Ezek már mindenütt ott vannak!

Sétálnak, bevásárolnak, dolgoznak. Még szaporodnak is - mutatott rá Lázár János egy babakocsit toló nőre.

- Egyes iskolákban, ahol nemrég még ritkaságszámba mentek, számarányuk elérte az ötven százalékot, sőt egyes egyetemeken már meg is haladta azt! - teltek meg könnyel Lázár János érző szemei.

- Az utcákat eldobott női magazinok, használt intimbetétek, elhagyott plüssállatok borítják - mutatott Lázár János az utcára, ahol üres sörösdobozokat görgetett a márciusi szél.

- Mindenféle pozícióban megtaláljuk őket. Jogokat követelnek! Nőseregek rajzottak ki a konyhákból és a szülőszobákból, hogy életterünket elvegyék. Nők a kocsmákban, és nem csak a pult mögött! Nők tanulnak és tanítanak! Doktornők, akár proktológusok is, most tessék elképzelni, a múltkor egy női ujj macerálta a prosztatámat! Ezt akarjuk? Hát nem volt elég a kommunista traktoroslányokból? Mi lesz így a kultúránkkal?

Az ember már nem is talál olyan helyet, ahol rendes, kizárólagos férfitársaságban lehet! - komorodott el végképp Lázár János. - Azazhogy hoppá! - vidult fel a tekintete, és elrohant az aktuális kormányülésre.