Polyák Gábor: a NER minden kiszolgálóját ki kell zárni a közéletből
Nem csupán a korrupciós ügyek feltárása, hanem az autoriter rendszer működtetésében részt vevő értelmiségi és közéleti szereplők felelősségének vizsgálata is elengedhetetlen egy valódi rendszerváltáshoz – erről beszélt Polyák Gábor jogász és kommunikációs szakértő a KlikkTV Mélyvíz című műsorában. A szakember szerint az elmúlt 16 év nem egyszerűen egy kormányzati ciklusokkal leírható korszak volt, hanem egy olyan autoriter rendszer időszaka, amelynek működtetői nem térhetnek vissza következmények nélkül a tudományos vagy közéleti pozíciókba.
Az autoriter rendszer értelmiségi kiszolgálói sem kerülhetik el a felelősséget
Balogh Judit felvetésére, miszerint az elszámoltatás alatt a legtöbben elsősorban büntetőjogi felelősségre vonást értenek, Polyák Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy ennél jóval összetettebb kérdésről van szó. Szerinte nemcsak azok szerepe vizsgálandó, akik politikai döntéshozóként vettek részt a rendszer működtetésében, hanem azoké az értelmiségieké is, akik szakmai tekintélyükkel legitimálták annak működését.
A jogász úgy véli, különösen problematikus, amikor egyetemi vagy tudományos pozícióból érkező szakemberek vállalnak vezető szerepet egy olyan rendszerben, amely szembemegy mindazzal, amit korábban a jogállamiságról, a sajtószabadságról vagy a demokratikus intézmények működéséről tanítottak. Mint fogalmazott, ezek az emberek pontosan tudták, hogy tevékenységük ellentétes azokkal az elvekkel, amelyeket szakmai pályájuk során képviseltek.
Polyák szerint a rendszerváltások egyik visszatérő problémája világszerte, hogy az autoriter rendszerek működtetésében részt vevő értelmiségiek később szinte zavartalanul visszatérhetnek az akadémiai életbe. Úgy látja, a magyar felsőoktatás és a tudományos intézményrendszer nincs felkészülve arra, hogy kezelje ezt a kérdést, miközben a demokrácia, a jogállamiság és az európai értékek védelme nem csupán politikai, hanem etikai ügy is.
Kormányváltás helyett rendszerváltás történt
A beszélgetés során szóba került az a vita is, hogy a 2026-os politikai fordulat egyszerű kormányváltásként vagy rendszerváltásként értelmezhető-e. Polyák Gábor egyértelműen az utóbbi álláspontot képviseli.
Szerinte az Orbán-rendszer egy autoriter berendezkedés volt, amely fokozatosan felszámolta a hatalmi kontrollokat, egyre mélyebben avatkozott be a civil szféra működésébe, sőt bizonyos kérdésekben a magánélet területére is. Úgy véli, önmagában az a tény, hogy a hatalom végül választáson leválthatóvá vált, nem teszi demokratikussá az előző rendszert.
A jogász szerint az elmúlt másfél évtized egy történelmi lehetőség elvesztegetését jelentette Magyarország számára. Úgy fogalmazott, hogy az ország a rendszerváltás után világos célt követett: az európai integrációt, valamint az orosz befolyástól való eltávolodást. Ezt az irányt írta felül 2010 után az a politikai cél, hogy Orbán Viktor és szűk környezete minél tovább hatalomban maradjon.
Polyák szerint az Európai Uniótól érkező jelentős források nem az ország modernizációját szolgálták, hanem egy szűk hatalmi elit gazdasági és politikai érdekeinek fenntartását. Álláspontja szerint a rendszer végére gyakorlatilag minden más cél háttérbe szorult a hatalom megtartásának szempontjával szemben.
A szakértő úgy látja, az autoriter rendszerek egyik jellemzője, hogy idővel elveszítik önreflexiós képességüket. A Fidesz vezetői és második vonalbeli szereplői szerinte egy idő után maguk is elhitték saját propagandájukat, ezért nem érzékelték megfelelően a társadalmi elégedetlenség növekedését.
A közmédia és a tudományos élet sem kerülheti el a megtisztulást
Polyák Gábor külön kitért azokra a személyekre, akik tudományos háttérrel rendelkezve vállaltak vezető szerepet a rendszerben. Úgy becsüli, hogy a tudományos életben legfeljebb néhány tucat olyan ember lehet, akinek felelőssége ebben a kérdésben érdemben felmerül. Szerinte azonban minden szakmának kötelessége szembenézni azokkal a szereplőkkel, akik saját területük alapvető normáit figyelmen kívül hagyva segítették a rendszer működését.
A közmédia jövőjéről szólva azt mondta: a vezető pozíciókban dolgozó személyek esetében nem lehet kérdés a felelősség megállapítása. Azoknak, akik arcukat és nevüket adták a propaganda működtetéséhez, szerinte nem lehet szerepük egy hiteles közszolgálati média felépítésében.
A háttérben dolgozó munkatársak esetében árnyaltabbnak látja a helyzetet, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szakmai megtisztulás elengedhetetlen. Véleménye szerint egy valóban hiteles közszolgálati média csak akkor épülhet fel, ha a társadalom biztos lehet abban, hogy az ott megjelenő információk igazak és közérdeket szolgálnak.
A beszélgetés végén Polyák arra is emlékeztetett, hogy a rendszerváltás után, 1989–90-ben is elmaradt a múlt teljes körű feldolgozása. Szerinte Magyarország úgy lépett át a diktatúrából a demokratikus intézményrendszerbe, hogy a morális elszámolás nem történt meg. Most az a kérdés, hogy az ország képes lesz-e végre egy olyan demokratikus berendezkedést kialakítani, amely nemcsak jogi értelemben működik demokratikusan, hanem erkölcsi alapjait tekintve is szembenéz saját múltjával és felelősségével.
