Hazánk és a világelit
„Magasra tettük a mércét. Nagyon szurkolok, hogy összejöjjön a világbajnoki részvétel, ami már elvárásnak számít, a csapat magja hozza azt a stabilitást, amitől az emberek elhihetik, hogy összejön a vb. Szerintem a világ elitjébe tartozunk, és szép jövő előtt áll a csapat”.
Ezeket a mondatokat a 109-szeres magyar válogatott játékos mondta 2025. március 17-én, még a magyar-török focimeccsek előtt. A nyilatkozatot tevő játékos 2007-ben debütált a nemzeti együttesben, 2022-ig 50 mérkőzésen viselte a csapatkapitányi karszalagot és 21 gólt szerzett címeres mezben. Igen, Dzsudzsák Balázsról van szó, akit én a jó játékosok között tartok számon. Nem volt sem extra-, sem pedig nemzetközi klasszis, mostanság Debrecenben szaladgál a pályája végén lévő focista. Karrierje kezdetén neves csapatban is megfordult (PSV Eindhoven), de igazán nagy klubhoz soha nem igazolt, ehelyett orosz, török és arab csapatokban terelgette a labdát. Noha az igazán nagy együtteseket elkerülte (vagy azok őt), az azért mindenképpen vélelmezhető, hogy Balázsnak a hosszú pályafutása során volt alkalma összehasonlító elemzéseket végezni. Klubszinten, és a nemzeti válogatott vonatkozásában is.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) 211 tagja van. A 2025. évi rangsort a világbajnok Argentína vezeti, 5. Brazília, 10. Németország, 15. Japán, 20. Svájc, 25. Ukrajna és 30. Magyarország. (Törökország a 28.) 50. Chile, 75. Honduras, 100. Örményország. Ezt követően már nem érdemes nézni listát, mert olyan országok következnek, amelyekben még csak most barátkoznak a labdarúgás nevű sporttal (a 150. a Fülöp Szigetek, a 200. Sri Lanka). Ezért aztán nagy meglepetés számomra, hogy egy tapasztalt és sokat látott professzionális futballista a világ élvonalába sorolja Magyarországot, amikor hazánk válogatottja tavaly a 24 csapatos németországi Európa-bajnokságon a 16 közé sem jutott be, tehát az öreg kontinensen sem tartozunk az élbolyba! Jövőre 48 csapat részvételével foci-vb lesz, és pillanatnyilag egyáltalán nem biztos, hogy erre a felduzzasztott labdarúgó-tornára a nemzeti tizenegyünk eljut.
De nekem igazából nem kizárólag Dzsudzsák kijelentésével van bajom, hanem azzal is, hogy ezek a hamis – a valósággal köszönőviszonyban sem lévő – értékelések a labdarúgásnál sokkal fontosabb tevékenységek minősítésénél is felbukkannak. Kezdhetem azzal, hogy a miniszterelnök (és gazdasági minisztere) szerint az inflációt a „szőnyegre vittük”, miközben mindenki tudja, hogy a teljes EU szintjén nálunk a leggyorsabb a fogyasztói árak növekedése.
A kormányfő unos-untalan zéró toleranciát emleget a korrupcióval szemben, eközben az elmúlt tíz évben a szemünk láttára rabolták ki a Magyar Nemzeti Bankot és elcsakliztak több százmilliárd forintot. Nem éjszaka törtek be álarcos banditák, hanem fényes nappal – fehér inges és öltönyös alakok – ürítették ki a kasszát és lopták el közös pénzünket. A megvesztegethetőség, az erkölcsi züllés és a tisztességtelen üzletelés hazája vagyunk, a politikai vezetés mégis ennek ellenkezőjét hirdeti rendületlenül.
És ha már rangsor. Az Orbán-Nagy kettős ódákat zeng Magyarország kiváló gazdasági versenyképességéről. Ezzel szemben Szingapúr, Svájc és Dánia az első három ország a svájci IMD World Competitiveness Center által készített 2024. évi versenyképességi listán. Az uniós országok többsége rontott helyezésén a tavalyi pozíciójához képest. Magyarország ezúttal a vizsgált 67 ország között az 54. helyen végzett a felmérés szerint, nyolc helyet csúszott vissza az előző évhez képest. Ezzel a teljesítményével a 2019 óta eltelt időszakban a nemzetközi rangsorban hazánkat megelőzte Lengyelország, Horvátország és Románia. Magyarország – többek között – azért is versenyképtelen ország, mert nem a tehetség, a tudás és a teljesítmény élvez előnyt, hanem a politika, a baráti és rokoni kapcsolatrendszer.
A focihoz minden magyar ért, a bankvilág ügyeihez és a versenyképességi rangsorokhoz jóval kevesebben. Dzsudzsák Balázs fals és nevetséges értékelése azt is tükrözi, hogy Magyarországon gyakorlatilag bármilyen szégyenteljes tényadatot erényként, pozitív eredményként lehet feltüntetni. A debreceni focista hamis mondata jól illeszkedik a magyar kormány hivatalos kommunikációjához: a cél a tények eltagadása, a társadalom megtévesztése és arcátlan becsapása.
Térjünk vissza a magyar-török párharchoz. Két meccs, két vereség. Ha fociban mi a világelithez tartozunk, akkor Törökország nemzeti tizenegye milyen minősítést érdemel, és melyik szférába sorolható? Persze lehet mondani, hogy az eredményjelző tábla csal, mi vagyunk a jobbak és nem is a törökök, hanem mi győztünk. De akkor miért mi kerültünk az A ligából a B ligába?
Eddig is messze voltunk a labdarúgás nemzetközi élvonalától, a mai nappal viszont még távolabb kerültünk a világelittől.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. július 20-i adása itt nézhető meg:
