A farkasfalkát törvényekkel próbálják együtt tartani

Valóban csak egy politikai furkósbotot adott a Fidesz kezébe a parlament?

Jogában áll a parlamenti többségnek mindenféle törvényt hozni, de az más kérdés, hogy ezek a jogszabályok megfelelnek-e az uniós jognak. Sértik-e mondjuk az EP integritását? Arról nem is szólva, hogy a vagyonnyilatkozatról szóló hazai törvényben szó sincsen arról, hogy azokat a hazai képviselőket, akik valótlan vagyonbevallást nyújtanak be, a mandátumuk megvonásával lehetne szankcionálni. Ha erre egyetlen magyar hatóságnak sincs felhatalmazása, miért gondolja úgy a T. Ház többsége, hogy az uniós képviseleti jogot egy magyar törvénnyel megvonhatja?

Mi értelme van akkor egy ilyen jogszabálynak? 

Ha a döntés mögött a törvényhozó szándékát keressük, akkor nyilván nem fogunk jogszerű értelmet találni. Akárhonnan nézem, tanácstalan vagyok, nem látom semmi értelmét. Abban is biztos vagyok, hogy valószínűleg meg sem fogják kísérelni az alkalmazását, mert maguk az előterjesztők is pontosan tudhatják, hogy egy ilyen eljárás zsákutcába vezetne. A magyarázatot másutt kell keresni: kommunikációs értelme van, úgy tűnhet, hogy a fideszes törzsszavazó tábornak üzennek, vegyék észre, hogy történnek lépések Magyar Péter háttérbe szorításáért. Mert ugye a jelenlegi kiélezett politikai légkörben az a lényeg, hogy ne látszódjon tehetetlennek a kormány, teljesen mindegy, hogy mit lép, de valamit tennie kell, reményt kell keltenie a híveiben, hogy ura a helyzetnek.

Próbáljuk a Fidesz szavazók szemével nézni a történteket?

Ellenzéki oldalról ez nem könnyű feladat. Ha szociálpszichológiai szempontból keresünk magyarázatot, abból kell kiindulnunk, a fideszes tábor ugyanolyan közösség, mint minden másik társadalmi csoportosulás. Mondjuk, mint a szurkolótábor. Akik azonos csapathoz tartoznak, ugyanúgy festenek az arcukra mindenféle vad dolgot, hogy úgymond azzal a másik tábort megfélemlítsék és a saját összetartozásukat fölmutassák. Ha egy ilyen tábor vezérszurkolója – ebben az esetben a párt politikai vezetői – gyengeséget, tehetetlenséget, tanácstalanságot mutatnak, annál még az is jobb, ha jogi abszurditásokat csinálnak. Reményt a cselekvés kelt. Szerintem a most elfogadott törvény is így értelmezhető.

Az utóbbi időben nem ez az egyetlen ilyen parlamenti döntés. A szuverenitás-védelmi törvénytől kezdve, egy sor más jogszabály egyszerűen végrehajthatatlannak tűnik. Ezek mind egy sorba tartoznak?

Nyilvánvalóan vannak közöttük olyanok is, amelyek szembemennek mindenféle nemzetközi joggal, ám ezekben az esetekben is felmutatják azt a bizonyos fentebb említett kormányzati cselekvési képességet, amivel a Fidesz egyben akarja tartani a szavazóbázisát. Mert a politikai közösségekre még határozottabban igaz, hogy ha az emberek a vezetőiknél bármiféle tanácstalanságot, kétségbeesést, határozatlanságot tapasztalnak, abban a pillanatban összeomlik az egész. Olyan ez is, mint egy farkasfalka. Az állatvilágban a korábbi vezér abban a pillanatban elveszíti a tekintélyét, ha a fiatalabbak szemében gyengeséget mutat. 

Minden demokratikus szerveződésre igaznak tartja a farkasfalka elméletet?

Nem mernék általánosítani, de a stadionokban a szurkolótáborok logikája ilyen, a Fideszé is hasonló. A farkasfalkákban a vezért övező bizalom rendkívül fontos. Magyar Péter is a vezérkart támadja, amikor a kormánypártok „vergődéséről” beszél. Ezt igyekszik láttatni a másik oldalról. Amikor a vele szemben hozott intézkedéseket kommentálja, azokat mindig kétségbeesett, tétova lépéseknek nevezi. A mostani vagyonnyilatkozati törvényre is úgy reagált: „vessük le a gatyát”, ki-ki mutassa meg mije van. Ő megteszi, de akkor Orbán Viktor is igazolja, miből van a vagyona neki és a családjának? Amikor a Tisza Párt ezekbe az ügyekbe beleáll, sorban szeleteli le a bizonytalan szavazókat, ha úgy tetszik, egyenként fordítja el a híveket a Fidesztől. Az ellene hozott vádakat utóvédharcoknak tünteti fel.

Ennek a farkasfalka elméletnek a jellemzői a másik oldalon is láthatóak?

Egy bizonyos értelemben természetesen, ha nem is ugyanolyan mértékben. Vannak bizonyos különbségek, különösen, ha a közösség szerveződését elemezzük. A legalsó szinten minden közösség tényleg farkasfalka módján működik, a közösség tagjainak a vezérhez való hűsége adja a biztonságot. De ez egyben kiszolgáltatottá is teszi az adott közösséget a vezér hangulatának, könnyen kegyvesztetté válhat bárki, legyen az akár egyszerű állampolgár, vagy a jegybank korábbi elnöke. Magyar Péter közösségének logikája egy szinttel magasabb, ő nem személyhez köti a pártot, azt állítja, hogy a magyar nemzet egyesítése a célja. Mindenki magyar, aki ezzel az identitással rendelkezik, s ebbe bele lehet simulni. A kommunikációjának van egy másik fontos megkülönböztető vonulata is: ő jogkövetést ígér. Egy olyan társadalomról beszél, amely unió-párti, a jogállamiság visszaépítését, a jogbiztonság megteremtését ígéri minden magyar polgár számára. A fideszes farkasfalka abszurd módon reagál a jogállami elvárásokra, ő ezzel szemben határozza meg önmagát. Orbán azt mondja, mi, magyarok, nem akarunk jogállam lenni. Mit szól bele Brüsszel abba, hogy miként irányítom az én törzsemet? Majd én, mint falkavezér, döntöm el, hogyan működjön Magyarország. 

Ha a politikai közösségek falka módján működnek, felfedezhető ez az úgynevezett ó-ellenzék esetében is? Ha eddig mondjuk ez nem látszott, a mostani kiélezett helyzetben nem erre volna szükség?

Ezt az „ó-ellenzék” kifejezést nem kedvelem, de ami a kérdés lényegét illeti, érdemes elgondolkodni azon, vajon a sikertelenségük nem azon múlik-e, hogy náluk nem alakult ki semmilyen falkaszellem? Meglehet. Valószínűleg az lehet a sikertelenségük egyik oka, hogy más módon viszonyulnak a követőikhez, nem a vezér személye a kohéziós erő, hanem a politikai, ideológiai hovatartozás, a jogállami gondolkodásmód tartja össze a pártokat. Ez alól talán részben csak a DK számít kivételnek. A korábbi ellenzéki pártok a hagyományos pártlogikában gondolkodnak, az általuk képviselt ideológiai különbségek alapján definiálják egymást. Persze náluk is fellelhetőek némi szurkolói stílusjegyek: nekem szegfű a jelem, piros vagyok, amannak lila vagy zöld a színe. Magyar Péter e téren is más. Kilép ebből a szurkolós történetből, bár neki is megvan saját szurkolótábora. Figyeljük csak meg, úgy váltogatja a ruháit, mint jelmezt. Hol öltönyben, hol bocskaiban áll ki. A farkasfalkáknál nincs ilyen, a szurkolóarcok is mindig egyformák.