Birodalmi Kéregető
Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam! Megkaptam a levelét, amelyben arról tájékoztat, hogy Ön bajban van. Idáig azt gondoltam, hogy jómódban él, megvan mindene, ami a normális élethez szükséges, s most megdöbbenéssel értesültem arról, hogy anyagi nehézségei támadtak, és a helyzete annyira drámai, hogy már a saját mindennapi betevő kampányát sem képes önerőből finanszírozni.
„Azért írok Önnek, mert sorsdöntő választás előtt állunk. A tét nem kisebb, mint hogy Magyarország továbbra is előremegy vagy visszafordul a kudarcokkal teli Gyurcsány-korszakba" – írja Ön a levelében, majd még hozzáteszi: „Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy amennyiben lehetőségei engedik, adományával Ön is járuljon hozzá ehhez a küzdelemhez, és támogassa a Fidesz kampányát, annak érdekében, hogy a felhívásunkat mindenhova eljuttathassuk."
Miniszterelnök Honfitársam! Nem titkolom el Ön előtt, hogy levelét olvasva, könnyek szöktek a szemembe. Tényleg nem gondoltam, hogy ilyen nagy a baj. Hogy önnek és pártjának kéregetnie kell, méghozzá éppen tőlünk, magyar emberektől, akiknek – s ezt bizonyára Ön is tudja – az Önök áldásos működésének köszönhetően, szintén nincs tele a zsebünk.
Sőt, megmondom őszintén, sok más bajunk is van, nagyobbak annál, minthogy Ön miből fogja kifizetni a kampányát. Nekünk is fontos, hogy ne forduljunk vissza kudarcokkal teli korszakokba, és örülnénk, ha végre magunk mögött hagyhatnánk a gyűlölködés, a megosztottság éveit. Szívesen költenénk többet mindezek propagálására, de nekünk – ellentétben Önökkel – nincsenek plakáthelyeink, az állami média pedig – amelyet Ön és pártja volt oly kedves kisajátítani – magasról tesz a véleményünk közlésére.
Ami engem illet, szívesen adnék Önnek és pártjának a sajátomból, mert számomra is elsőrendű, hogy a paradicsom piros legyen és ne sárga, és azt is fontosnak tartom, hogy Magyarország előre menjen, ne hátra. Ezzel együtt, azt kell mondanom, hogy bármennyire is szánom Önt és pártját, amiért nincs elég pénzük arra, hogy felhívásukat mindenhová eljuttassák, pénzzel nem, csak tanácsokkal tudok segíteni Önöknek. Talán nem sértem meg a levéltitkot azzal, ha az Ön kérését ezennel továbbítom az ügyben nálam illetékesebbeknek: Mészáros Lőrincnek, Tiborcz Istvánnak és a többi ismert magyar oligarchának. Ezennel felkérem őket, hogy küldjenek Önnek és pártjának kisebb-nagyobb összegeket, ki-ki tehetsége (tehetőssége) szerint. Meggyőződésem, hogy – velünk, egyszerű polgárokkal ellentétben – nevezett urakat kevésbé sújtja az infláció, a gyenge forint, az egekbe szökő benzinár, nekik kevésbé okoz nehézséget a lassanként működésképtelenné váló állami egészségügy áldatlan helyzete, és ha netán betegek lesznek, könnyebben tudnak magánorvoshoz és magánkórházba menni a gyógyulás reményében.
Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam! Remélem, megérti, hogy nem vagyok szőrősszívű. Senkit nem hagyok az út szélén, mert nekem minden magyar számít. Számítok az Ön józan belátására, hogy a jövőben sem engem, sem másokat nem zaklat a mostanihoz hasonló cinikus, kéregető levelekkel.
