A Sziget Zrt. vezetője elmondta, hogyan lehetne segíteni a zeneiparon
Kádár Tamás elmondta, hogy nem érzi átgondoltnak a kormány által kitalált 5,3 milliárdos javaslatot.
Az ATV számol be Kádár Tamás Facebook-posztjáról, amelyben a Sziget Zrt. tulaja azt írja, „Megszületett tegnap a döntés: augusztus 15 után sem lehet „zenés-táncos” rendezvényt tartani 500 főnél nagyobb közönségnek. Meglepni – különösen a megelőző kormányzati megszólalások után – nem hiszem, hogy bárkit meglepett, mégis nagyobb visszhangot váltott ki, mint a tavaszi, augusztus 15-ig szóló tiltás. Magával a döntéssel kár vitatkozni, hiszen nehezen vitatható, hogy a tömeges élőzenés rendezvényeken nem kontrollálható a vírus terjedése. Megítélésem szerint, erre még a Lovasi-féle javaslat sem válasz, bár a helyzet szürrealitását – és a művészek teljesen érthető elkeseredettségét – jól szimbolizálja.”
A Sziget Zrt. rendezvényeit – a Gourmet Fesztivált, a Gyerek Szigetet, a VOLT Fesztivált, a Balaton Soundot és a Sziget Fesztivált – már korábban lemondták.
Kádár tavasszal a Magyar Fesztivál Szövetség kérésére öt pontban próbálta meg összefoglalni, hogy mi lenne az, amivel egy elmaradó szezon esetén, segíteni lehetne ezt a szakmát, amivel a bizonyosan bekövetkező lelki összeomlás mellett, legalább anyagilag életben lehet tartani a „zeneipart”. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy ez az iparág nem csak a nemzeti kultúra egyik legfontosabb alappillére, hordozója, fejlesztője, de a gazdasági hozzáadott értéke is kiemelkedő.
Az öt pont a következő:
- Minimum 90 napos, fix határidejű moratórium az 500 főnél nagyobb létszámú rendezvényekre. Egy folyamatosan meghosszabbítható, de mindig minimum 90 napra „előre gondolkodó” véghatáridő lehetővé tenné a valamennyire tervezhető működést az élőzenés rendezvények szervezői és közreműködői számára. Egy egyszerű rendezvénytartási engedély hivatali átfutási ideje is minimum 30 nap a hatóságoknál, kéthetes vagy nyitott határidőkkel egyszerűen lehetetlen dolgozni, nem csupán előre tervezni, de „szervezetten” lemondani sem lehet a jelenlegi helyzetben.
- Utalvány (voucher) rendszer bevezetése a pénzbeli visszatérítések helyett. Számos európai ország mintájára, olyan utalványos rendszer bevezetése, ami lehetővé teszi a szervezőknek egy későbbi időpontban (a jövő szezonban) is beváltható, a vendég számára is pénzügyi garanciát nyújtó (adott esetben akár állami garanciával működő) utalvány kibocsátását az azonnali pénzbeli visszatérítések helyett. Ez túlélési lehetőséget biztosít a szervezőknek (de facto csődhelyzeteket kerül el), és egyben garancia a vendégnek is.
- Az elmaradó koncertek, fesztiválok szervezői és közreműködői számára a működési költségek kompenzálása 50 százalék erejéig. Ahhoz, hogy az iparág ne omoljon össze, és a jövőben újra minőségi rendezvényeket szervezhessen, többmilliárdos adóbevételeket generáljon, valamint tízezres nagyságrendben teremtsen munkahelyeket, százezer-számra vonzzon turistákat, az idei évben áthidaló működési segítségre van szüksége. Az eddigi kormányzati intézkedések a zeneipar számára sajnos nem jelentenek valós segítséget, a munkahelyeket is csak ideig-óráig tudjuk megvédeni.
- A 2020-ra már költségvetett és/vagy elbírált EMMI/NKA/MTÜ és egyéb kulturális és turisztikai támogatások folyósítása. Lehetővé kellene tenni a már elbírált támogatások folyósítását oly módon, hogy a felhasználási kritériumokat a helyzethez igazítva, többek között a 2021-es fesztiválok előkészítésével kapcsolatban felmerülő kiadásokra is ki lehessen terjeszteni.
- A koncert- és fesztiváljegyek, valamint a fesztivál-szállások áfa kulcsának öt százalékra csökkentése (kulturális áfa). A nemzetközi versenyben a jelenlegi 27 százalékos koncert, illetve 18 százalékos fesztivál áfa-kulcs komoly versenyhátrányt jelent. Ahhoz, hogy az ágazat kilábaljon a 2020-as válságból, szükség lesz mind a versenyképesség növelésére, mind a fogyasztói árak kordában tartására. Emellett a csökkentett belépőjegy-áfa minden szereplő (fellépő, közreműködő, dolgozó, vendég) számára egységesen előnyös, az állam pedig bár áfa-ágon kisebb bevételt realizál, de a piac fennmaradását és fejlődését biztosítja, amivel már rövid távon (két-három éven belül) összességében profitálni fog ebből a „befektetéséből”.
A fenti megfogalmazott pontok közül a második már sokaknak későn jönne, ezért ahelyett a Music Hungary által kidolgozott – szintén hozzávetőleg 5,3 milliárd forintos keretösszeggel tervező – mentőcsomag bevetését ajánlja Kádár, ami közvetlen és gyors segítséget nyújthatna a zenészek, technikusok, háttéripari dolgozók, klubok, kisebb szervezők számára egy jól átgondolt és méltányos rendszerben.
