Mivel zsarolhatják Orbánt az oroszok?
Épeszű ember önszántából, szabad akaratából nem nyilvánulhat meg úgy, ahogyan azt Orbán Viktor tette az ukránok hadtörténeti eseményként értékelhető dróntámadásával kapcsolatban. A kormányfő láthatólag rosszallóan vette tudomásul, hogy az ukránok nem adják fel a harcot és továbbra is küzdenek országuk szuverenitásáért.
A miniszterelnök hétfőn este a közösségi oldalára feltöltött videóban a többi között a következőket mondta. „Most ért véget a Védelmi Tanács ülése, amit azért hívtunk össze, mert újabb aggasztó hírek érkeztek az orosz-ukrán háborúból. A helyzet egyértelmű: sajnos Trump elnök úr törekvései ellenére, nem kifelé, hanem befelé megyünk a háborúba.” Le is vonta a következtetést, miszerint „arra kell készülni, hogy a Magyarország elleni titkosszolgálati műveletek és a külföldről pénzelt lejárató kampányok nagyobb sebességre kapcsolnak.”
Amitől Orbán annyira megrettent, hogy azonnal összehívta a Védelmi Tanács ülését, majd a megbeszélés végeztével egy háborús nyilatkozatot tett közzé, az ukránok által végrehajtott Pókháló hadműveletről. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Vaszil Maljuk, az SZBU (Ukrán Biztonsági Szolgálat) vezetője személyesen felügyelte a 18 hónapos előkészítés után végrehajtott akciót. Az SZBU először FPV drónokat szállított Oroszországba, majd azokat teherautókra rakott mobil faházak teteje alá rejtette. (Az FPV drónok távirányítással vezérelhetők, a drón mozgását kamerán keresztül lehet ellenőrizni.)
Az összehangolt akcióban a párszáz dolláros drónokkal nehézbombázókat támadtak, s ennek eredményeként az orosz repülők 34 százaléka megsemmisült. Ebben az akcióban személyi sérülés, haláleset nem történt, ez egy vegytisztán katonai hadművelet volt. A megsemmisített, illetve megrongált repülőgépek viszont – amint azt az oroszok ukrajnai háborújának több mint három éve alatt „megszokhattuk” – polgári célpontokat, lakóházakat, iskolákat, kórházakat támadtak volna.
E támadások elmaradása miatt kesergett Orbán, aki korábban egyetlen, polgári áldozatokat követelő orosz támadás miatt sem hívta össze a Védelmi Tanácsot, és azzal sem riogatta a magyar lakosságot, hogy befelé megyünk a háborúba. Az ukrán polgárok ezreinek meggyilkolása ellen egyetlen szava sem volt Magyarország miniszterelnökének, aki a legjobb esetben is csak annyit mondott, hogy szerinte a háború rossz dolog, mert emberek halnak meg, ezért tűzszünet, majd békekötés kell. Hogy a háborút ki kezdte, arról nemigen szólt a miniszterelnök, mint ahogyan arról sem beszélt, hogy ha már elkezdődött az oroszok által sokáig és cinikusan különleges katonai hadműveletnek nevezett agresszió, úgy is abba lehetne hagyni, hogy Putyin kivonja csapatait a megszállt ukrán területekről.
Semmi ilyet nem hallottunk a háború kitörése óta eltelt bő három és fél évben Magyarország miniszterelnökétől, aki rendre azt szajkózta, hogy Trump amerikai elnök egyetlen nap alatt békét teremt. (Majd, miután kiderült, hogy ez nem jött össze, az ukránokat és az Európai Uniót okolja, amiért szerinte akadályozzák a békekötést.)
A miniszterelnök és kormánya nem a magyarok érdekeit képviseli, amikor az orosz-ukrán háborúban nem is titkoltan az oroszok oldalára állt. Orbán Viktor az elmúlt hónapokban több alkalommal is bebizonyította, hogy a valósággal kapcsolatos viszonya és ítélőképessége nem a régi – például akkor, amikor cserben hagyta a korábban ajnározott erdélyi magyarságot és egy nyíltan magyargyűlölő elnökjelölt pártjára állt. Vannak tehát problémák Orbán politikai megnyilvánulásaival, de az biztos, hogy a miniszterelnök tudja, mit miért tesz és mit miért mond. Ebben a megközelítésben kell értékelni a magyar érdekekkel szembemenő, akár hazaárulásnak is nevezhető oroszbarátságát, amelybe jól illeszkedik az Európai Unió folyamatos támadása és gyengítése.
Vannak teóriák és konteók azzal kapcsolatban, hogy a korábban a nyugati demokráciák pártján álló, az oroszokkal nem szimpatizáló Orbán miért vált 2013 után szinte egyik napról a másikra Putyin orosz elnök barátjává és mondhatni, fegyverhordozójává. Vannak, akik szerint állítólagos külföldi bankszámláival zsarolhatják az orosz elvtársurak a magyar miniszterelnököt, mások szerint Orbán pálfordulása onnan ered, hogy lánya 2013-as lakodalmán eltűnt egy mobiltelefon, amelynek SIM-kártyája azóta sem került elő.
Ezek persze, ameddig be nem bizonyosodnak, csupán feltevések, de nem kizárt, hogy van valóságtartalmuk. Bármi is az igazság, a magyar embereknek jogukban áll tudni, hogy miniszterelnökük miért nem az ő érdekeiket képviseli, hanem egy idegen hatalomét.
