kritizálják, azzal azt is üzenik a társadalomnak, hogy ezt más is megteheti. A hétköznapi ember is mondhatja egy neki nem tetsző ítéletre, köszöni szépen, de ő ebből nem kér. Ha eljutunk idáig, akkor ez megnyitja a társadalmi rend fellazulásának egy ki tudja, hová vezető kapuját. Hívjuk egyszerűen anarchiának.
Ezt a mostani vihart egy propaganda újság különszáma gerjesztette, de nem ez az egyetlen hasonló példa, amikor a politika egy vállrándítással túllép egy ítéleten…
Mi a különbség aközött, amikor egy valótlan, tényekkel nem igazolható kommunikációs torzítás miatt született, a politika valamelyik szereplőjének nem tetsző ítélet kapcsán a kormány a bírák és döntéseik ellen uszít, vagy aközött, amikor az Európai Unió Bírósága marasztalja el a magyar államot, de az egyszerűen nem vesz arról tudomást? Valójában semmi. Mind a két eset arra utal, hogy a mai Magyarországon egyfajta állami gyakorlattá kezdett válni az igazságszolgáltatás függetlenségének semmibe vétele. Kis ügyekben éppen úgy, mint sokmilliárdos büntetéssel járó nemzetközi döntéseknél. Mind a két esetben a kormány akaratától független bírósági döntés született, amelynek egy demokratikus országban a végrehajtó hatalomnak alá kellett volna vetnie magát. Teljesen mindegy, hogy egy miniszter, vagy maga a miniszterelnök egyetért-e vele, vagy sem. Ezért élünk demokráciában jogintézmények uralma alatt, és nem az alapján éljük az életünket, hogy mi az, ami tetszik vagy nem tetszik. Ilyen erővel akkor adót sem fizethetne senki, mert ki szeret a pénzéből az államnak fizetni?
Amit szabad Jupiternek…
Azt nem szabad a közembernek. Ha maga a kormányzat vagy a kormányzati szereplők kérdőjelezik meg ezt a szabályt, akkor önkényről beszélünk. A jogállamnak pontosan az volna a lényege, hogy intézmények és nem az emberek, nem egyes személyek uralma alatt élünk.
Ha a jog oldaláról nézzük, lehet vitatni minden bírói ítéletet, de annak is megvan a törvényes útja: a fellebbezés egy felsőbb fórumhoz.
Ez igaz, de ahol egy alsóbb fokú ítéletet már a fellebbezés elbírálása előtt átlép a politika, mi garantálja, hogy akár a legfőbb bírói döntést tudomásul veszi majd, ha az sem kedvére való? Semmi. Jó példa erre a főváros és a kormány vitája a szolidaritási adó mértéke és beszedése ügyében. Már a Kúria is kimondta, hogy évek óta méltánytalan az elvonások mértéke, az Államkincstár az ítélet másnapján mégis leemelt a város számlájáról újabb 6 milliárd forintot. És a kormánynak esze ágában sincs visszafizetni a jogtalanul beszedett sarcot. Ez az igazságszolgáltatás egész rendjét felkavarja. Lehetetlen dolog, hogy amikor valaki törvényes úton keresne megoldást egy fontos, vitás ügyben, akkor hónapokat, akár éveket kell várnia, mire egy felsőbb bíróság újra megtárgyalja az ügyét. Mire idáig eljutnak a folyamatok, akár már réges-régen tárgytalanná válhatott a dolog.
Másutt is igy működik az igazságszolgáltatás, vagy ez kezd egyfajta magyar specialitás lenni?
A demokráciákban ez nem így működik. Attól kezdve, hogyha a végrehajtó hatalom megkérdőjelezi az igazságszolgáltatás döntéseit, arra az országra Európában már nem tekintenek demokráciaként. Nem árulok el nagy titkot, Magyarországot 2011 óta autokráciaként tartják számon. A Fidesz 2010-es kétharmados győzelmét követően, amióta – Kiss János fogalmát használnám – megtörtént az „autokratikus áttörés”, sok társadalomfilozófus is így gondolkodik. Mondhatnám azt is, hogy ami most történik, tulajdonképpen a Magyarországra jellemző autokráciáknak egyik jellegzetes velejárója. Amit egy hazug propagandakiadvány most kirobbantott, az magától értetődő következménye egy lassan 15 esztendeje tartó folyamatnak, amit jó volna végre visszafordítani. Nincsenek már messze a választások.
