Botránykönyv! Gantner Ádám a Szobapincér!
|
2015. december 1. 16:11
2015. dec. 1. 16:11
Ganter Ádám kibújt a "megdugom a fél világot, mert macsó vagyok" szerepből, de ettől még a napokban megjelent új alkotása is botránykönyv. Ráadásul végre nem egyes szám első személyben mesél, hanem átadja ezt a lehetőséget főhősének Giorgionak.
A Szobapincér, nagy részben a hazai szállodaipart vizslatja, de hiába várjuk a jópofa intimiskodást, a meztelenül flangáló részeg holland csajokat, meg a pincérek által teleköpdösött leveses tálakat. Inkább a szállodaipar árnyékos oldalát, a hazai újkori cselédséget (szobaasszonyok) a hazai munkaerő és a kizsákmányoló nyugat európai vezetőség macska -egér párviadalának lehetünk állandó szemtanúi. A mozgatórugó persze most is a pénz. Giorgio mesél a tolvaj lehúzó félszolgálók csapatjátékáról, a munkahelyi lopásokról, tolvaj a magyar felkiáltással, antiszemita vöröslő pofájú szakácsokról, simlis recepciósokról, fehér galléros irodistákról.
A szobapincér a munkahelyi lét legalsó bugyraiba vezeti be az olvasót. Idealisták és szépreményű turizmust tanuló főiskolások, messzire kerüljék el a regényt, nehogy kiábránduljanak leendő szakmájukból és a nagybetűs életből.
A regény nyelvezete erőteljesen nyers és vulgáris, teleszórva slendrián fogalmazásokkal, ami nem meglepő tudván, hogy a vendéglátásban és a szállodaiparban nem az cizellált nyelvet bíró egyetemi tanárok keresik meg a lopott pénzből a kenyérre valójukat.
Az olvasó néha nem tudja, hogy most ez egy egyszerű mese, vagy egy kétségbeesett írói kiáltás a cselédsorba hajtott konyhalányok, és társaik mellett. Lehet, hogy a rendszerváltás igazi vesztesei?
Szerzőtől alig megszokottan, nagyon kevés a testiség a regényben, éppen csak érintőlegesen tesz említést, a munkahelyi kamatyolásról (szerviz folyóson üzekedő cselédségről) az emberi nyomort, gyakran tréfák követik a lapok hasábjain, ami talán azt jelzi, hogy Ganter szerint ebben a közegben még dugni sem érdemes... A rengeteg belső infó alapján azt azért sejtjük, hogy az író nem kevés időt tölthetett a szállodák alagsoraiban. Mint ahogyan az is valószínű, hogy a jövőben nem ő lesz a kedvence a hotelek urainak...
A szobapincér a munkahelyi lét legalsó bugyraiba vezeti be az olvasót. Idealisták és szépreményű turizmust tanuló főiskolások, messzire kerüljék el a regényt, nehogy kiábránduljanak leendő szakmájukból és a nagybetűs életből.
A regény nyelvezete erőteljesen nyers és vulgáris, teleszórva slendrián fogalmazásokkal, ami nem meglepő tudván, hogy a vendéglátásban és a szállodaiparban nem az cizellált nyelvet bíró egyetemi tanárok keresik meg a lopott pénzből a kenyérre valójukat.
Az olvasó néha nem tudja, hogy most ez egy egyszerű mese, vagy egy kétségbeesett írói kiáltás a cselédsorba hajtott konyhalányok, és társaik mellett. Lehet, hogy a rendszerváltás igazi vesztesei?
Szerzőtől alig megszokottan, nagyon kevés a testiség a regényben, éppen csak érintőlegesen tesz említést, a munkahelyi kamatyolásról (szerviz folyóson üzekedő cselédségről) az emberi nyomort, gyakran tréfák követik a lapok hasábjain, ami talán azt jelzi, hogy Ganter szerint ebben a közegben még dugni sem érdemes... A rengeteg belső infó alapján azt azért sejtjük, hogy az író nem kevés időt tölthetett a szállodák alagsoraiban. Mint ahogyan az is valószínű, hogy a jövőben nem ő lesz a kedvence a hotelek urainak...
