A Fidesz nagyon fifikásan arra is előre gondol, amire az ellenzék még bizonyára nem

A Fidesz meglehetősen furcsa körülmények között benyújtott egy a törvénytervezetet, amelynek a lényegét röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy „menteni, ami menthető”. A furcsa nem is a Fidesznek eme szándéka – az nyilvánvaló, hogy egyre jobban félnek az áprilisi vereségtől és a kormányváltástól, annak minden jogi, anyagi, esetleges bűnvádi és egyéb következményével együtt –, hanem a benyújtás módja. Tordai Bence képviselő elsőnek a Facebookon számolt be arról, hogy a fideszesek „sunyi módon, az utolsó pillanatban” olyan törvénymódosítást nyújtottak be a törvényalkotási bizottsághoz, „ami a fideszes mélyállamot erősíti a választás után várható új” parlamenti többség ellen. A név nélkül benyújtott tervezet megfosztaná  a parlamentet a jelenleg jogosultságától, hogy kimondja  a köztársasági elnök  akadályoztatását. A fideszes javaslat szerint „a jövőben a Fidesz-hű tagokkal teletömött Alkotmánybíróság előzetes jóváhagyása kell ahhoz, hogy hatályba lépjen az Országgyűlés határozata a köztársasági elnök akadályoztatásáról” mutat rá Tordai. Ezen túl, a tervezet tartalmaz még egy plusz akadályt: biztos, ami biztos, ha az Ab-n valamilyen úton-módon mégis átmegy az akadályoztatásról szóló döntés, akkor a Parlament helyett a köztársasági elnök dönthet a saját akadályoztatásának a megszüntetéséről. Ha megszavazzák – és miért ne szavaznák meg a „bátor 133-ak”? –, akkor kétharmad híján Magyar Péteréknek sokkal nehezebb dolguk lesz a rendszerváltással, így Sulyok Tamással.

Felmerül a kérdés, vajon meg lehet-e akadályozni az ellenzék hatalomra kerülését az államfőről szóló törvénymódosítással? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.

Ideig-óráig igen – mondta az alkotmányjogász, politológus, aki egyben felhívta a figyelmet arra, hogy egyáltalán nem érdektelen poszt az államfői. Ugyan látszólag nincs jelentősége, protokoll-programokat bonyolít, s elvben nem fontos, amit tesz, ám a valóságban mégis csak az. Nem amiatt, amit a magyarok gondolnak, nevezetesen, hogy ő az, aki így vagy úgy, de mégiscsak aláírja a törvényeket, amelyeket a parlament fogad el – holott mind a közvélemény, mint az elemzők inkább annak alapján ítélik meg a munkáját, mondanak véleményt az autonómiájának a fokáról, hogy hány törvényt utasít el vagy éppen küld vissza. 

A munkája és a szerepe nem emiatt, hanem azért fontos, mert tőle indul szinte az összes tisztségviselő megválasztása – mutatott rá. A magyar rendszer ugyanis („szerintem ez nem jó”) a Parlamentre bízza majdnem minden magas pozícióra (például a legfőbb ügyészire) kiválasztott ember megválasztását – többnyire az államfő jelöl, a parlament pedig megválaszt. Az pedig messze nem mindegy, hogy ki kerül azok helyére, ha egy esetleges hatalomváltás után, az új helyzetben egyes közjogi tisztségviselők vagy önként távoznak, vagy távozni kényszerülnek. Azt pedig nem lehet megkerülni, hogy a jelölést az államfő teszi majd meg, s ha a kijelölt személyt nem hagyja jóvá a Parlament, akkor tovább lehet pingpongozni. 

Ahhoz pedig kétharmados többség kell, hogy egy olyan új államfő váltsa Sulyok Tamást, akivel együtt tud dolgozni az új kormány – hívta fel a figyelmet, megjegyezve: a magyar rendszer furcsaságainak egyike, hogy az államelnök leváltásához kétharmad szükséges, miközben a megválasztásához végső soron elég a relatív többség. Merthogy csak az első szavazási körben kell kétharmad, ám ha akkor nem sikerül, akkor a következő körben már elegendő az 50+1. Persze ehhez előbb üresedésnek kell lennie a poszton – s pont ezt akarja megakadályozni a Fidesz új rendelet-tervezetével. 

S hogy mi a helyzet a helyettesítésével? Mint magyarázta: ennek általános törvényi szabályai vannak, a parlament elnöke helyettesíti az államfőt, s mint tudjuk, hatalomváltás esetén a házelnököt a parlamenti többség választja meg. „A Fidesz nagyon fifikás, tulajdonképpen egy elképesztő társaság: annak megy most elébe, hogy ha esetleg a jelenlegi ellenzék elgondolkodik azon, hogy megszabaduljon a Fidesz államfőjétől, Sulyok Tamástól” – fogalmazott, megjegyezve, lehet, hogy az ellenzék még nem is tartott itt, s nem is gondolkodott még el ezen. 

Mit szól ahhoz, hogy a Fidesz az Alkotmánybíróság kezébe adná a megállapítás és a döntés jogát az államfő akadályoztatásának a tényéről, annak a testületnek a kezébe, amelyet teletömött a saját hű pártkatonáival? – kérdeztük. Az alkotmányjogász, politológus nemzetközi példákra hivatkozva kijelentette, hogy egyáltalán nem ördögtől való az Alkotmánybíróság bevonása ebbe a folyamatba, ugyanakkor azt több mint furcsának tartja, hogy a testület felülbírálhatná a parlament határozatát, amellyel kimondanák az államelnök akadályoztatását. Az sem hajánál fogva előráncigált dolog, hogy az Alkotmánybíróság szerepet kap az államfő felelősségre vonási eljárásában, hiszen akár ténybeli indok is lehet, hogy nem ért egyet azzal, amit a parlament megállapít. Mint azonban felhívta rá a figyelmet: ezt jóra éppen úgy lehet használni, mint visszaélésre.

Erre egy konkrét példát is mondott: a hetvenes években a belga parlament egy olyan törvényt fogadott el, amely könnyebbé tette a katolikus országban az abortuszt, de a király összeegyeztethetetlennek tartotta a katolikus hitével, s emiatt nem akarta azt aláírni, miközben megakadályozni sem akarta, mivel a többség akarata volt az enyhítés. Egyeztetések után így született meg a döntés, hogy a Parlament kimondta a király alkalmatlanságát, de miután hatályba léphetett az abortusz törvény, akkor visszaállította őt a trónra. Így azután elegánsan megoldódott a probléma.