Nemzetellenes konzultáció

Furcsa módon, az immár tizennegyedik megkérdezésben nem a gyenge forintról, s az ettől korántsem független magas, mostanra újból nekilendülő inflációról kérdezősködtek, mint ahogyan az sem érdekelte a kormányt, hogy mi a véleményünk a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak folyamatos vagyonosodásáról. (Aki egyik cége révén legújabban az egykor MTV székházként ismert Tőzsdepalota tulajdonosa lett.) Nem kérdezték az embereket arról, vajon jól tette-e Vlagyimir Putyin, hogy csapataival megtámadta a szomszédos Ukrajnát, amivel százezrek halálát okozta, milliók szenvedéséről, valamint a két országnak és Európának okozott gazdasági károkról nem is szólva.

Nem volt nemzeti konzultáció arról, vajon akarták-e a magyar emberek a baltás gyilkosként ismert Safarov szabadon engedését, akit aztán hazájában, Azerbajdzsánban hősként ünnepeltek, sem a köztörvényes bűnökért elítélt Nicola Gruevszki macedón elnök menedékjogáról, csakúgy, mint most, a hűtlen kezeléssel vádolt volt lengyel igazságügyi-miniszterhelyettesnek adott menekültstátuszról.

Mindezeket a kormány az emberek megkérdezése nélkül, saját hatáskörben is el tudta dönteni, csakúgy, mint azt, hogy miért kapnak a határon túli magyar diákok fejenként 100 ezer forint támogatást az iskolakezdéshez, miközben az anyaországban élő magyar gyerekeknek ilyen címen egyetlen forint sem jár. Meg lehetne kérdezni bennünket – mert van róla véleményünk –, hogy miért mennek milliárdok a határon túli templomok felújítására és futballklubok működtetésére, miközben idehaza egyre több a szegény ember, a vasúti közlekedés tragikus helyzetben van és az egészségügy is csak árnyéka egykori önmagának.

Mindezek a kérdések ezúttal sem érték el a kormány ingerküszöbét, Hídvéghi Balázs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára a Facebook-oldalán közzétett videójában viszont fontosnak tartotta közölni, hogy „a magyar emberek megüzenték, hogy Magyarország jövőjét nem a tömeges bevándorlással, hanem a magyar családok további támogatásával kell biztosítani”. Nem minden magyar ember üzent persze Brüsszelnek, de a szám így is jelentős, mert – legalábbis az államtitkár állítása szerint – egymilliónál is többen mondták, hogy nem kérünk a bevándorlókból. Hogy közben az öklüket is rázták a Brüsszelnek üzenő magyarok, vagy csak csendesen anyáztak, arról nem beszélt az államtitkár, mint ahogy azt sem említette a videóban, hogy bár az egymillió nagy szám, a hétmillió – ennyien vannak a választókorúak között, akiknek eszük ágában sem volt üzenni Brüsszelnek – még ennél is nagyobb.  

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a kormány által a magyar emberek mellének szegezett 11 kérdés közé sugalmazásként néhány kifejezetten hamis állítás is belekeveredett. Ilyen például az, hogy Brüsszel meg kívánja szüntetni a 13. havi nyugdíjakat. Ezzel szemben az uniós országjelentés mindössze arra szólítja fel Magyarországot, hogy fenntartható és méltányos legyen a nyugdíjrendszer. 13. nyugdíjról nem tesznek említést, ezt azonban a kormány nem köti a nemzeti konzultációval sújtott magyar választópolgárok orrára. Ugyanígy téves állítás, hogy Brüsszel azért bünteti napi egymillió euróval Magyarországot, mert nem hajlandó beengedni a migránsokat. A büntetést ugyanis nem ezért, hanem amiatt szabták ki, mert az Orbán-kormány a menedéket kérőknek nem biztosítja a menekültügyi eljáráshoz és a jogorvoslathoz való hozzáférést. 

Nem két fillér egy ilyen nemzeti konzultáció, s bár az idei megkérdezés költségeiről még nincsenek adatok, a tavalyi számok alapján elmondható, hogy Orbán Viktor és a Fidesz hobbija sokba kerül a magyar adófizetőknek. A 2023-as nemzeti konzultáció esetében a nyomdaszámlák és a postai költségek 2,7 milliárd forintra rúgtak, s miután a kormány már akkor sem bízott semmit a véletlenre, 7,1 milliárd forint ment el médiakampányra. Feltehető, hogy az idén sem ússzuk meg olcsóbban, azóta ugyanis volt némi infláció – különösen a nyugdíjasokat és a nagycsaládosokat érintő élelmiszerárak emelkedtek.

Úgyhogy tényleg jó volna tudni, mi az, amit Magyarország meg tud csinálni, s legalább egy valódi kérdést elrejthettek volna a 11 közé. Például: akarjuk-e, hogy pártunk és kormányunk a nyugati demokráciák helyett mindenféle szellemiségű keleti despotákkal barátkozzon, eladósítsa az országot a Kínai Népköztársaság elvtársurainak, ráadásul olyan feltételekkel, amelyeket a magyar emberek nem ismerhetnek meg, mert a szerződések évtizedekre titkosítva lettek.

Egy ilyen, vagy ehhez hasonló komolyságú kérdésre a magyar emberek nagy többsége bizonyára szívesen válaszolna.