Kell-e nekünk tisztességes közmédia?
Elhajtotta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hadházy Ákost. A független képviselő az M1 Híradó november 6-i adása kapcsán fordult a testülethez, miután a műsorban Dömötör Csaba államtitkár arról beszélt, hogy Brüsszel „migránsgettókat” hozna létre, és meg is nevezte a konkrét településeket, hogy hol lennének ezek. Hadházy szerint a közmédia nem felelt meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének, mert „Brüsszelt” is meg kellett volna kérdezniük. A médiahatóság szerint ez nem így van, a sokszínűség elvárása ugyanis sértené a szerkesztői szabadságot.
„A sokszínűség követelménye senkinek nem jelent alanyi jogot a megszólalásra, véleményének ismertetésére. Ezért nem megalapozott az az igény, hogy a köztévé megszólaltassa az ügyben az Európai Unió tisztségviselőjét is. Ha ezt elvárnák tőle, az sértené a szerkesztői szabadságot.” A Médiahatóságot a beadványra adott válasz szerint nem zavarja, hogy a magyar adófizetők pénzén működtetett közmédia elfogult és – nevével ellentétben - nem a köz, hanem gyakorlatilag egyetlen párt, a Fidesz érdekeit szolgálja.
A Médiahatóság fenti véleménye szerint a sokszínűség elvárása kizárja a szerkesztői szabadságot, vagyis nincs baja azzal, ha a közmédia szerkesztői oly mértékben szabadok, hogy eszük ágában sincs pártatlannak, kiegyensúlyozottnak és hitelesnek lenni, vagy látszani. A Médiahatóság persze nem bíróság, ezért még akkor sem ítélkezhet, ha a közmédia esetleg valótlanságot állít, vagy – mint számos esetben tapasztalható – pártosan és elfogultan végzi a munkáját. Véleménye azonban lehet arról, hogy az igazmondás, vagy – mondjuk így – a tisztességes tájékoztatás elvárható-e egy évi 140 milliárd forint közpénzből működő cég esetében. Különös tekintettel arra a körülményre, hogy a magyar adófizetőket a kutya sem kérdezte meg arról, akarnak-e adóforintjaikból ilyen mérhetetlenül sok pénzt költeni egy olyan cég működtetésére, amely pártosan, szakmailag vitatható színvonalon látja el a feladatát.
Az újságírói szakma egyik alapvetése – az alákérdezés tilalma mellett – hogy vitás esetekben minden érdekelt fél véleményét ki kell kérni, mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy elmondhassa, amit egy adott ügyről gondol. Ez alól csak a véleménycikkek lehetnek kivételek, amelyeknél valóban nem elvárás a Médiahatóság által említett „sokszínűség.” Itt valóban elegendő egyetlen véleményt – a szerzőét – megjeleníteni, legföljebb, ha ez valakinek nem tetszik, mert sérti az érdekeit, vagy úgy gondolja, hogy hazugságok vannak benne, akkor bírósághoz fordulhat. Ez utóbbi adott esetben megállapíthatja a jogsértést és kiszabhatja az ilyen esetekben szokásos büntetést.
Az, hogy a fideszes kötődésű tagokból álló Médiahatóság szerint a sokszínűség elvárása sérti a szerkesztői szabadságot, nem jelentheti azt, hogy korlátozza az állampolgárok tisztességes tájékozódáshoz való jogát. A közmédia gyakorlatában sajátos módon nyilvánul meg a szerkesztői szabadság, mégpedig úgy, hogy eddig egyetlen munkatársnak sem lett baja abból, ha a kormány propagandáját szajkózta, ócsárolta az ellenzéket, a magyar embereket pedig minden igyekezetével Brüsszel, azaz, az Európai Unió ellen hangolta.
A közmédiától valóban nem elvárás a sokszínűség: az állam polgárai azzal is beérnék, ha a pénzükért tárgyszerűen és tisztességesen tájékoztatnák őket Magyarország, valamint a világ történéseiről.
