Újbudán felvették a harcot a hazug plakátok ellen

Somfai Péter 2025. november 30. 07:00 2025. nov. 30. 07:00

Budapest XI. kerületében - jogszerű kereteken belül – csillapítani próbálják a torz, háborús hangulatot sugárzó plakátharcot. Erről beszélt a Hírklikknek dr. László Imre, Újbuda polgármestere. A kerület önkormányzatának a héten elfogadott rendeletmódosításának célja a közterületi politikai hirdetések visszaszorítása, különösen a félelemkeltő, háborús fenyegetéseket sugalló plakátoké, amelyek gyakran gyerekek látóterébe kerülnek. A javaslat nem tiltja közvetlenül a politikai tartalmakat, mivel ez jogilag nem is volna lehetséges, hanem gazdasági ösztönzőkkel próbálja előnyben részesíteni a nem politikai hirdetéseket, ezáltal a kerület közterei kevésbé válnak politikai kampányok színterévé. A politikai hirdetések ugyanis a jövő évtől drágábban helyezhetők ki, ami indirekt módon csökkenti azok számát. Korábbi hasonló próbálkozások voltak már Hódmezővásárhelyen vagy Győrben is, de azok alkotmányellenesnek bizonyultak, így Újbuda ezúttal árpolitikai megoldást választott.

Sokan újszerű kezdeményezésnek tartják a javaslatot, amely első ránézésre szembe megy a jelenlegi gyakorlattal. Milyen visszajelzések érkeztek eddig?

Szórványosan már kaptunk visszajelzéseket azoktól, akik olvastak a rendeletmódosításról, és alapvetően azt látom, hogy sokan értik, mi ellen lépünk fel. A most uralkodó plakátgyakorlat szerintem szembe megy a jó ízléssel, és nem fér bele abba, amit egy kulturált országban még a „piros vonalon” belülinek lehet tekinteni. Napjainkban olyan plakátok jelennek meg a közterületeken, amelyek egyrészt kifejezetten riasztóak, főleg, ha iskolák, gyermekintézmények közelében helyezik el őket, másrészt nyílt valótlanságokat terjesztenek.

Ha annyira fontos a Fidesznek a gyermekek védelme, közvetlenül megtilthatták volna az ilyen plakátokat.

Ha ez valóban így volna, akár ezt is megtehetnék, de a jog jelenlegi állapota mellett mi nem szólhatunk bele abba, hogy milyen plakát kerülhet ki egy nyilvános felületre. A tiltás eszköze nem áll rendelkezésünkre. A jog védi a politikai véleménynyilvánítást, ezt tudomásul kell venni: Ha nem tilthatunk, akkor más eszközhöz kellett nyúlni. Az egyik a klasszikus tiltás lenne, a másik a jó ízléssel elhelyezett plakátok ösztönzése, a harmadik pedig a jutalmazás. Mi az utóbbiakat választottuk. Rögzítettük, mennyibe kerül a területhasználat, de 50 százalékos díjkedvezményt adunk azoknak, akik szerződésben vállalják, hogy az adott felületen nem jelentetnek meg politikai jellegű plakátokat. A hirdető maga eldöntheti, melyik utat választja.

Sokan talán naivnak tartják ezt a megoldást, hiszen a nagy kültéri reklámfelületek többnyire a kormányhoz közeli cégek kezében vannak. Ők azt tesznek ki, amit akarnak, ha drágább, kifizetik közpénzből.  
Ezt többektől magam is hallottam, és elismerem, van a döntésünkben bizonyosfokú naivitás. Lehet, hogy a politikai szereplők igénye erősebb lesz, mint az anyagi korlátok, és továbbra is olyan plakátokat látunk majd, amelyek nem tartoznak a kedvezményezett kategóriába. Az önkormányzat ezzel akarta jelezni a választóknak, hogy a maga eszközeivel felveszi a harcot, mindent megteszünk azért, hogy a valóságot tükröző, egészséges kampányt szolgáló, gazdasági, kulturális, sport témájú plakátok domináljanak Újbudán. Ha a reklámfelület tulajdonosa marad a pusztán gazdasági vagy kulturális témájú hirdetéseknél, akkor megkapja az 50 százalékos kedvezményt, ha politikai tartalmat rak ki, akkor teljes árat fizet. Tudjuk, hogy a kormányközeli felületek tulajdonosait kevésbé zavarhatja az ár, akár többszörös díjat is ki tudnak fizetni közpénzből, ezért mondtam, belekalkuláltuk a „naivitás-tényezőt”, de mégis az a célunk, hogy a jogszerű kereteken belül valahogyan csillapítsuk ezt a torz, háborús hangulatot sugárzó plakátharcot.

Az önök érvelésében is hangsúlyosan megjelennek a gyerekek szempontja. Komolyan gondolják, hogy ez a plakátháború a gyerekeket egyáltalán érinti? 

Visszagondolva a saját gyerekkoromra, emlékszem, mi is felfogtuk, amit láttunk a moziban, a tankönyvben a háborús képeken. Orvosként is mondhatom, egy lángoló harckocsi, egy eleső katona, vagy bármilyen hasonló ábrázolás megmarad a gyerek fantáziájában. Az erőszakos filmek kapcsán is kimutatták, hogy mérhetően hozzájárulnak az erőszakos cselekmények terjedéséhez a világban. Ugyanez igaz a közterületen megjelenő képi üzenetekre is: bizonyos szinten van fogadókészség, kimutathatóak a hatások. A serdülők és a fiatal felnőttek esetében még közvetlenebbül, mert az olyan feliratok, hogy „Ukrajnában nem akarnak meghalni”, vagy hogy „visszaállítják a sorkatonai szolgálatot”, már személyesen is érintik őket. Ebben az életkorban alakul ki a világképük, ezek a félelemkeltő üzenetek negatívan kihatnak arra is. Nem állítom, hogy ez abszolút meghatározó tényező, és nem állítom azt sem, hogy a bölcsődéből kitolt kisgyerek megretten, ha fölnéz a plakátra.  Butaság volna ilyet állítani, de azt igen, hogy semmilyen körülmények között nem tekinthető nevelő hatásúnak az erőszak megjelenítése a közterületi plakátokon.

Mikor derülhet ki, hogy az újbudai szabályozásnak van-e érdemi hatása?

A szerződéskötések decemberben megtörténnek, a megállapodásokat egy évre kötjük és január 1-jétől lépnek hatályba. A plakátfelületeket nem mi birtokoljuk, csak azt a területet adjuk bérbe a cégeknek, amelyen az állványokat elhelyezik, ahol a felületeket üzemeltetik. Mi ezeket a bérleti díjakat szabtuk meg. Ha a bérlő vállalja, hogy az adott felületen nem jelenik meg politikai plakát, akkor automatikusan megkapja az 50 százalékos kedvezményt, ha ezt megszegi, és politikai tartalommal tölti meg, akkor a kedvezmény megszűnik, és a különbözetet utólag kiszámlázzuk. Mi magunk, és a közterületfelügyelet is rendszeresen ellenőrizzük majd ezeket a helyszíneket, hiszen pontosan tudjuk, hol vannak a jelentősebb plakáthelyek. Ha valaki csak papíron vállalja a kedvezményes feltételeket, de a gyakorlatban politikai reklámot tesz ki, nagyon gyorsan kiderül, és annak biztosan meglesz a pénzügyi következménye is.