Napi szorongásaink és a pánikbetegség

A szorongás, bár általában negatív, kellemetlen jelenségként tekintünk rá, egy hasznos, túlélésünket segítő jelzés. Rendszerint olyan helyzetekben jelentkezik, mikor fizikailag vagy lelkileg veszélyben érezzük magunkat. A szorongás tehát egy figyelmeztetés, ami segít nekünk felismerni, hogy valamilyen fenyegetés miatt óvatosabbnak kell lennünk.

A szorongás akkor válik problémássá, ha kellő ok nélkül, vagy túlzott intenzitással jelentkezik, ezáltal nem segíti, hanem éppen gátolja, hogy az adott helyzetet sikeresen tudjuk megoldani. Ez a fajta szorongás számos mentális betegség előjele vagy velejárója lehet.

A pánikroham az intenzív félelem állapota, amely váratlanul, hirtelen lép fel, és általában 10-30 perc alatt le is cseng. A félelemhez a rosszullét érzése társul, olyan testi tünetekkel, amelyek megrémisztik a pácienst, aki úgy érzi, orvosi beavatkozásra lenne szüksége. Tehát nagyon különbözik attól a mindennapos izgalomtól, amit egy vizsgahelyzet vagy egy randevú előtt érzünk, különösen amiatt, hogy nincs egyértelmű kiváltó oka.

A pánikbetegség diagnózisát akkor állítják fel, ha a váratlan pánikrohamok visszatérően megjelennek, és legalább egy hónapon át jelentős mértékű szorongás van jelen egy újabb rohamtól, vagy a rohamok következményeitől való félelem miatt..

Egy-egy pánikroham tehát bárki életében előfordulhat jelentősebb stressz hatására.

A rosszullét alatt a leggyakrabban a következő tünetek jelentkezhetnek:

• szívtáji szorító érzés vagy fájdalom;
• légszomj, fulladásérzés;
• szapora szívverés;
• verejtékezés;
• remegés vagy reszketés;
• szédülés, bizonytalanság;
• végtagzsibbadás;
• hányinger vagy hasi diszkomfort;
• hő-vagy hideghullámok;
• halálfélelem vagy a megőrüléstől való félelem.

A pánikrohamok közötti időszakban további problémát jelent a rohamok ismétlődésétől való félelem, amely a tünetmentes időszakokban is megnehezíti a pánikzavarral küzdők mindennapjait.

Mit tehet, aki a pánikbetegség tüneteit észleli magán?

Az első és legfontosabb lépés felismerni a problémát.Van néhány praktika is, ami segíthet.

Egy cigi- vagy kávészünettől, vagy egy jó erős teától azt várjuk, hogy segítse a koncentrációnkat, és megnyugtasson. Csakhogy a koffein, és kis adagban a nikotin is izgató hatást, vagyis az „üss és fuss” rendszer bekapcsolódásához hasonló testi reakciókat vált ki. Ezért a dohányzás és a kávé- vagy teafogyasztás csökkentése azért fontos, mert ezek a reakciók pánikbetegséggel küzdőknél akár pánikrohamot is provokálhatnak. Javasolt inkább a gyümölcs- és gyógyteák fogyasztása, a dohányzás mérséklése és az elegendő alvás. 

Mivel a pánikroham egyik jellegzetes tünete a légszomj, fulladásérzés, illetve a pulzus megemelkedése, általános reakció a levegő kapkodása. A felületes légzés viszont felborítja az oxigén és a széndioxid természetes egyensúlyát a vérben, ami fokozza a légszomjat, és a levegő bekapkodását. Ennek az öngerjesztő körnek a megállításában segíthet a levegővétel szabályozása.

Törekedni kell a levegő lassú egyenletes beszívására és kifújására, a mély lélegzetvételre, hogy az egyensúly helyreállhasson.

A szorongás oldásában nagy szerepe van az elegendő alvásnak és annak is, hogy megtaláld azt a módszert, ami segít kikapcsolódni. Ha a relaxációról a meditáció vagy a jóga jut eszedbe, próbáld ki, kezdd el gyakorolni.

De ha egy jó film megnézését, kellemes zene hallgatását, vagy akár egy nagy sétát jelent, bármelyik működhet, csak igyekezz rendszeresen időt szakítani rá. 

Fontos elfogadni, hogy a pánikbetegség nem egy házilag orvosolható probléma. Betegségről van szó, aminek a mielőbbi és tartós gyógyítása szakembert, képzett, tapasztalt pszichológust igényel.