Virágvasárnap – a nagyhét kezdete

Hagyományosan a virágvasárnapi ünnepi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik. A templom előtt összegyűlt hívek pálmaágakkal vagy barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét.

Mindezen cselekedet emlékezete annak, ahogy egykor a jeruzsálemi tömegből sokan – Jézust meglátva – leterítették ruháikat, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórva ezt kiáltották: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”

Kétezer évvel ezelőtt, a jeruzsálemi nép Dávid fiaként üdvözölte Krisztust, a próféták jövendölése szerint, azaz, hogy a Messiás Dávid családjából származik.

Sajnálatos módon, az idén – tekintettel a járványveszélyre – a körmenetre nem kerülhet sor, és hasonlóan az elmúlt napokhoz, a hívek fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudnak bekapcsolódni a szentmisébe.

Ez a leegyszerűsített, ünnepélyességétől megfosztott, liturgikus keret ebben az esztendőben jobban tükrözi az ünnepnek liturgiánkban meghonosodott másik elnevezését, azt, hogy ez az Úr szenvedésének vasárnapja.

Virágvasárnap a liturgia olvasmányai már Krisztus szenvedéstörténetét tárják elénk. Az olvasmány, Izajás próféta könyvéből a megjövendölt Messiásról szól, a szentlecke Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből Krisztus kenózisát (önkiüresítését), az Atyának való engedelmességet és kereszthalálát mondja el. Az evangéliumi szakasz pedig Jézus kínszenvedését tárja elénk – Szent Máté evangélista szerint.

A virágvasárnappal kezdődő nagyhét az egyházi év leggazdagabb időszaka. Az egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, elhozva számunkra a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja.

Forrás: wikipédia