Wichmann sírja
Ebben a koronavírus fejleményeiről szóló új világban alig van idő és hely olyan eseményekkel foglalkozni, amelyek nem a járványhoz kapcsolódnak.
Most azonban olyan hír futott végig a portálokon, amely tragikumánál fogva tudott kiszorítani járványos híreket. Az ember nem akart hinni a szemének, amikor azt olvasta szinte minden portálon, hogy – egyelőre - ismeretlen tettes vagy tettesek meggyalázták a februárban elhunyt kenuslegenda, Wichmann Tamás sírját a Farkasréti temetőben.
A történtekről a kétszeres olimpiai ezüst- és egyszeres bronzérmes sportoló fia, Ákos számolt be a Facebookon. Azt írta, ellopták édesapja sírjáról a keresztet, s ezzel több, a családi sírban nyugvó családtaggal szemben is kegyeletsértést követtek el.
Wichmann Ákos közölte, nem tesz feljelentést, nem szór átkokat, nem is kívánja minősíteni a cselekményt, mert szeretne esélyt adni a tettesnek, hogy magába nézzen, jóvátegye hibáját, és visszavigye a keresztet a helyére. Hozzátette: a hónap végéig nem is pótolja a keresztet, lehetőséget adva, hogy aki elvitte, névtelenül és titokban visszatehesse a fejfát a sírhelyre.
Amióta olvastam a hírt, olyan vagyok, mint akit fejbe kólintottak. Nemcsak azért, mert Tamás közelállt hozzám, sokszor beszélgettünk, néztem edzéseit és versenyeit, amikor pályám elején, a kajak-kenu volt az egyik sportág, amely hozzám tartozott a Képes Sportnál. Egyszerűen azért nem térek magamhoz, mert elképzelni sem tudom, vajon mi indíthatta tettének elkövetésére a sírgyalázót? Haragudott valamiért a kenus-legendára? Korábbi sérelmét így akarta megtorolni? Tamás nem volt soha megosztó személyiség, szerintem nem voltak ellenségei sem. Akkor miért? Mi lehetett az ok?
Tamás már nem tud segíteni a kérdések megválaszolásában, halála előtt azt mondta, várja őt a végtelen sötétség. Én csak reménykedem, hogy egyszer majd lőn világosság, s ha a gyalázó nem is meri felfedni a kilétét, azért a keresztet visszateszi a helyére.
