Lezárul egy korszak a futballban is
Mint oly sok minden a világban, a futball is átalakul. Az idén csalódást keltően szerepelt az olasz bajnokságban a sokszoros bajnok Juventus – negyedik helye éppen csak elég arra, hogy jövőre is játszhasson a Bajnokok Ligájában –, Spanyolországban pedig bronzérmet tudott szerezni a Barcelona. Mindez feltehetően összefüggésben van azzal, hogy a két sztár, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo sem játszott úgy, mint eddig. Erről beszélgettünk Hegyi Ivánnal, a kitűnő sportújságíróval és azt is megkérdeztük tőle, akkor most hogyan tovább?
Ha a futballról – vagy az utóbbi több mint fél évszázad rockzenéjéről – bármit meg akarunk tudni, nem kell könyveket, vagy lexikonokat böngészni. Elég Hegyi Ivánhoz fordulni, aki mindent tud e két témáról. Nevek, dátumok, meccsek röpködnek, a jelek szerint az egykori Népszabadság újságírója majdnem mindenütt ott volt és majdnem mindenkit ismer, akit érdemes.
Kérdésünkre azt mondja, már valóban nem Messiről és Cristiano Ronaldoról (CR 7) szól a futballvilág. Ellentétben az utóbbi több mint tíz évvel, amikor ők vitték el szinte az összes elismerést és nem is érdemtelenül. Azon kívül, hogy mindketten rengeteg gólt rúgnak, nagyon sok mindenben különböznek. Messi igazi csapatjátékos. Lát a pályán és remekül cselez. CR 7 viszont lényegében magának játszik, s ő az egyetlen, akinek ez megbocsátható. Nem tartozik a világtörténelem legjobban cselezői közé, de ezt pótolja irdatlan sebességgel és gólérzékkel. A válogatottban pedig mindig remekelt. Portugália azonban vele sem lett világbajnok, s a 2016-os Európa-bajnokságot is tulajdonképpen nélküle nyerte meg, hiszen a döntő elején megsérült. Messi azonban úgy lett világelső, hogy sosem nyert egyetlen aranyérmet sem Argentínával, sőt, nem is igen jött ki neki a lépés a válogatottban. Argentína 2014-ben úgy lett VB-ezüstérmes, hogy a kieséses szakaszban Messi nem lőtt egy gólt sem és nem csinált semmi különöset. Ott a vízhordók érték el a döntőbe jutást. Négy meccsen két gólt szereztek. Nem az első számú sztár vitte be a csapatot a döntőbe, hanem a csapat őt. És mégis. CR7 olyan játékos, aki ki tudja szorítani minden idők legjobb Real Madrid 11-éből Francisco Gentot. Vagyis azt a játékost, aki hatszoros BEK-győztes – ilyen nincs több a Földön –, és 12-szeres bajnok. Az ugyan kétséges, hogy a Barcelona álomcsapatába bekerülne-e Messi, annyi kiválóság játszott ott, de nélküle mégsem képzelhető el sem a katalán csapat, sem a futball története.
Mire idáig eljutottunk Hegyi Ivánnal, már rengeteg nevet, csapatot és eseményt említett. Felidézte például, hogy 2008 és 2012 között Spanyolország egyszer világbajnok, kétszer pedig Európa-bajnok lett. Abban a csapatban óriási futballisták játszottak, de Aranylabdához egyikük sem jutott, mert az már Messi és Ronaldo időszaka volt, egymás között döntötték el, ki a legjobb. Két kivételes kvalítású játékos, de nem feledtethetik a futball-történelem korábbi nagyjait. Azt például, hogy az 1962-es chilei világbajnokságon ott volt Pelé és Puskás is. Ilyen nagyságokkal már egyetlen világversenyen sem lehet találkozni napjainkban. A kolléga emlékeztetett az 1970-es VB-re, amelyet szerinte minden idők legjobb brazil csapata nyert meg. Akkor nem jutott a legjobb négy közé a címvédő Anglia, pedig ott játszott Bobby Moore és Bobby Charlton is, sőt, a nyolc között elvérzett Peru, soraiban a zseniális Teofilo Cubillas-szal. Egy nagy tornán szerepelt legalább 20 világklasszis. És azon a világbajnokságon nem volt ott Magyarország, pedig Mészöly, Göröcs, Albert, Farkas ugyancsak világklasszis volt.
Ezek után adódott a kérdés, hogy akkor a klasszis a fontos, vagy a csapat? Hegyi Iván szerint egyértelműen a csapat. Hiszen a futball csapatjáték – mondta, s hozzátette, Pelé sosem lett volna háromszoros világbajnok, ha nem egy csapat vezéregyénisége. De ugyanígy a csapat élén brillírozott minden nagy játékos, Puskástól a holland Johann Cruyffig. Ugyanakkor az is tény, hogy a kiválóságok született tehetségek. S minthogy ilyenek a jelek szerint mostanában kevesebben látnak napvilágot, kétszemélyes már nem lesz a világ futballja, mint az utóbbi időben Messi és CR7 miatt. A szakújságíró nem számít rá, hogy a következő időszakban sok klasszis szerepel majd egy-egy csapatban. Megemlítette a fiatalok közül Mbappé nevét, mert neki egészen különleges képességei vannak, de ő már kivételnek számít.
És e ponton ismét nosztalgiázni kezdett Hegyi Iván. Felidézte, hogy a 2002-es brazil válogatottban öt klasszis is játszott egyszerre: Cafu, Roberto Carlos, Ronaldo, Ronaldinho és Rivaldo. A brazil, a német vagy az olasz válogatottban is gyakran kaptak helyet kivételes nagyságok. A maiak azonban nem érnek fel elődeikhez – mondta. S példaképpen említette a német válogatottba most visszakerült Thomas Müllert, aki szerinte igazán jó focista, de tudása meg sem közelíti például Overath képességeit. Teljesen átalakult a futball, sokkal gyorsabb lett, s ennek az is következménye, hogy ma már aligha tudunk megnevezni extraklasszisokat a csapatokból – fejezte be elemzését Hegyi Iván.
