Valakik megint jól járnak, de nem a nyugdíjasok!
351,4 millió forintba kerültek a Voks 2025 véleménynyilvánító szavazáshoz gyártott szavazólapok, az íveket a kormányhoz ezer szállal kapcsolódó üzletember, Balásy Gyula cége, a Lounge Design Kft. készítette el – derült ki az aHang közérdekű adatigényléséből. A Miniszterelnöki Kabinetiroda közölte, hogy összesen 7,8 millió szavazólap került legyártásra, azt viszont nem árulták el, hogy ebből mennyit postáztak ki. Az aHang azt is szerette volna megtudni, mennyibe került a kampány marketingbüdzséje, de erre nem kapott választ.
Elgondolkodtam a nagy összegen, aztán az is eszembe jutott, hogy a Magyar Közlöny 88. számában kihirdették a 226/2025. (VII. 28.) Korm. rendeletet, amely részletesen szabályozza a nyugdíjszerű ellátásban részesülők számára juttatandó 30 ezer forint értékű élelmiszer-utalvány rendszerét. A rendelet gyakorlatilag megerősíti a korábban ismertetett terveket és technikai szabályokat is tartalmaz.
A hivatkozott kormányrendelet melléklete taglalja a nyugdíjas élelmiszer-utalvány tartalmi és formai paramétereit. Előzetesen jelzem, hogy itt egy pénzhelyettesítő eszközről van szó, nem egy szimpla szavazólapról, tehát a tartalmi és formai követelmények szigorúak.
A nyugdíjas élelmiszer-utalvány
- 3 db 5000, 3 db 3000, 2db 2000, 2db 1000 forintos címletértékű (összesen 10 db utalvány),
- sorszámozott és vonalkóddal ellátott,
- egyedi vízjelet tartalmaz,
- tartalmazza a kibocsátó megnevezését,
- tartalmazza az érvényességi idejét,
- a kincstár által meghatározott és a honlapján nyilvánosságra hozott biztonsági elemekkel rendelkezik.
Vissza a Voks 2025-höz. A 351,4 milliós végösszeg és a 7.8 millió legyártott darabszám azt jelenti, hogy egy szavazólap 45 forintba került (se vízjel, se vonalkód).
Hazánkban cca. 2,5 millió nyugdíjas és nyugdíjszerű ellátásban részesülő polgár, tehát személyenként 10 utalványt kap, ez azt jelenti, hogy kb. 25 millió – különböző címletű (!) – élelmiszer-tikettet kell legyártani. Nagyvonalú leszek – már csak azért is, hogy könnyebb legyen számolni – és 50 Ft/tikett egységárral kalkulálok, ami azt jelent (50x25 millió), hogy 1 milliárd 250 millió forintba kerül a nyomtatási művelet. A postaköltséget nem ismerjük, de néhány százmilliós állami kiadást az is jelent majd. Akik – valamilyen oknál fogva az első kézbesítéskor – nem tudják átvenni az utalványokat, nos, ezeknek az idős embereknek „az ismétlés iránti kérelmet – a kincstár honlapján közzétett módon – a nyugdíjfolyósító szervnél kell előterjeszteni. A kérelem benyújtásának jogvesztő határideje 2025. november 14.” (jogszabályi szöveg)
Vége a lazsálásnak! Az egyedülálló és a 80 feletti nyugdíjasok vagy napi 24 órában várják a postást, vagy azonnal rácuppannak a Hewlett-Packard laptopjaikra, illetve okostelefonjaikra annak érdekében, hogy gyorsan hozzájussanak a várva-várt utalványokhoz, ha már a kézbesítés napján elmentek a Lidl-be „csavarogni”, esetleg „passzióból” befeküdtek egy állami kórházba!
Én tudtam volna egy egyszerűbb és gazdaságosabb megoldást, de mivel már megjelent az idevonatkozó jogszabály, megtartom az ötletemet magamnak. Nem tudom, hogy a nyugdíjasok mennyire elégedettek az összeggel és az eljárással, az viszont tutifix, hogy utalványokat gyártó nyomdai cég nagyon jól fog járni!
