Zelenszkij a zárolt orosz pénzekből vásárolna fegyvert, de Trump vonakodik az ötlettől

A világ hangulatát rohamosan jegeli az USA és Ukrajna közt kirobbant verbális háború. Tavaly szeptemberben még baráti hangulatú megbeszélést folytatott Volodomir Zelenszkij és Donald Trump a New York-i Trump Towerben, ahol kölcsönös tiszteletükről és barátságukról biztosították a világot, Trump hivatalba lépése óta a viszony mégis csúszdára került. Az újraválasztott amerikai elnök a héten már keményebb szavakkal illette az ukrán szövetségest, mint az orosz ellenfelet. Azon túl, hogy Trump most már illegitim (nem megválasztott) diktátornak és a háború felelősének tartja az ukrán elnököt, azt is felvetette, hogy a G7 csoport dokumentumaiban ne nevezzék „agressziónak" az Ukrajna elleni orosz inváziót – írja az Euronews.

Miközben az ukrán fronton valódi gránátok robbannak, a világpolitikai színpadon szócsata és pozíciókeresés zajlik, mert a szereplők még nem tudták kideríteni Donald Trump valódi és végleges szándékait, és ez ijedelmet kelt. Így például Boris Johnson volt brit miniszterelnök szerint nem azt kell figyelni, amit az amerikai elnök mond, hanem azt, amit tesz. A francia elnök Trump hiúságának húrjait pengeti meg, amikor arra figyelmezteti, hogy erőt kell mutatni az oroszokkal szemben.

„Meg fogom mondani neki (Trumpnak a közelgő washingtoni látogatás során): Putyin elnökkel szemben nem lehetsz gyenge. Ő nem az, aki te vagy, nem ez a védjegyed, nem is áll az érdekedben. Megmondom neki: ha hagyod, hogy elfoglalják Ukrajnát, Oroszország nem fog leállni” – közölte olvasóival Emmanuel Macron.

A hangzavarból nem hiányozhat Elon Musk sem, aki befolyásoló szerepre tör a külpolitikában is, noha erre semmilyen felhatalmazása nincs. Csütörtökön azzal rontott neki Zelenszkijnek, hogy feleségével a Vogue magazinnal tölti az idejét, miközben „gyerekek halnak meg a lövészárkokban."

A realitásokkal is foglalkozni kell

Alexandra de Hoop Scheffer, az amerikai German Marshall Fund párizsi irodájának vezetője arra figyelmeztet, hogy a szavak mögött a valóságot kell keresni. A világrend van átalakulóban, aminek Donald Trump inkább a megjelenítője, mint a kirobbantója. Amerika érdeklődésének eltolódása Ázsia és főként Kína felé egyáltalán nem újdonság, a meglepő inkább az, ha valaki meglepődik ezen.

JD Vance amerikai alelnök kioktató és nyers szavai mögött, amelyek a müncheni biztonsági értekezleten hangzottak el, nem szabad csak a divatos arroganciát látni. Hanem figyelmeztetést is, hogy Ukrajna európai szövetségesei döntési kényszerek elé kerülnek, ha valóban folytatni akarják az ellenállást Vlagyimir Putyin agressziójával szemben. A szorító kényszer pedig a szuverén (Amerikától független) önfelfegyverzés azonnali és nagymértékű felgyorsítása.

A kutató szavait alátámasztja, amit annak idején az Euronews is megírt, vagyis, hogy az Egyesült Államok globális politikájának fókusza – már a Biden-kormány kezdetétől is – mindenki mást megelőzően Kína volt, és ezen az ukrajnai háború kirobbanása sem változtatott döntően. Az USA a kétfrontos szembenállás helyett a közvetlen érdekeit sokkal inkább megjelenítő Távol-Keletre helyezte a hangsúlyt, és mindvégig tartózkodott a katonai beavatkozástól Ukrajnában. Emlékezetes, hogy a nagyobb értékű fegyverzetek szállításával is hosszas késlekedések történetek, és Washington meg is tiltotta ezek bevetését orosz területek ellen.

Az USA által Kijevnek nyújtott katonai segély mértéke az elmúlt három évben nem érte el összesített védelmi kiadásainak 4 százalékát. Ez az összeg kisebb, mint amit időközben az amerikai légierő a stratégiai bombázók lopakodó képességeire és a 6. generációs vadászgépek fejlesztésére fordított.

Ezt a politikát a hazai közvélemény is visszaigazolja. A GALLUP tavalyi mérése szerint az amerikai szavazók is Kínát tartják az első számú veszélynek, míg Oroszországot csak a 26 százalék látja így.

Feltűnő a Moszkva-ellenes érzületek csökkenése az előző évben, illetve az Irán jelentette fenyegetés felértékelődése. Az ilyen adatok nyilvánvalóan befolyásolják Donald Trump külpolitikai retorikáját is. Vagyis, ha az amerikaiak nem az oroszoktól félnek a legjobban, akkor vissza lehet kapcsolni a Moszkva-ellenes hangvételből.

Egyes európai országok azonnal megértették a változó helyzetet, míg mások kevésbé

Az európai védelmi ipar felpörgetése valószínűleg nem közös uniós program lenne, hanem az egyes tagállamok eltérő erőfeszítéseinek összege, amire jelenleg az Egyesült Királyság, Lengyelország és Svédország mutatja a legnagyobb hajlandóságot, míg például Németország már kevésbé. Többen is hivatkoznak arra, hogy országuk gazdasági helyzete nem enged meg bővebb katonai költekezést, illetve más súlyos ügyek jelentenek számukra prioritást (migráció, lakhatás, egészségügy, belbiztonság).

Az is biztosra vehető, hogy az európai NATO-tagok közül senki nem lesz képes eleget tenni Donald Trump követelésének, hogy az atlanti tagok fordítsák nemzeti jövedelmük 5 százalékát védelmi célokra, és ez még magára Amerikára nézve is igaz. Jelenleg csak Lengyelország az, amely önszántából hamarosan eléri a magas határpontot.

A döntés nehézségét növeli, hogy az európai közvéleményt és az egyes országok lakosságát még nem kérdezték meg arról, hogy mekkora terhet hajlandók vállalni Ukrajna megvédésében, pedig hatalmas nézetkülönbségekre lehet számítani. Az Európai Parlament decemberi felmérése szerint az uniós polgárok összességének 55 százaléka támogatja Kijev katonai megsegítését, de például Olaszországban 60 százalék ellenzi.

Ha viszont a kérdést úgy teszik fel, hogy a saját nemzeti biztonságuk érdekében a lakosok milyen áldozatokra hajlandók, valószínűleg új arányok kerülnének elő. Kérdés az is, hogy a közvélemény megérti és fontosnak találja-e, hogy a védelmi fejlesztésekbe fektetett források hosszú távon a digitális és az energetikai átállásnak is hasznára válnak.

Globálisan tekintve – az IISS agytröszt szerint – az ukrajnai háború 2,46 ezermilliárd dollárra emelte a világ fegyverkezési kiadásait. Az összevetés kedvéért: Oroszország 2025-ös védelmi kiadásai ebből 100 milliárdot tesznek ki, vagyis nem csak Moszkva, hanem a Föld egésze a lázas fegyverkezés állapotában van jelenleg, és a '60/'70-es évek demilitarizálási vágyai a messzi távolba enyésztek el.

A „malacpersely" kérdése

Az Oroszország ellen elrendelt szankciók egyik súlyos eleme volt a Nyugaton tárolt vagyonok, befektetések, tőkék és más gazdasági eszközök lefoglalása és befagyasztása. Teljes elkobzásra ritkán került sor, főként olyan ingóságok körében, mint a jachtok, luxusautók, és pár privát jet vagy helikopter.

Az elmúlt hetekben Ukrajna és egyes szövetségesei, valamint a Trump-csapat között több találkozón is felmerült az eszközök amerikai fegyverek vásárlására történő konvertálása. Ez jórészt már elkobzásokat is jelentene, amit egy washingtoni bennfentes szerint Trumpnak is javasoltak.

Az ügyben jártas európai tisztviselők szerint mintegy 300 milliárd dollár értékű befagyasztott orosz eszközről és vagyontárgyakról van szó. Az Európai Unió a G7 csoport tavalyi csúcsértekezletének határozata alapján rendelkezett Ukrajna további pénzügyi támogatásáról, amelyet részben az Európában fellelhető orosz vagyonból fedeznek. A tervet az USA és Kanada is támogatta.

Ezzel szemben az új amerikai vezetés nem mutat hajlandóságot az elképzelés folytatására, sőt ellenkezőleg: Donald Trump azt vetette fel, hogy hívják vissza Oroszországot a G7 csoportba (G8 formátum), amire viszont az Ukrajnával szövetséges partnerek aligha lesznek hajlandók.

Az eddigi konstrukció szerint Ukrajna a lefoglalt orosz pénzeszközök hozamából részesedett, nem pedig a teljes vagyonállományból közvetlenül. Ez körülbelül 4 milliárd euróra rúgott eddig.

A „malacpersely" feltörése viszont azt jelentené, hogy Kijev hozzáférést kapna magához a befagyasztott tőkeállomány egészéhez is.

Diplomáciai ütőkártya is lehetne, de kétséges értékű

Tekintettel arra, hogy ezeknek az eszközöknek a többségét Európában tartják, egy európai diplomata szerint ez olyan kártya, amelyet az uniós politikusok használhatnak az esetleges rendezési tárgyalásokon.

Az orosz jegybank külföldön lefoglalt vagyonát főleg az Euroclear elszámolóháznál tárolják Európában. Az ebből származó hozamok eddig 50 milliárd dolláros hitelt biztosítottak Ukrajnának. Meg kell említeni viszont, hogy nem csak az amerikai kormány, de több európai szereplő is ellenezte a lépést, és továbbra sem támogatja.

Vannak jogi aggályok azzal kapcsolatban is, hogy maguk a vagyonkezelők végrehajtanának-e egy ilyen döntést, hacsak törvény nem kötelezi őket erre. Ilyen jogszabályoknak viszont pont olyan országokban kellene megszületniük, amelyek óvakodnak ettől a lépéstől.

Németország, Luxemburg és Belgium, ahol a legtöbb eszközt az Euroclearen keresztül tartják, vonakodik a teljes elkobzás gondolatától, tartva annak negatív hatásaitól a pénzügyi stabilitásra nézve, és egyben figyelmeztetve a jogi kockázatokra. Az Európai Központi Bank szerint is destabilizálhatja az eurórendszert az orosz eszközök lefoglalása.

Az orosz kormány többször is figyelmeztetett, hogy megtorolja, ha a vagyont elkobozzák. Ellenlépésként Moszkva speciális eljárást dolgozott ki az oroszországi külföldi tulajdonú ingatlanok lefoglalására ilyen esetben, tudatta a Vedomosztyi című gazdasági újság januárban. Egyes európai és amerikai vállalkozások is működnek még Oroszországban, köztük pénzintézetek, és az ő vagyonuk is orosz joghatóság területén van.

Az orosz pénzügyminisztérium jelenleg blokkolja, hogy egyes nyugati befektetők kivegyék az országban tartott készpénzeszközöket és értékpapírokat.

Ennek ellenére, az ukrán tisztviselők úgy vélik, hogy vannak gazdasági és jogi érveik a persely feltörésére. Mivel Trump jelezte, hogy Ukrajnának fizetnie kell minden folyamatban lévő amerikai katonai segélyért, az eszközök felhasználása olyan megoldás lehet, ami az Egyesült Államoknak és védelmi vállalatainak is előnyös – mondta a terv egyik támogatója.

Az ukrán fél olyan jogi szempontokat is hangsúlyoz, amelyek szerint „beszámíthatják” az orosz vagyon elkobzását a háborús károk kompenzálására, amelyekkel Moszkva tartozik Ukrajnának. Érvként használható az is, hogy a persely feltörése enyhíthetné azt az átmeneti szakaszt, amíg az európai fegyvergyártás felveszi a szükséges tempót, és nem rakna az unió nyakába azonnali és nehezen teljesíthető terheket.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. május 28.-i adása itt nézhető meg: