Húsz éve halt meg Hofi Géza
A magyar humor koronázatlan királya 2002. április 10-én halt meg. Utolsó fellépésére három nappal korábban, 2002. április 7-én került sor a Madách Kamaraszínházban. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, ám a síremlékét pár hónappal később megrongálták, lelopták róla a bakancsot, palástot és babérkoszorút ábrázoló bronzszobrokat, amelyeket utóbb pótoltak. Hofi emlékére, aki húsz évvel a halála után sem merült feledésbe, tavaly egy emléktáblát is elhelyeztek egykori lakóházának falára az Anker-közben.
A magyar kabaré formabontó alakjaként Hofi Géza előadásainak legviccesebb momentumai napjainkban is futótűzként terjednek az interneten – idézi fel Hofi emlékét az Index. Szarkasztikus, sok igazságot tartalmazó mondásai máig érvényesek, nem is csoda, hogy még mindig emlegetik őket.
Hofi Géza igazi úttörőnek számított a műfajban, és amit ő letett az asztalra, azt nagyon nehéz utánacsinálni. (A mai humoristák közül Bödőcs Tibor testesíti meg azt, amit több évtizeddel ezelőtt Hofi Géza jelentett a magyar közönségnek.)
A színész-humorista Hoffman Géza néven látta meg a napvilágot még 1936. július 2-án Budapesten. Édesapja, Hoffmann Lajos a Budapesti Dohánybeváltó Üzem csoportvezetője volt, míg édesanyja, Szabó Magdolna a Budapesti Konzervgyár üzemében dolgozott művezetőként. 1955-ben, miután letette az érettségit, háromszor is jelentkezett a színművészetire, azonban nem vették fel. Egy porcelángyárban kezdett dolgozni, és ezzel együtt Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába iratkozott be. A színészet foglalkoztatta legjobban, így a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában is szerencsét próbált. A színész szakma ekkor még nem fedezte fel magának Hofit, aki végül Szendrő Józsefnek köszönhetően kezdhetett el dolgozni 1960 őszétől a debreceni Csokonai Színházban, ahol többek között olyan neves színészekkel állhatott egy színpadon, mint Latinovits Zoltán, Pásztor Erzsi és Lontay Margit. A színházban játszott szerepeit azonban rendre parodizálta az előadások után, amivel szép sikereket ért el. A népszerűsége is az egekbe szökött, így végül úgy ítélte meg, talán nem a színház az, ahol ő igazán otthonosan érzi magát.
A szerződését így nem hosszabbíttatta meg a Csokonai Színházzal, hanem a saját kezébe vette a sorsát, és azt követően, hogy 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, országszerte fellépéseket vállalt, akkor már Hofi Géza néven.
Ezen hakniknak köszönhetően kezdte el azt érezni, hogy végre révbe ért, a siker pedig nem maradt el. Pályafutása során fellépett a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Ausztráliában, Bulgáriában, Svédországban, Dániában, illetve szerepelt több tévéműsorban is. Pályája akkor kezdett el igazán felfelé ívelni, miután Koós Jánossal karöltve megalkották a Hofi–Koós-show-t. Igazán ismertté pedig azt követően vált, hogy 1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában parodizálta a táncdalfesztivált.
Egy évre rá a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek egészen 1982-ig volt a tagja. Munkásságát Jászai Mari-díjjal, érdemes és kiváló művész elismeréssel, illetve Karinthy-gyűrűvel is jutalmazták.
