Apage Satanas!
A mai fiatalok már nemigen hallhattak a szovjet pionírok legendás hőséről, Pavlik Morozovról, akiről is három fontos dolgot lehet tudni. Az első, hogy a kötelességtudás példaképéül állította őt a szovjet propaganda a pionírok milliói elé, mert fontosabbnak tartotta az állam iránti hűségét a családi szeretetnél. A második, hogy a 13 éves iskolai pionírcsapat-vezető fiú a sztálini időkben feljelentette a politikai rendőrségen saját édesapját (a falujuk tanácselnökét), hogy a rendszer ellenségeinek hamisított iratokat, ezért pedig a papát kényszermunkára ítélték, majd ki is végezték. S a harmadik: a család tagjai bosszút álltak Pavlikon és megölték őt – így lett belőle mártír, pionírhős és kötelező olvasmány.
S hogy miről is jutott mostan eszünkbe Pavlik Morozov? Tán a hit, a jelképesség és a valóság bonyolult viszonyáról.
Bár Jeszenszky Zsolt, a Pesti Srácok munkatársa már nagyon rég elmúlt 13 éves és szó ne érje a háza elejét, tulajdonképp hálálkodva köszönte egyrészt Istennek, hogy megkímélte az apja életét, másrészt illően köszönte azok együttérzését is – köztük Orbán Viktorét és a Fidesz amúgy mocskos beszédű, 5. számú tagkönyves „publicistájáét” – akik ezt ki is nyilvánították édesapja, Jeszenszky Géza minapi kalapácsos megtámadása örvén.
De azért… mégiscsak akad itt valami elgondolkodtató. Merthogy igen hosszasra nyúlt cikkében a merénylet után többek közt arról értekezik J. Zsolt, hogy ő a támadás mögött valami „magasabb rendű okot” gyanít. Ki is böki:
„Apám évek óta a sátánt szolgálja. Mármint a közéleti megnyilvánulásaival. Nem szándékosan, és pláne nem azért, mert gonosz ember lenne. A legkevésbé sem. Önnön jóságába vetett hite töretlen – talán túlságosan is. Nem kérdés, hogy ő jószándékú, jót akar, és ezt őszintén hiszi is magáról. De nem véletlenül mondják, hogy a pokolba vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve.”
Azután részletesen fejtegeti, miben is áll, hogyan is fest hite szerint a Sátán és a Teremtő harca, s kilyukad oda:
„Istennek is van ebben szava. Apámat is megóvta. (Nem is egyszer; a két támadáson kívül az elmúlt három évben három komolyabb síbaleset is érte.) Ahogy megóvta Trump elnököt is egy olyan merénylettől, aminek a megúszása minden valószínűségnek ellentmond. De Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek.”
Ám J. Zsolt útja kifürkészhető. Pláne, hogy ő maga írja le. Nem, sátánként ő nem Magyar Péterre gondol, aki csak egy „fekete gyalog” a táblán, hanem a mögötte álló globalista hálózatra. Továbbá gondol még a mindannyiunkat elpusztítani akaró iszlámra (és az ő bevándorlásukra) meg a genderideológiára, az abortusz népszerűsítésére, a hagyományos családi értékek, a nemzeti érzések kiüresítésére, az identitáspolitikára s a társadalom felosztására „állítólagos elnyomókra és állítólagos áldozatokra”. Nem utolsó sorban pedig az ezeket képviselők mellett még – szerinte – a sátáni körbe sorolhatók a nemzeti kormányokat megbuktatni akaró „újságírók” és egyéb ügynökök is…
Úgyhogy nem maradhat kétségünk: J. Zsolt most és itt megmondja ám a tutit. Mármint az aktuálpolitikai kormánypropagandát – speciel épp a hit köntösébe bugyolálva. De többre is ragadtatja magát:
„Apám már pedzegette a nyilatkozataiban, hogy szerinte politikai támadás érte. Lehet, de nem valószínű. A mai politikában ő már nem tényező… Szegény édesapám kiiktatásával maximum egy-kettővel kevesebb orbanofób írás születne a Magyar Hangban, esetleg a Népszavában.”
Végül azt tanácsolja: fantazmagóriák helyett hallgassunk inkább mindig Istenre. Édesapjának (aki 83 éves) pedig azt kívánja, fogja fel az üzentet:
„…Nem jó ez így, változtass magadon…”
*
Nem is értjük, miért is gondolhattunk e história olvastán Pavlik Morozovra… Hisz’ J. Zsolt az írásában nem jelentett fel senkit a politikai rendőrségnél. Csak úgy általánosságban sorolta a Sátán köréhez tartozókat. tán miheztartás végett, szuverenitásvédelmi szempontból. Sőt! Igazán „melegszívűen” – Moroz magyarán annyit tesz: fagy! –, és a legjobbat akarva minden olvasójának – a saját betört fejű, megtámadott édesapjának is – segítő ideológiai útmutatást adott… Ami meg az ő hitét illeti, nyilván a negyedik parancsolat dolgában – Atyádat s anyádat tiszteld! – sem érzi úgy, hogy akadna némi gyónni valója. (De ha mégis, az akkor sem ránk tartozik…) Hanem a lényeg, az már igen: semmiképp ne legyen több orbanofób írás a fent megnevezett és a (most még) nem listázott médiumokban! Sőt, politikai kétely se kapjon hangot! Ezek mind-mind csakis a Sátán művei lehetnek…
De tessék mondani, biztosan így van kikövezve a mennybe vezető út? Nem lehet, hogy ez a „jószándék” is egészen máshová vezet? … Apage Satanas!
(És Jeszenszky Gézának mielőbbi gyógyulást, valamint hosszú, sikeres, tevékeny életet kívánunk. Minden magyarázat, kiegészítés nélkül.)
