Óvodában nevelkednek, mielőtt táska lesz belőlük
A Hermés, a Gucci vagy a Valentino dizájner krokodilbőr női táskáiért több tízezer dollárokat, vagy még többet fizetnek, akik ezzel kívánják fitogtatni gazdagságukat. A szépen mintázott és igen erős bőr főként Ausztráliából érkezik és akik szállítják, helyben 86 dollárt kapnak darabjáért, miközben az életüket is kockáztatják érte.
Ausztrália őslakói főleg az Északi Területeknek nevezett országrészben élnek, távolról sem fényes körülmények között. Szerény megélhetésük egyik forrása hagyományosan a krokodil-vadászat. Nem arról van szó, hogy a hüllőket üldöznék a mocsarakban – azok vastag bőre már nem alkalmas retikülnek. Annál inkább a fiatal állatoké, amelyeket azonban szívós, veszélyes munkával lehet csak megszerezni. Tudniillik a tojásra van szükség, amelyből az állat majd kikel. Így a krokobőr-vadászok azt figyelik, hol rakják le tojásaikat az anyaállatok. Ha sikerült ezt a nehéz feladatot teljesíteniük, csak meg kell várni, mikor távolodik el onnan az anyaállat. Akkor kell lecsapni és elvinni a tojásokat a fészekből. A lehető leggyorsabban, hiszen a krokodil visszatérhet. Egyébként korábban helikopteren lógó „tojásvadászok” a vizek felett repülve derítették fel a tojásokat, ám egy tavalyi akciót követően, amikor a helikopter lezuhant és többen súlyosan megsebesültek, a kormány betiltotta ezeket a repüléseket.
A folyamat következő része sem könnyű. Megfelelő körülményeket kell biztosítani, amíg a kis hüllő kibújik a tojásból – azután kilenc hónapon át gondozni. Főként vízibivaly húsával táplálják a jó étvágyú állatot – ami azt jelenti, hogy fel kell kutatni és le kell vadászni azokat a mázsás állatokat. Amennyiben sikeres volt a „krokodil-óvoda” munkája, immár az ebben jártas hentes következik, aki az állatot annak kilenc hónapos korában megöli, majd szakszerűen eltávolítja az oly értékes bőrt.
Az üzlet a bőrökkel olyan jól ment, hogy 1970-re az Északi Területek vagy százezer sósvizi krokodiljából alig néhány ezer maradt. Egy évre rá a kormány védett állattá minősítette őket, aminek következtében ismét elszaporodtak – ugyanakkor jóval több esetben támadtak emberre. Végül is a kroko-bőr iparág virágzik és egyre többet hoz az őslakosoknak. Azok eddig csak a piszkos, veszélyes munkát végezték, majd eladták a felkutatott tojásokat a fehér vállalkozóknak, akik részben a nagy európai divatcégekkel együttműködve szállítják a ritka, értékes árut. Vannak már az őslakosoknak szövetkezeteik, ahol maguk kutatják fel a tojásokat, nevelik, majd feldolgozzák a növendék krokodilokat.
Az ötlet egyébként az Egyesült Államokból, Floridából származik. Az állam „felfedezése” előtt túlnyomórészt mocsaras terület volt, amelyben hemzsegtek a krokodilok. Bár a déli államot részben beépítették, maradtak folyók, mocsarak s velük nem kevés krokodil is, amelyek vadászata megengedett.
