Örökéletű Hofi
Tegnap óta emléktábla és rajta a művészt ábrázoló dombormű is őrzi Hofi Géza emlékét annak a budapesti háznak a falán, ahol sokáig lakott. Özvegye azt mondta, fotókon a lakásban is vele van és örül, ha kimegy a házból, ott is volt férje várja.
Hofi Géza humorához és szelleméhez méltó avatóbeszédet mondott Bödőcs Tibor az Anker közben tartott avatáson. A humorista azt parodizálta, miképpen méltatná a művész tevékenységét egy hivatalos minisztériumi ember, akinek lényegében fogalma sincs arról, kiről és miről beszél. Így aztán egyszer sem mondta jól a nevét, de mindig másképp, s többek között meghirdette a „Hoffmann Béla emlékévet”.
Hozzátette, hogy ennek jegyében „kisvasút indul az Anker köz és Kőbánya között”. De kifigurázta az önelégült mindentudást is. „Mi fontosnak tartjuk a humort, van, amivel lehet viccelni, és van, amivel szabad, ennek eldöntése részünkről nem cenzúra, hanem segítség" – mondta többek között.
Hofi Géza 1960-ban kezdte a pályát, színész volt Debrecenben és mindig nagy szeretettel emlékezett vissza egykori igazgatójára, Szendrő Józsefre. Anekdotáiból az is kiderült, hogy ott mindig történt valami. Budapesten először a Mikroszkóp Színpadon lépett fel, Komlós János igazgatósága idején, végül az akkori Madách Kamarában játszotta mindig telt házak előtt önálló estjeit. 2002 április 7-én volt az utolsó előadása, három nap múlva meghalt.
Bödőcs szerint Hofi olyan színpadi jelenség volt, ami tanulhatatlan. S hozzátette, „a hülyeség, a korrupció, és a képmutatás szereplői változnak, de maga a jelenség nem, úgyhogy ezért lehet aktuális” napjainkban is.
Malek Miklós nemcsak munkatársa volt Hofinak, szoros barátság is összekötötte a két művészt. „Kijött hozzám, megállt a zongora hajlatában, elkezdtem neki játszani, sokszor még a könny is potyogott a szeméből, vagy ott, együtt hoztunk össze valami változtatást. Kitaláltuk, hogyan szóljon a kiöregedett vadászkutya bevezetője, a kürtszóló, tulajdonképpen lehetett látni a szemén, mikor kattognak a kerekek, és egyszer csak mondott valamit, és az jó volt" – emlékezett vissza.
Az emléktábla elkészítésére a VI. kerületi önkormányzat írt ki pályázatot, végül Megyeri János szobrászművész készítette el a művet. Mint mondta, személyesen nem ismerte Hofit, nem találkozott vele, de nagy rajongója volt. Azzal pedig, hogy elkezdett dolgozni az alkotáson, egy idő után úgy érezte, személyes kapcsolata is kialakult vele.
Hofi Géza kapott Kossuth-díjat és kétszer Jászai Mari díjat is. Ha élne, nem ezekre az elismerésekre lenne elsősorban büszke, hanem arra, hogy még mindig rengetegen emlékeznek rá. Sok egykori száma, előadása pedig ma is aktuális, feltehetően örökéletű, mert a jelek szerint a politikai környezet az átalakulások ellenére sem változik.
