Lóversenynek indult, sörünnep lett belőle
E napokban germánok és külföldiek tízezer-szám tódulnak egy München melletti mezőre, hogy látványosan, tonnaszám fogyasszák a sült csirkét, hektoliterszám az erős sört. Bár ezért az „Oktoberfesten” nem keveset fizetnek, igen szívesen teszik – még ha évente vagy százezer vendéget érnek is tetten, amint megpróbálja magával vinni a söröskancsót...
A remek marketing-képességű rendező, azaz München városa, „a világ legnagyobb népünnepélyeként” reklámozza a rendezvényt, amely hagyományosan szeptember végén-október elején virul, amikor – mint az idén is – kellemes az idő. A dolog egyébként lóversenyként indult.... Lajos, bajor koronaherceg és Terézia hercegnő egybekelése alkalmából nagyszabású futamokkal ünnepelték az ifjú párt a réten, amely azóta az ara nevét viseli.
A siker óta mindmáig évente megrendezik e sajátos népünnepélyt, immár a királyi család nélkül, de a köznép szórakoztatására. Megjelentek a körhinták, céllövöldék s egyéb, köznépi örömök – hozzá persze az enni-inni való. Kevesen tudják, hogy a derék bajorok a 17. századig szorgos szőlészek voltak, s csak akkor tértek át a sörre, amikor az időjárási változások ennek véget vetettek. Hajdan gyenge, legfeljebb 3-3.5 százalék alkohol volt a sörben. Az Oktoberfest „ünnepi” söre, amelyet csak erre az alkalomra gyártanak, jó hat százalékos. Egyébként szó szerint literszámra isszák: a masszív korsóban egy liter fér el, mégpedig meglehetősen pontosan: az ötletes serfőzdék korábban oly agyag-korsókat hoztak forgalomba, amelyek vastag fele érdemben korlátozta a befogadó képességet – a mai üvegkorsókkal ez nehezebb.
A régi időkben egyébként a kocsisok, a pincérek és az építőmunkások voltak a legnagyobb fogyasztók, bevezetve a „sörszív” fogalmát az orvostudományban. Ilyen kóros szívnagyobbodáshoz az vezetett, ha valaki vagy 15 korsót hajtott le naponta... Mindenesetre Münchenben – alkalmasint joggal – büszkék arra, hogy az egykori királyságban még 1516-ban elfogadott szigorú víztisztasági törvény érvényes mindmáig a mai „Bajor Szabadállamban”, biztosítva a minőséget. Egyébként a bajorok máig a legnagyobb sörivók hazájukban, évente átlag 145 litert isznak, szemben a többi német 107 literes átlagával. A fogyasztás különben évről-évre csökken – talán azért is, mert az oly népszerű sörgyárak az inflációt meghaladó mértékben emelik áraikat.
A jó két évszázad alatt 26 alkalommal maradt el a népünnepély a Teréz-réten. Nem rendezték persze meg a különböző háborúk alatt, sem akkor, amikor az első világháború után tombolt az infláció, illetve amikor a kolera, legújabban pedig amikor a Covid veszélyeztette a sörivók életét is.
A magát „nemzeti szocialistának” hirdető hitleri rendszer „Nagynémet népünnepélynek” nevezte el a rendezvényt. Kilencvenkilenc pfennigben maximálták a kancsó sör árát, s a zsidó származásúakat még attól is eltiltották, hogy a sátrakban dolgozzanak.
A második világháború szünetet jelentett, 1949-ben volt ismét Oktoberfest. A közelmúlthoz tragédia is fűződik:1980-ban egy szélsőjobboldali terrorista bombát robbantott a népünnepély főbejáratánál. A robbanás megölt 13 embert, több, mint 200-an megsebesültek, 68-an súlyosan. A tettest máig nem fogták el.
Az évek múltával a méretek egyre növekedtek. Napjainkban vagy 126 hektáron emelkednek a sörsátrak, s telt ház esetén – ami nem ritka –, kereken 120 000 vendég állhat (jobb esetben ülhet) korsóval az egyik, sült csirkével vagy pereccel a másik kezében. Sőt: ehet még a helyszínen nyárson sütött ökörből is. Az év áldozatát azzal tisztelik meg, hogy nevet adnak neki, így tudjuk, mely négylábú húsát esszük.
Olcsónak a „népi” mulatság soha nem volt nevezhető. Az idén az ünnepi sör literjéért 13-14 eurót, azaz jó 5 000 forintot kell adni, a csirkéért vagy a dupláját. Az emberek ennek ellenére áradnak és élvezik. Ha nem is mindenki: nem keveseket visszariaszt, hogy rendre „sörhullákat” látnak, akik több óriáskorsó után kerülnek ájult állapotba. A rendezés azzal próbálja mérsékelni a kedélyeket, hogy 18 óráig csak szolid muzsikát játszanak, azt is csöndesen, elkerülendő az alkoholvágy fokozódását. Popzene csak este szólhat, mire a gyerekes családok már hazamentek.
Valószínűtlenül hangzik, de tény: évente több millióan isznak-esznek, szórakoznak a királyi esküvő rétjén és vagy 13 000 ember szolgálja ki őket. Az Oktoberfest ebből következően óriási üzlet a bajor fővárosnak. A várakozások szerint az idén akár fejenként átlag 100 eurót adhat ki egy vendég, ami vagy másfél milliárd eurós bevételt jelenthet. További százmilliókat a szállodák, éttermek, üzletek könyvelhetnek el. München keményen óvja is az oly sikeres márkát: az EU szabadalmi nyilvántartásában védett az Oktoberfest, senki nem utánozhatja. Valószínűleg nem is tudná. S ilyesmiből tán egy éppen elég is.
