A 22-es csapdája – magyar módra

Négy súlypontot határozott meg az Európai Unió svéd elnöksége. Ahogy – a  Der Tagesspiegel cikke alapján – a minap a Hírklikk is megírta: ezek a biztonság, a versenyképesség, a zöld energiafordulat, valamint a demokratikus értékek és a jogállamiság. 

Sőt, a demokratikus értékeket és a jogállamiságot, mint Európa alapjait jelölte meg a január 1-jétől fél évig az unió elnökségét ellátó Svédország. 

A Népszava csütörtöki stockholmi tudósításában már részletekről is beszámolt: Svédország Európa-ügyi minisztere, Jessika Roswall brüsszeli tudósítók csoportjának arról beszélt, hogy ebben a félévben – márciusban vagy áprilisban – ismét napirendre tűzik a magyarországi jogállamiság helyzetét a 27 uniós tagállam Európa-ügyi minisztereinek ülésén az úgynevezett 7. cikkely szerinti eljárás keretében. Stockholm az Európai Bizottsággal és a többi tagállammal történt egyeztetés után dönti el, hogy egyszerű véleménycserét vagy hosszabb és a témák alaposabb megvitatására alkalmas találkozót kezdeményez-e. A svéd kormány kulcsfontosságúnak tartja a jogállam és a demokratikus értékek tiszteletben tartását az Európai Unióban, ezért az eljárást mindaddig életben kívánja tartani, amíg Magyarországon (és Lengyelországban) az EU normáinak rendszerszintű megsértése zajlik.

A svéd Európa-ügyi miniszter egy kérdésre válaszolva azt is elmondta: Stockholm nem tart attól, hogy Magyarország engedményeket akar kicsikarni a svéd NATO-csatlakozás jóváhagyásáért cserébe. A stockholmi kormány valamennyi tagja bizakodóan nyilatkozott arról, hogy Budapesten – a korábbi ígéretekhez híven – február elején ratifikálják Svédország csatlakozási jegyzőkönyvét.

Mint ahogy azt portálunk is nyomon követte és folyamatosan beszámolt róla, Magyarország ugyan az első pillanattól kezdve – állítólag feltétel nélkül – támogatásáról biztosította a svéd és a finn NATO-csatlakozási szándékot, amit a két kormány annak nyomán jelentett be, hogy Oroszország lassan egy éve, 2022. február 24.én háborút indított Ukrajna ellen. Az Orbán-kormány már nyáron benyújtotta a ratifikációs dokumentum-tervezetet a Parlamentnek, amely azonban – bár többször is kilátásba helyezte – azóta sem tűzte napirendre, mégpedig a sorozatos ellenzéki javaslatok ellenére. Ürügyként az állítólagos társadalmi vitára hivatkoztak, valamint arra is, hogy a törvényhozásnak előbb az uniós források számára szabott feltételeket kell teljesítenie. Orbán Viktor tavaly november végén, a visegrádi négyek kormányfői találkozója utáni sajtótájékoztatón azt mondta, hogy: „a kormány már döntött. Erről értesítettük mind Finnországot, mind Svédországot. Magyarország támogatja a két ország NATO-tagságát, és a következő év első ülésén ezt a parlament is napirendre fogja tűzni úgy...a svédek és a finnek Magyarország miatt egyetlen percet sem vesztettek el eddig a csatlakozásból, a tagságból, és nem is fognak. Magyarország biztosan meg fogja adni a csatlakozásukhoz szükséges támogatást a kormány után a parlamentben is.” 

Egyelőre nem lehet tudni, valóra válnak-e Orbán ígéretei. Amit tudni, hogy a svéd és finn NATO-csatlakozásának a kérdését nem látjuk a kormány 2023. tavaszi törvényalkotási programjában. Természetesen, enélkül is napirendre tűzhető a jóváhagyás, ám emiatt is felmerülhet/erősödhet a gyanú, miszerint Budapest talán alku-/zsarolási eszközként tekint a jóváhagyás megadására. Éppen ezért felmerül a kérdés: kihathat-e vajon a NATO bővítésére a svéd EU-elnökség fenti, határozott állásfoglalása a magyar-ügyben? Akár úgy, hogy dacot vált ki Orbánból, akár úgy, hogy engedményeket próbál kicsikarni a magyar kormány a svédtől a jóváhagyás fejében. Balázs Pétert kérdeztük.

A korábbi külügyminiszter, uniós biztos, a CEU professzora felhívta a figyelmet a NATO északi bővítését még akadályozó két ország viselkedésének a különbözőségére. Ebben az ügyben Magyarországot együtt szokták emlegetni Törökországgal, holott nagyon különböző a két ország esete – mutatott rá. Miközben ugyanis a törökök konkrét feltételhez – a Svédországban menedéket talált kurdok kiadásához – kötik a csatlakozás jóváhagyását, addig a magyar kormány semmilyen feltételt nem szabott. Olyannyira nem, hogy még azt sem mondta, nem fogjuk ratifikálni, s legutóbb az idei év elejére helyezték azt kilátásba. „Ez azonban nem más, mint sunyi lebegtetés, azzal, hogy bizonytalanságban tartja a partnereket, tulajdonképpen közvetett, morális zsarolást hajt végre”.

A háború miatt ugyanis most nagyon komoly érdekek fűződnek a NATO bővítéséhez, két gazdag és jól felfegyverzett ország csatlakozna a szövetséghez, az egyik még szomszédos is Oroszországgal. Ezért a tagállamok – élükön az Egyesült Államokkal – keresik a probléma megoldását – magyarázta Balázs Péter, aki szerint a törökök esetében az könnyebb lehet, hiszen Svédország átsegítheti egy semleges országba az érintett kurdokat, és közölheti Törökországgal, hogy már távoztak az országból, nem találják őket.

De mit tudnak kezdeni a magyarokkal? – kérdeztük. Balázs szerint semmit. „A péntek reggeli Orbán-beszéd is azt mutatja, hogy nem hajlandó változtatni, hiába küldött ’békekövetet’ Navracsics személyében, hiába hangolta át Varga Juditot és – más területeken – Novák Katalint, hiába mutatott másfajta arcot, közben reggel, délben, este továbbra is ugyanazt fújja”.

Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy Orbán „begőzöl”, és előrántja a dacos, „majd megépítjük Bicskéig, oszt jónapot” énjét, ami, ki tudja, hova vezethet? – kérdeztük. Merthogy látszik, hogy egyre durvábban támadja az EU-t. Tán minden eddiginél élesebb megfogalmazással rohant ki Brüsszel ellen péntek reggeli, interjúnak csúfolt fellépésében, mondván: „de micsoda ember az, aki bosszút áll a más ember gyerekén vagy a fiatal nemzedéken? Micsoda dolog ez? Ilyen emberek vannak Brüsszelben, képzelje ezt el. Egy politikai vitát úgy akarnak lerendezni, hogy bosszút állnak a magyar fiatalokon...Brüsszel azzal szembesült, hogy kormányváltást akart, de a magyar nép meg mást szeretett volna. És most mit kezdjen ezzel a kormánnyal. Megpróbál bennünket mégiscsak, a választási eredményektől függetlenül, rászorítani, hogy azt tegyük, amit Brüsszelből helyesnek gondolnak.”

Balázs szerint „egyre rosszabb lehet a helyzet, mivel Orbán – szemmel láthatóan – mind inkább beszorul a sarokba, s kapálózik is rendesen”. Úgy látszik, hogy az eddigi kétesélyes helyzetet Orbán ma már egyesélyesnek látja, arra készül, hogy belátható időn belül nem fognak uniós pénzek érkezni – mondta a professzor, aki egyetértett felvetésünkkel, hogy ennek a jele a 2024-es női kézilabda Európa-bajnokság rendezésétől kilátásba helyezett visszalépés is. 

De mindez hova vezethet? – kérdeztük. „Ahogy az Élet és Irodalom eheti számába megírtam: Orbán mára egy olyan trilemmába, lehetetlen háromszögbe került, amiből nem tud kijönni” – szögezte le. (A publicisztikában a hazai hatalom mindenáron való megtartását, a külső források megszerzésének szükségletét és a külpolitikai stratégiát nevezte meg Balázs a háromszög három csúcsaként.). És hogy ez mit jelenthet Magyarország számára? „Máshogyan nem tudunk változtatni, mint hogy a Fideszen belül elindul valami, ha az oligarchák rájönnek, hogy Orbán elveszíti a pénzt, s keresnek valakit helyette, hogy fenn tudják tartani a rendszert”. Kérdésünkre, hogy lát-e valakit, aki esetleg szóba jöhet erre a szerepre, Balázs Péter Navracsics Tibort említette példaként. Mint emlékeztetett, a politikus már bejelentkezett az Európai Néppártnál, ott is építeni próbálja a hátterét, s ha netán palotaforradalom tör ki a Fideszen belül, és ő azt ígéri, hogy tudja, hogyan szerzi meg az uniós pénzeket, akkor akár ez a csere is szóba jöhet. „A problémájuk azonban az is, hogy ha a rendszerben lényegi változásokat hajtanak végre, azzal az egész rendszer összeomlik” – mutatott rá a magyar 22-es csapdájára Balázs Péter.