Az állam spórol, ha megváltoztatják a pedagógusok jogállását
Az Orbán-kormány kommunikációja szerint a pedagógusok jogállásának megváltoztatása a tanárok érdekeit szolgálja, a „tanári hivatás megérdemel egy önálló jogállást”. Pitti Zoltán közgazdász, gazdasági elemző szerint ennél jóval egyszerűbb az indíték, ha a közalkalmazotti státuszból kiveszik a pedagógusokat, akkor a közalkalmazotti kiadások lefaragásával a közvetlen állami kiadás lejjebb vihető. Az eddigi költségből egyéb állami kiadás lesz, ami szebbnek tűnik, olcsóbbítja az államigazgatás költségét. Ráadásul a pedagógusokra a továbbiakban nem fog vonatkozni az a kedvezményrendszer sem, ami a közalkalmazottakat általában megilleti.
„A tanárok közszolgálatot végeznek, a gyerekeket tanítják. A tanári hivatás megérdemel egy önálló jogállást, ahogy az egészségügyi dolgozók vagy a kormánytisztviselők is saját jogviszonnyal rendelkeznek, amely emeli a megbecsülésüket, segíti az életpályájukat. Szerintünk a tanároknak előrelépés lesz a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony.” Ezt Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára nyilatkozta egy interjúban.
Pintér Sándor oktatásért is felelős belügyminiszter szerint a státusztörvény azt a célt szolgálja, hogy segítsenek a pedagógusok tekintélyének visszaállításában.
De valójában miért olyan fontos a kormánynak a pedagógusok jogállásának megváltoztatása?
Pitti Zoltán közgazdász, gazdasági elemző szerint egyrészt azért, mert a közalkalmazotti kiadásokat akarják lefaragni, másrészt azért, mert egyúttal fegyelmezni akarják a renitens pedagógus társadalmat.
Azt mondja, a jelenlegi statisztikai elszámolás szerint drága a magyar állam. A közalkalmazotti kiadások lefaragásával a közvetlen állami kiadás azonban lejjebb vihető. Nagyon sok minden az államigazgatás költségeként jelenik meg, többek között a közalkalmazottak is abban szerepelnek. Ha a közalkalmazotti státuszból kiveszik a pedagógusokat, akkor az eddigi államigazgatási költségből egyéb állami kiadás lesz, ami szebbnek tűnik, olcsóbbá teszi az államigazgatás költségét. Továbbá a pedagógusokra a továbbiakban nem fog vonatkozni az a kedvezményrendszer sem, ami a közalkalmazottakat általában megilleti. Ha kikerülnek a közigazgatási besorolásból, akkor lényegesen gyengülnek a jogaik is. Vagyis egyrészt egy formai kozmetikázás az ok, másrészt a a renitens pedagógusok megrendszabályozása. E két dolog az, ami olyan fontossá teszi a kormánynak a státusztörvény bevezetését. Pitti Zoltán szerint vélelmezhető egy harmadik szempont is: az állami, egyházi és magán oktatási intézményben dolgozók ma még eltérő munkajogi szabályozásának az egységesítése.
Rétvári Bence arról is beszélt az említett interjúban, hogy „az iskolában a gyerekek szellemi, testi és lelki fejlődése kell, hogy a középpontban legyen, és nem a napi pártpolitika. Vannak, akik a gyerekre eszközként tekintenek, akik felhasználhatók a tiltakozáshoz. Mi célként tekintünk rájuk, mert az oktatást a gyerekek jövőjére kell szabni.” Nos, ezzel kapcsolatban némi kétely ébred az emberben.
Pitti Zoltántól ugyanis megtudtuk azt is, hogy napjainkra már feledésbe merült az a 2010-es évek elején megfogalmazott közösségi vállalás, amely szerint az Európa 2020 program egyik elemeként a korai iskolaelhagyó fiatalok arányát – azon 18-24 éves korúakét, akik nem rendelkeznek középfokú végzettséggel, illetve a felmérést megelőző négy évben semmilyen képzésben nem vesznek részt – tíz százalék alá akarják szorítani.
A vállalási határidőn túl vagyunk, s figyelemmel arra, hogy a 2020. évre vállalt célt nem sikerült maradéktalanul teljesíteni, az Eurostat továbbra is figyelemmel kíséri a korai iskolaelhagyó fiatalok tagországok szerinti arányának alakulását. A legfrissebb eredmények május 24-én jelentek meg az Eurostat honlapján.
Az EU 27 országából a korai iskolaelhagyók arányának tíz százalék alá csökkentését a 2022. év végéig 18 ország tudta teljesíteni, de kilenc ország – köztük hazánk is – változatlanul a vállalásaitól elmaradó országok közé tartozik. A jelenség hátterében összetett okok állnak: társadalmi, gazdasági, kulturális és családi tényezők, de hazánkban – az előzőek mellett – szerepe van a tankötelezettségi korhatár 16 évre történő mérséklésének is.
A 2010 és 2022 közötti éveket visszamenőlegesen értékelve, a korai iskolaelhagyók hazai mutatóit hullámzó teljesítmények jellemzik. A 2010. évi biztató induló értéket (10,8 százalék) előbb egy mérsékelt gyengülési periódus követte, majd a 2016-tól kezdődően egy napjainkig tartó (12 százalékot meghaladó) stagnálás következett. Aligha vitatható, hogy ez utóbbi trend kialakulásában az oktatási rendszer, mint munkaerő-kibocsátó szektor gyengülő teljesítménye is szerepet játszik.
A 2010 és 2022 közötti éveket visszamenőlegesen értékelve, a korai iskolaelhagyók hazai mutatóit hullámzó teljesítmények jellemzik. A 2010. évi biztató induló értéket (10,8 százalék) előbb egy mérsékelt gyengülési periódus követte, majd a 2016-tól kezdődően egy napjainkig tartó (12 százalékot meghaladó) stagnálás következett. Aligha vitatható, hogy ez utóbbi trend kialakulásában az oktatási rendszer, mint munkaerő-kibocsátó szektor gyengülő teljesítménye is szerepet játszik.
A korai iskolaelhagyók közösségi átlagot meghaladó aránya és az utóbbi években tapasztalt stagnálása mind rövid-, mind hosszabb távon gondot jelent. Az egyik, hogy a 705 ezer főt kitevő 18-24 éves népességből 87-88 ezer fő szakképzettség, illetve középfokú végzettség nélküli munkavállaló. A másik, hogy ez a 80 ezer főt meghaladó korcsoport négy évtized múlva is aktív korúnak fog számítani. Így joggal felvethető kérdés, hogy szakmai ismeretek nélkül képesek lesznek-e megfelelni a jövőbeni technikai fejlettség, illetve munkakultúra követelményeinek?
Pitti Zoltán szerint jó lenne, ha a mai helyzet tarthatatlanságával a döntéshozók is számolnának, vagyis az oktatási rendszer működtetését nem költségvetési teherként, hanem hosszú távú befektetésként kezelnék.
