Akit másodjára végeznek ki

Mert ne tévedjünk: a hivatalos kormányzati retorikában „komcsiként" nemcsak az utódpártnak bélyegzett MSZP-t átkozzák ki, hanem mindenkit, akinek mondandójában felfedezik a baloldaliságnak akár az árnyékát is. De még ennyi sem kell hozzá. Ugyanígy komcsizzák a nevében is jobboldali Jobbikot. Elnökük folyamatos leprolizása (lásd a parizer és a krumpli megvető emlegetését) ugyanennek a terminológiának része: Ezen a nyelven a „prolik" nem mások, mint a komcsik bunkó tartalékserege, akik irigylik mások gazdagságát és tehetségét, bizonyára el is akarják tőlük venni, akár a kommunisták.

Mindenkire rákerült a címke: az MSZP utódpárti komcsi, a Párbeszéd és az LMP zöldkomcsi (ki nem hallotta még kormánypolitikusoktól a görögdinnye hasonlatot: kívül zöldek, belül pirosak). A liberálisok valódi természetéről maga Orbán volt szíves kioktatni minket: a liberális, az a diplomás kommunista. A Jobbik pedig nácikomcsi. Náci akkor, ha épp a baloldalt kell megvádolni a velük való szövetséggel (míg a középre tartó Jobbikból kivált igazi neofasisztákkal az ég egy világon semmi bajuk sincs, sőt), viszont komcsi akkor, ha a párt jobboldali szavazóit kell hergelni. 

Az első lépés a mai MSZP összemosása volt nem is egyszerűen a Kádár-korszakkal (annak, pontosabban az utolsó szakaszának legalább tényleg részesei voltunk néhányan, ahogy én is), hanem lassan már inkább Rákosival, Sztálinnal. Az említett vita szocialista résztvevőjét (történetesen a negyvenes éveiben járó Mesterházy Attilát) Deutsch azzal torkolta le: megszólalni sincs joga, hiszen tömeggyilkosok utódja. Nem érdemes abba a vitába itt belemenni, hogy a pártállami rendszerek mennyire minősíthetők kommunistának (igen kevéssé), a lényeg, hogy a kommunistázás különösebb tartalmi megfontolások nélkül a „hazaáruló gyilkos" szinonímájaként szerepel – sokkal többet nem is jelent. Kádárt név szerint ezért nem is szívesen emlegetik, részben azért, mert maguk is használták egy-két módszerét (épp a hitványabbakat), részben, mert a felmérések szerint Kádár neve jelentős csoportok számára nem csengett elég negatívan. Így maradt az általánosító kommunistázás, amelynek jegyében még az Alaptörvénybe is belefoglaltak olyan passzusokat, amelyek alapján a szocialista párt akár törvényen kívül helyezhető is lett volna.

 Amint megjelentek más baloldali pártok is, és főleg az MSZP-n belüli fiatalabb generációk, következnie kellett a második lépésnek. Most már a teljes, egymással is vitázó baloldal „komcsi" lett. Amióta kialakult és számukra veszélyessé vált az ellenzéki együttműködés, jött a harmadik lépés: az egész ellenzék kommunista. Újabban már a Fidesztől elhatárolódó  Európai Néppárt is komcsi gyanúba keveredett, ami világosan mutatja, hogy a „kommunista" újabb jelentésbővülésen esett át: a Fidesz szótárában paradox módon, már egyszerűen demokratát jelent, olyat, aki a demokratikus jogokat, az egyoldalú túlhatalom megfékezését fontosnak tartja. Szegény Marx, amikor a kommunizmus Európát bejáró kísértetéről írt, nem álmodott olyan szédítő sikerről, hogy egyszer – legalábbis a Fidesz szerint – már Európa nagyobb része cakk-pakk kommunistának minősül. 

Párhuzamos folyamat zajlott az ellenzék lehetséges eszköztárának kifosztásában is. Először a parlament eljelentéktelenítésével a politikai lehetőségeiket szűkítették. Aztán az Állami Számvevőszék hadrendbe állításával, újabban Kövér gigabüntetéseivel ugyanezt tették gazdasági forrásaikkal is. Hasonlóan szűkült a rendelkezésükre álló médiatér is. A kormány nemcsak azért foglalta el a média nagyobb részét, hogy ott ő beszélhessen. A lényeg az volt, hogy az ellenzék viszont ne beszélhessen.

Most újabb stációhoz érkeztünk: a cél az ellenzék erkölcsi megsemmisítése. Múltjukat éppen úgy ki kell rabolni, mint jelenüket. A történelemnek nem lehetnek baloldali hősei, elvégre a baloldal csupa alávaló hazaáruló. Az ellenzék csakis a gonosztevők utódja (ezért kussoljanak az „utódpártok"), elődei között nincs pozitív példakép. Rossz vérvonal, hiába. Mint Orbán annak idején mondta, „genetikusan" olyan, hogy rendszeresen rátör saját nemzetére.

Ezért kellett Nagy Imrét  a történelmi panteonból jelképesen, szobrát az eredeti helyéről valóságosan eltávolítani. A Schmidt Máriáék által szervezett 60. évfordulón már tudatosan állítják szembe Nagy Imrééket a „pesti srácokkal". Előbbi kétes alak, csak az utóbbiak a hősök. Félreértés ne essék, Nagy Imre múltjának több védhetetlen eleme van: a harmincas-negyvenes években a rendszer híveként tényleg kapcsolatban állhatott Sztálin titkosszolgálatával, hazaérve volt padlássöprő miniszter is, nemcsak később az enyhülést hozó. De mint a Rákosival szembefordulni merő baloldali politikust, nem véletlenül követelte őt, éppen őt a nép a forradalom élére a Kossuth téren. Ha a kormányt és Schmidt Máriát valóban csak Nagy Imre kommunista múltja zavarta volna, akkor legalább Bibó István, a makulátlan múltú demokrata előtt tiszteleghettek volna. De erről szó sem lehetett: Bibó túlságosan szabadelvű, túlságosan demokrata, túlságosan balra húzó volt. Baloldali hősökről pedig, akik nincsenek, szó se essék.

Aztán elkerült a szem elől a szobor is, először még csak térrendezési okokra hivatkozva. De a kormánysajtó írásaiban egyre őszintébb lett a beszéd. Elkezdődött Nagy Imre második kivégzése. A Magyar Nemzet említett cikke szerint Nagy Imre „minden létező aljasságban benne volt", csak a reformkommunisták és az SZDSZ csináltak belőle utólag hőst, ezzel jól el is rontották az 1989-es újratemetési szertartást, megfosztották katartikus jellegétől. Így a rendezvény „a kommunisták hatalmának folyamatosságát üzente meg." 

Még jó, hogy az ifjú Orbán Viktor úgy-ahogy megmentette a helyzetet – teszem hozzá.

Még jobb, hogy az ellenzék történelmi és erkölcsi kirablása során a Fidesz egyelőre nem merte a  republikánus hagyományokat is besározni. Legalábbis nem mindet. Pedig a baloldal ezekből is táplálkozik. Károlyinak és az első magyar köztársaságnak ugyan már annyi, Ady is kissé gyanús, de Petőfi a helyén maradt a tankönyvekben. 

Bár kicsit aggódom a 13 aradi vértanúért. Ők sem forradalmárként születtek: előtte mindnyájan a császári sereg tisztjei voltak. És úgy látszik, a szigorú erkölcsű Fidesz szemében az ilyesmit a vértanúság sem menti.