Kohászky Roy a Roy & Ádám Trió mellett, immár a Roy Galerivel is országos ismertségre tör

Egy hónapja született a kisfiad, Maxim, amihez ezúton is gratulálunk! Aligha lehet ennél aktuálisabb a kérdés: ugye, boldog vagy?

Elképesztően. Pont azon gondolkoztam, hogy nemrég készült el az új házunk, Maxim megszületésével június 6-án kibővült a család – nem tudok ennél szebbet. Bizonyos szempontból nehéz lesz koordinálni a nyarat, de szerencsére van segítségünk a családból. Egyszerűen zseniális.

Többek között a feleségednek is írtál már dalt. Esetleg már a kisfiad világrajövetelét is megörökítetted ilyen módon?

Gondolkoztam már ilyesmin, de szerintem ezt nem érdemes erőltetni. Amikor meg kell születnie egy ilyen dalnak, akkor meg is fog. Bence fiam például egy éves volt, amikor neki címezve megírtam egy dalt – most pedig már 20 éves.

Ha már említetted a fiad, lehetséges, hogy a nyomdokaidba lép?

Előfordulhat, ugyanis egyre jobb trap szövegeket ír. Egyébként nagyon örül neki, hogy van egy kisöccse.

A nyitó kérdés az első videóklipetekre is utal, amelynek címe Boldog vagy. Miért épp ezzel a számmal mutatkoztatok be?

Ez egy olyan dal, aminek személyes, belső indíttatása van, hiszen a feleségemnek, Annának írtam (2021 októberében volt az esküvő – a szerk.). Ezáltal érzelmileg sokkal erősebb és lényegesen hitelesebb. Persze vannak benne fikciók, hiszen nem ültem Szentmihályon a presszóban. S bár nem hiszek a véletlenben, de annak tűnhetett, ahogy megismerkedtem Annával. Ő ugyanis szolnoki lány és egy környékbeli, abonyi koncerten találkoztunk.

Mikor és miért fogalmazódott meg benned a gondolat, hogy alapítasz még egy zenekart?

Volt a Számtalanszor című számunk a Küldözési mánia című, 2011-es albumunkról. Ekkor mondta a menedzserünk (Kiss Áron – a szerk.), hogy mennyire megújult a zenei élet és mennyi tehetséges fiatal megjelent a pályán, ezért váltani kell és egy kicsit jobban rá kell fókuszálni a körülöttünk lévő zenei világra és meg kell újulni. Ám eközben úgy akartam váltani, modernizálni, hogy közben ne köpjem szembe önmagam. 

Ekkor elkezdtem egyedül zenélni – jó értelemben véve irigykedtem ugyanis Szabó Leslie-re, aki többek között a Trambulin című dalunknak írta a szövegét. Egyszerűen nem akartam azon kapni magam, hogy elmúlnak felettem az évek és mindig ugyanazt csinálom. Az volt a célom, hogy a Roy Galerivel is emlékezetes dalokat alkossunk – nem szeretem a sláger szót, túlságosan elcsépelt. Olyan számokat, amik már az első hallgatás után valamiért megmaradnak az emlékezetedben. Aztán az akkori barátnőm hatására elkezdtem feltölteni a saját zenei anyagokat a MySpace oldalra, később pedig a Bosky nevezetű formációban zenéltem. Ez utóbbit nagyon szerettem, azonban úgy gondolom, már nem fog újra összeállni és nem akartam veszni hagyni az akkori muzsikákat.

Ebben az időszakban már együtt dolgoztunk a mostani menedzserünkkel, aki javasolta, hogy más zeneszerzőket, illetve énekeseket is vonjunk be. Így megcsináltunk egy-egy számot Kollányi Zsuzsival, Heincz Gabi Bigával, az OliverFromEarth-tel, Pély Barnával. Aztán pedig elhatároztam, hogy a megújulás akkor lenne az igazi, hogy ha egy teljesen új zenekart hozok létre.

Több interjútokból is kiderült, hogy az énekesnőtöknek, Horváth Hanna Millie-nek az édesanyjával korábban egy párt alkottatok – és Bence fiadnak a nővére. Az azonban mennyire volt egyértelmű, hogy Millie-vel együtt zenéltek majd?

Legalább nyolc-tíz évig neveltem Millie-t. Kicsi volt még, de nagyon érdeklődött a zene iránt, aztán beírattuk előbb gitározni, majd zongorázni. Aztán Millie-nek volt az ötlete, hogy a duetteket énekelhetnénk közösen. Nála jobbat nem tudok: családtag, jól énekel, csinos és okos lány. Ráadásul a marketingben is nagyon ügyes. Szerintem jó választás volt.

No és mit lehet tudni arról, hogy miként csatlakozott hozzátok Fésűs Ádám, Raczkó Balázs, Vass Csaba és Kiss Gergő „Nyenyec”?

Egyszer elmentem Millie-nek a szülinapjára egy pesti romkocsmába, amin részt vett Fésűs Ádám is – aki azóta már a billentyűsünk – és kiderült, hogy mindketten a XVI. kerületben lakunk. Nagyon jól összehaverkodtunk, az egész estét átdumáltuk. Aztán gyakran összejártunk és együtt kezdtük el csinálni a Nonszensz és a Boldog vagyok című számunkat is. Aztán az egyik arc hozta a másikat, hiszen a srácok többsége kőbányai. Ádám ráadásul együtt zenélt már korábban is Vass Csabival, a dobosunkkal és Raczkó Balázzsal, a gitárosunkkal is. Kiss Gergő „Nyenyec” pedig veszprémi származásúként minden ottani fellépésünkön ott volt, amik után rengeteget dumáltunk. Már akkoriban is basszusgitározott és együtt zenélt Vass Csabával, így ő pedig ennek az ismeretségnek köszönhetően csatlakozott hozzánk.

Azonkívül, hogy a Roy Galeri pontosan kétszer annyi (6) tagból áll, mint az „anyazenekar", valamint, hogy előbbinek Millie révén női tagja is van, mi a legfőbb különbség a két együttes között? 

Hangzásban és modernségben talán van. Nagyon jó volt a trió hangzás 2006-tól, de nagyon szerettem volna például, ha billentyűs is csatlakozna hozzánk. Mostanában, ha írok dalt, akkor már próbálom figyelembe venni, hogy többféle hangszert is be tudjunk vonni a lejátszásakor. Emellett itt nem basszusgitározom, hanem gitározom, ezáltal több lehetőségem van frontemberként működni. Mindenképp próbálom a két bandát elkülöníteni egymástól.

Azért kérlek, nyugtasd meg a rajongóitokat, hogy mindez nem azt jelenti, ugye, hogy a Roy & Ádám Trió a feloszlás szélén áll?

Egyáltalán nincs erről szó. Mindkét együttes koncertezik a nyáron és új dalokat készít. Jövő februárban pedig egy nagy koncert keretén belül, a két zenekar együtt áll majd színpadra. 

A szolnoki koncertetek során előfordult, hogy szabadkoztál amiatt, hogy ha egy-két akkord kimaradna, annak az agresszív darazsak az okozói. Mi volt az eddigi legszokatlanabb helyzet koncert közben, amihez alkalmazkodnod kellett?

Egy villanyoszlop a Balatonnál, ami olyannyira rám világított, hogy szerintem számonként jó pár szúnyogot megettem (nevet).

A Pély Barnával közös dalotokban pedig azt éneklitek, nem cserélnétek senkivel. Egy hétre sem bújnál bele valakinek a bőrébe?

Az ember egyre inkább elgondolkodik az életen. Eleinte mindig jobbra, szebbre, nagyobbra vágyunk, de aztán ahogy érettebbé válunk, rájövünk, hogy minden úgy jó, ahogy van. Olyan dolgokat szeretek csinálni, amik nyomot hagynak maguk után – amik 10, 20, 30 év múlva is képviselnek valamiféle értéket.

Feltűnt nekem a következő dalszövegrészlet: „Én is megszokásból éltem/ Mire a csúcsra értem, kiégtem." Hogyan érted el, hogy kimássz ebből a gödörből?

Azt hiszem, ez az eddigi legjobb dal, amit valaha írtam. Ezt még a One nevű XVI. kerületi együttessel adtuk elő az 1990-es években. Szerettem ezt az időszakot, mert ekkoriban még a koncertek miatt járt az emberek jelentős része szórakozóhelyre. Már itt is az volt a legfontosabb sor, ami arra vonatkozott, hogy mutass valami újat. Azért lett ennek a dalnak Kihívás a címe, mert olyan rapszerű részt is szerettem volna beleírni, amilyet korábban még sosem tettem – és szerencsére sikerült.

Egyébként hogy szokott történni nálad a dalszövegírás?

Általában nem határozom meg előre, hogy miről írok, hanem hallgatom a dalt és jönnek a gondolatok és az egyik sor kapaszkodik a másikba.

A szolnoki koncerteteken azt is elmondtad, hogy várhatóan belátható időn belül elérhető lesz Tarján Zsófival (a Honeybeast énekese – a szerk.) egy közös dalotok. Kérlek, mesélj egy kicsit a részletekről!

Ugyan a klip még nem készült el, de a dalt már felvettük és ha minden jól megy, a nyár végén elérhetővé is tudjuk tenni, mint Tarján Zsófi és a Roy Galeri közös számát. 

Hogyan jellemeznéd a próbatermen belüli hangulatot?

Nagyon jónak, sőt barátinak. Nyilván fontos, hogy szerintem jó zenét játszunk, de mi nem csak zeneileg vagyunk egy hullámhosszon – és ezt hiszem, érződik a fellépéseink közben is. Sőt, gyakran töltjük a szabadidőnket is együtt, még házibulizni is szoktunk. Lényegesnek tartom ugyanis, hogy ne csak a zene, hanem az emberi kapcsolatok is összetartsanak bennünket. Emellett én éreztem magam zavarban, hogy az első pillanattól fogva, amikor még nem nagyon voltak koncertjeink, akkor is lelkesek voltak a tagok.

Melyik a három legkedvesebb dalod?

A Boldog vagy; a Jó időben, jó helyen és a Kihívás című számok – ez utóbbi esetben csak a dalszöveget írtam én, de nyilván mindegyiket szeretem.

Végül áruld el, kérlek, a következő hetekben hol fog fellépni a Roy Galeri?

Ami egyelőre biztos, hogy július 22-én (szombaton) 16 órától Kapolcson, a Művészetek Völgyében, augusztus 13-án (vasárnap) Nyékládházán, a Tó Színpadon, augusztus 26-án (szombaton) 17:45-től pedig Szegeden a SZIN Nagyszínpadon, közvetlenül a Wellhello előtt lépünk majd fel. Várunk mindenkit szeretettel!

Fotók:  Dom Stefanik