A magyar vásárlók megkárosítására készül a kormány
Kötelességem figyelmeztetni honfitársaimat, hogy az Orbán-kormány életünk további megnehezítésére készül. Kiebrudalná Magyarországról az Aldit, a Spart, a Tescot, az Auchant, a Lidlt. Legalábbis, ha hinni lehet Nagy István agrárminiszternek, aki arról beszélt a minap, hogy a külföldi üzletláncok olyan nagy profitot visznek ki az országból, „amit már nem lehet hagyni”. Konkrét számokkal nem támasztotta alá ezt a kijelentést a miniszter, tételezzük fel, hogy igazat mondott és valóban sok profitot visznek ki ezek a cégek az országból. Nem tudjuk persze, hogy mennyit, mint ahogy azt sem, mi számít nagy profitnak, vagyis, mi az az összeg, amelyért Mészáros Lőrinc már lehajolna két dubaji kiruccanás közben.
Nem szívesen tesszük, de miután piacgazdaságban élünk, meg kell kérdeznünk: miért baj az, ha valaki profitot termel, és annak egy részét elteszi? Feltételezve, ha mindezt törvényesen csinálja, ráadásul úgy, hogy a magyar vásárlók kedvelik azokat a portékákat, amelyeket árul. Arról nem is szólva, hogy a címben említett üzletláncok végén ugyan valóban külföldi tulajdonosok állnak, ám ezek a tulajdonosok sok százezer magyar embernek adnak munkát. Az árufeltöltőktől kezdve a pénztárosokig, a cégekben a könyvelést végző emberekig mindenki magyar.
Magyar családok tízezrei jutnak ily módon megélhetéshez, nem beszélve a magyar vásárlókról – akik számos kimutatás szerint – ezekben az üzletekben olcsóbban és nagyságrendekkel szélesebb választékban találják meg, amit keresnek, mint a magyar tulajdonosok által működtetett áruházakban. (Coop és társai.)
Ez van kedves magyar vásárlók, erre az üzletágra vetett szemet a magyar kormány, ezt akarja holmi nemzeti mázzal leöntött, hazafiasságnak álcázott szósszal megszerezni. Erre készülnek, s biztosak lehetünk abban, ha módjukban áll, meg is teszik. Az Orbán-kormány vazallusai gyakran és előszeretettel hivatkoznak a magyar emberekre, s csupán azt felejtik el hozzátenni, vagy nem is tartják fontosnak, hogy ezek a magyar emberek nemcsak szavazók négyévente, de vásárlók is a mindennapokon.
Olyan vásárlók ráadásul, akik, bizonyos megélhetési meggondolásból, árérzékenyek, azaz, nem mindegy nekik, hogy mit és mennyiért vásárolnak. Azt teljes mellszélességgel lehet támogatni, hogy védjük és vegyük a magyar árut, de akkor a magyar termelőket is rá kell venni arra, hogy legyenek tekintettel a magyar vásárlókra, és a magyar áru ne legyen jóval drágább és választékban is szegényesebb, mint a külföldi.
Csak ennyit szerettem volna mondani, ez itt a reklám helye, ha úgy tetszik. Ha nem, akkor vegyék úgy, hogy csupán egy vélemény.
