Nézd, Andi, adakozás!
Vegyes fogadtatásra talált a hazai közönségben, amikor a Mészáros csoporthoz tartozó Pro Filii Alapítvány kuratóriumának elnöke, Várkonyi Andrea bejelentette, hogy az idén nyáron több mint 200 millió forinttal támogatják a családokat, mégpedig oly módon, hogy 480 rászoruló család számára biztosítanak nyaralási lehetőséget. A leggazdagabb magyar, Mészáros Lőrinc felesége az Instagram oldalán osztotta meg a jó hírt a nemzettel, s a bejegyzéshez mellékelt videón rögtön elébe is ment a szerinte várható fanyalgásnak. Mint mondta, a sajtó egy része negatívan fogja tálalni a kezdeményezést, s arra hegyezik ki a történetet, hogy miért csak ennyi pénzt adtak.
Valóban érkeztek reakciók a bejelentésre, Molnár Áron (Noár) például egy igen frappáns videóban tette helyre a saját nagyvonalúságától elalélt házaspár nőtagját, de jött baráti tűz is: Kiss Antal teológus a Mandineren, a PestiSrácok főszerkesztője pedig a Magyar Nemzetben igyekezett rávenni az övéit a mostaninál nagyobb és látványosabb szerepvállalásra.
„Azt gondolom, hogy a fanyalgóknak és a kötekedőknek azt kéne meglátni, hogy mi legalább segítünk, mert a lehetősége, hogy segítsen, mindenkinek megvan, a saját körülményeihez és adottságaihoz mérten” – állította a nemrégiben 120 milliós autóból kiszálló, egymillió forintos nadrágot villantó Várkonyi.
Molnár Áron egy meglehetősen ironikus hangvételű, ugyanakkor mondanivalóját tekintve, véresen komoly szövegben osztotta ki az ország leggazdagabb emberét és a feleségét. Szerinte nem az a baj, hogy Mészárosék gazdagok, hanem, hogy nem a saját tehetségük révén lettek azok, emiatt valójában nem ők adakoznak, hanem a magyar adófizetők azok, akik őket és a hozzájuk hasonló szupergazdagokat támogatják.
Ez az, amire Várkonyi Andrea számíthatott, ám az feltehetőleg őt és a férjét is meglephette, hogy a saját oldalukon is volt némi, morális mázba bújtatott fanyalgás. Kiss Antal teológus például már a Mandineren megjelent cikkének címében - „2026-ig van ideje a jobboldali pénzügyi elit tagjainak felzárkózni a legnagyobb magyarhoz nemzetépítő szolgálataikkal” – is jelezte, hogy mire volna szükség. Szerinte arra, hogy megváltozzon az egyre érzékelhetőbbé váló csúnya látszat, miszerint csak az ország szegényedik, ám a gazdagoknak egyre több jut.
A teológus úr megvédi a polgári oldalt, amely – állítása szerint , „magát tette morális céltáblává azzal, hogy a keresztény értékek politikai közbeszédbe való beemelésével maga és környezete számára magas erkölcsi mércét is állított egyben, így ennek való megfelelést kérik rajta számon támadói.” A szerző azonban ennél is tovább emelkedik, odakoppint az övéi orrára, amikor arról elmélkedik, hogy „a vállalhatatlan elkövetőkön joggal kérik számon mindezt, azonban a teljes polgári, jobboldali közösségre nézve jogtalanul.” Vagyis az van, amit már sokszor leírtunk: Orbán Viktor nemes és nagylelkű, tisztakezű és puritán, arról pedig nem ő tehet, hogy „vállalhatatlan elkövetőkkel” van körülvéve. A szerző, aki aggódik a Fidesz jövőjéért, úgy tesz, mintha nem tudná, hogy ezekkel a „vállalhatatlan elkövetőkkel” Orbán vette körül magát.
Kiss kevesli a NER nagyjainak áldozatkészségét, Széchenyi István (Lánchíd, Magyar Tudományos Akadémia stb.) példáját említve, arról ír, hogy aki a nemzetért valóban tenni akar, „az vagyonának nagyságához mérten, két kézzel ad vissza valamit nemzetének. Két kézzel, nem zsugori, szűk marokkal, nem morzsákat! Nem offshore-ozza, alapítványozza, rejtegeti, babusgatja.”
Minderre Huth Gergely, a PestiSrácok főszerkesztője is rásegített a Magyar Nemzetben – ő nem is titkoltan a jövő évi választás eredménye miatt aggódik. S bár Gulyás Gergely kancelláriaminiszter optimista állítása szerint nagy győzelemre készülnek, Huth ezt árnyaltabban látja. Szerinte „a szavazótábor lemorzsolódásán nagyvállalkozóink részéről a mainál sokkal bőkezűbb áldozatvállalással, a magunk részéről pedig erkölcsi alapértékeink nyílt megvallásával és megerősítésével lehetne úrrá lenni.”
Vagyis nem az a cél, hogy a példátlan gyorsasággal és mértékben meggazdagodott magyarok elismerjék a felelősségüket abban, hogy Magyarország az EU legszegényebb országa lett. Huthnak nem ez a fontos, hanem, hogy megálljon a szavazótábor lemorzsolódása, és legkésőbb a jövő évi választásig sikerüljön a Fideszben úrrá lenni az egyre növekvő pánikon. Abba, hogy „nyíltan kellene megvallani az erkölcsi alapértékeket”, a luxizás belefér, ám az már nem, hogy mindez kiderüljön. A Fideszben ugyanis, tudjuk régóta, nincs nagyobb bűn annál, minthogy valami gazemberség – lopás, csalás, hazugság, mikor mi adódik – kiderül.
