Személyes politikai időszámítás
A politikát a hatalommal és a jó fizetéssel jellemzik az emberek, persze, ha nem azt kérdezik meg tőlük, hogy milyen negatív jelzőket tudnak csatolni a politikusokhoz. Ha viszont egy politikust kérdezünk meg erről, ő nyilvánvalóan egészen mást mond majd, és kerülni fogja azt a kérdést, hogy mennyire számít neki, milyen hosszú ideig tölthet be egy pozíciót.
Jórészt mind tagadják, hogy az idő meghatározó szempont volna, de ha belegondolunk abba, hogy ugyanolyan emberek, mint mi, nyilvánvalóvá válik, hogy nagyon is számít az, mennyi ideig töltheti be a pozíciót. Ennek sokféle oka van, de az egyik legmeghatározóbb a pénz kérdése. Tudjuk: az idő = pénz.
Az idő azonban ennél sokkal több: lehetőséget ad arra a nem demokratikusan, vagy szakmai alapokon csak mellékesen gondolkodó politikai közösségnek, hogy a rendszerhez vakon lojális embereiket bebetonozzák a társadalmi működésbe, ezzel 1.) megnehezítve a csoport esetleges bukását, 2.) megakadályozva a rivális csoport politikai sikerességét és 3.) elősegítve az újbóli visszatérésüket a hatalomba.
„Qui habet tempus, habet vitam", azaz magyarul„aki időt nyer, életet nyer”. Manapság ezt úgy módosíthatjuk, hogy „választást nyer”, aminek következtében gazdasági, jogi és morális immunitást is szerez az elkövetett bűnei tekintetében. Erre játszik a Fidesz már egy ideje, és várhatóan ilyen okból fognak nagyobb számban személyeket cserélni bizonyos kulcspozíciókban, ahol a tisztség túlélési ideje meghaladja egy választási ciklus időtartamát.
Magyarországon a döntő politikai tisztségek adott időre szólnak, esetleg határozatlan idejűek vagy parlamenti ciklushoz és a politikai támogatottsághoz kötöttek.
Az illiberális közegben a függetlennek hazudott intézmények vezetői gyakran hosszú, határozott idejű mandátummal rendelkeznek, ennek az a hivatalos magyarázata, hogy a rájuk nehezedő politikai befolyás csökkenjen. Derűs gondolat, nem? Itt két fő csoport létezik: az olyan tisztségek, amelyek határozott idejű megbízást jelentenek, és bármennyiszer lehetséges az újraválasztás (polgármesterek, országgyűlési képviselők), és vannak olyanok, amelyek esetében az újrázás kizárt. Ez utóbbiak aduászként szolgálják a hatalmat, és csak mellékesen – ha az nem zavar be a fősodor életébe – az állampolgárokat és az országot.
Határozatlan időre neveznek ki egyes köztisztviselőket, így például a főjegyzőt és jegyzőt, kicsit hasonlít a helyzetükhöz a hivatásos katonai és rendőri állományba tartozók helyzete, akiknek a szolgálati jogviszonya határozatlan időre szól, életkori és egészségi korlátokkal. Őket azért említem, mert ma sajnos súlyos politikai nyomás alatt végzik az amúgy a függetlenséget és pártatlanságot megkövetelő munkájukat. Ugyancsak meg kell említeni az előbbi okok miatt a bírókat és ügyészeket, akiket határozatlan időre neveznek ki, de életkori korhatárok rájuk is vonatkoznak.
A jövőnk szempontjából döntően fontos, hogy a jelenlegi köztársasági elnököt, a kegyelmi botrány következtében sikerült úgy kinevezni, hogy az első megbízatási idő is túlmenjen a 2026-os választási perióduson. Utána még egyszer újraválasztható lehet Sulyok Tamás, aki az egyik olyan bebetonozott személy, akikről korábban említést tettem. Jogi rangsorban követi őt Orbán, az örökké bármennyiszer újraválasztható miniszterelnök. A személyi kultusza következtében alapvető igénye van a társadalomnak arra, hogy egy személy legfeljebb csak kétszer tölthesse be 2026 után ezt a pozíciót. Ő nem a beton része, ő maga az építmény. Brutálisan és indokolatlanul hosszú vasbeton-időt kapnak a politika kiszolgálására ma az Alkotmánybíróság tagjai és elnöke (12 év), ugyanennyi ideig uralkodhat az Állami Számvevőszék elnöke is.
A Kúria elnöke, és a legfőbb ügyész 9-9 évig irányíthatja a fejedelemségéhez tartozókat. Emlékszünk ugye, hogy e két poszt birtokosa még gyerekcipőben jár az idejét tekintve, és amúgy is újraválaszthatók. Velük azonos ideig „nyúlhat bele a közmédiába” a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke, intézkedhet az adatkezelés mikéntje felől a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, és tarthatja rajta a választásokon a szemét a Nemzeti Választási Iroda elnöke is. A Közbeszerzési Hatóság elnöke, ki tudja miért, csak nyolc évig felügyelheti a korrupció által messze elkerült szakmai területét. A Költségvetési Tanács tagjainak is kilenc a szerencseszáma. A Magyar Nemzeti Bank elnöke alig észlelhető hat évig szolgálhatja és védheti a …. nem is tudom mit. Talán a Matolcsy-hagyatékot.
Az előbb felsorolt pozíciók a NER vasbeton építményének csak a főbb tartóelemei, rajtuk kívül még sok-sok menő állás biztosítja a reményt Orbánéknak a „túlélésre”. Az alattuk lévő több ezer, a feljebbvalóikhoz lojális, és még az ő szintjükön is jól megfizetett beosztott pedig saját kivételes megélhetési lehetőségeik érdekében tartják ezt az egész piramist.
Nem a választást lesz igazán nehéz megnyerni, hanem ezt az invazív, személyes időszámítás által vezérelt politikai termeszközösséget lecserélni a nemzetnek mézet előállító méhekre.
