Ép ésszel túlélni a bezártságot
Sokan nagyon nehezen bírják a bezártságot, amelynek hosszú távon komolyabb pszichológiai, és mentális hatásai is lehetnek. „Ez a helyzet lélektani szempontból egy válság, így a mentálisan legjobban összerakott embert is kibillentheti az egyensúlyából” – mondja Kozma-Vízkeleti Dániel pszichológus.
Sok ember érzi úgy ebben a helyzetben, hogy tehetetlenül sodródik az árral, semmi ráhatása az életére. Sok dolgot valóban nem tudunk befolyásolni a koronavírus teremtette helyzetben: aggódunk, mert az egész évben várt nyaralást le kell fújni, esküvők, rokonlátogatások maradnak el, sokan elvesztik az állásukat.
Kozma-Vízkeleti Dániel pszichológus szerint, mégsem kell teljes katasztrófaként megélni a helyzetet, hiszen rengeteg más dologra mégiscsak van befolyásunk.
„Gyakorolhatjuk gondolataink irányítását, dönthetünk a napi aktivitásainkról, arról, hogy kivel tartjuk a kapcsolatot, mennyit mozgunk, miért teszünk erőfeszítést” – mondja a szakember, aki szerint a legtöbbet azzal tehetjük magunkért, ha nem negatív szűrőn át nézzük a világot. Ennek egyik eszköze, ha nem engedjük be a rengeteg rossz hírt, hanem kiválasztunk néhány, általunk hitelesnek tartott forrást, és csak onnan tájékozódunk – mondjuk napi egyszer.
Fontos a napi rutin
Kozma-Vizkeleti szerint, leginkább úgy tudjuk megtartani a normális életünket, ha a napi rutinunkból az otthonlét alatt sem engedünk. Nyilván nem kell kiskosztümben ülni a nappaliban, de nagyjából ugyanabban az időben felkelni, megmosdani, ugyanúgy átöltözni, akár sminkelni fontos lehet, hiszen a munkaidő és a szabadidő így nem csúszik össze, nem folyik ki a kezünkből a nap, nem kezdünk bele a tennivalók halogatásába. Akik hajlamosak enyhe vagy súlyosabb depresszióra, azoknak még fontosabb a napi rutin, hiszen ez ad keretet a napnak.
Pár perces beszélgetések
A munkahelyen kávé-szünetben, ebédidőben sok mini interakcióban vesz részt az ember, ezek pozitívan hatnak a kedélyállapotra. Talán észre sem vesszük ezt, nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, de amikor otthonról dolgozunk, és egyáltalán nem találkozunk senkivel, megérezhetjük a hiányát. Ezért a napi rutin fenntartásába az ilyen rövid beszélgetések is beletartoznak. Egy „Hogy vagy?” is elég lehet ahhoz, hogy jobb kedvre derítsünk valakit – és persze magunkat is, mivel a kedves gesztusok oda-vissza hatnak.
Ha van olyan idős rokonunk, aki egyedül van a karantén alatt, hívjuk fel gyakran, írjunk neki üzenetet, éreztessük vele, hogy gondolunk rá. Bár a biztonsága érdekében, inkább ne találkozzunk vele mostanában, napi fél óra telefonbeszélgetés ugyanolyan pozitív hatású lehet, mint a személyes kontaktus.
A leghasznosabb a helyzet átvészelésére a magunk megnyugtatására való képesség, a belső erőforrások megtalálása. Azonban nem mindenki viseli egyformán ezeket a heteket. Akinek egyébként is voltak nehézségei, nem biztos, hogy képes most egyedül lenni. Ilyenkor ne szégyelljen segítséget kérni és elfogadni az ismerőseitől, barátaitól vagy épp szakemberektől.
„A karantén alapjaiban változtatja meg az életmódunkat, sokan ráébrednek majd, hogy korábbi életformánk tarthatatlan, elidegenít bennünket magunktól és másoktól. Az életmódváltásnak ára lesz, lemondással jár, de egy sokkal egészségesebb munka-magánélet egyensúlyt, fokozottabb egymásra figyelést hozhat, nekünk, pszichológusoknak, pedig talán kevesebb dolgunk lesz”
