A Fidesznek ebben a formában vége - az alkotmányozásban nem lesz szerepe Orbánéknak
A KlikkTV Alkotmányozás című műsorának legutóbbi adásában rendkívül éles és mélyreható elemzést hallhattunk a hazai politikai elit helyzetéről és az új alaptörvény kidolgozásának esélyeiről. A beszélgetés résztvevői, Laczó Adrienn ügyvéd, Fleck Zoltán jogszociológus és Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász egyöntetűen úgy látják, hogy a Fidesz jelenlegi struktúrájában és ideológiai kiüresedettségében már nem képes a megújulásra. Ez a helyzet alapjaiban rajzolja át a formálódó demokratikus rendszer és az alkotmányozás kereteit, amelyben a Fidesz immár ellenzéki pártként kénytelen szembenézni a saját válságával.
Kiüresedett ideológia és a rendszerváltó pártok alkonya
A stúdióban elhangzott legfontosabb kérdés arra irányult, hogy az ellenzékbe szorult Fidesznek van-e még bármilyen reális politikai jövője a hazai közéletben. A szakértők válasza határozott nem volt. Fleck Zoltán rámutatott, hogy ebben a formában biztosan nincs jövője a pártnak, bár a romokon valami új előállhat, és a tábor egyes tagjainak még maradhat politikai szerepe. Úgy vélte, az autokratikus pártoknak az a sorsuk, hogy a bukásuk után eltűnnek, vagy olyan mértékben alakulnak át, hogy szinte felismerhetetlenné válnak. Ez a folyamat egy nagyobb ívű történelmi ciklus lezárását is jelenti, hiszen a Fidesz az utolsó úgynevezett rendszerváltó párt. Ezzel a politikai értelemben vett végvonaglással végleg befejeződött az a korszak, amelyet a klasszikus rendszerváltásnak neveztünk; az azt végigvivő formációk végleg eltűnnek a színpadról.
Szentpéteri Nagy Richard szerint a politikai és ideológiai mező végletesen beszűkült a jobb közép és a szélsőjobb között. Az ellenzéki párt által képviselt elvek mára egy olyan ideológiai katyvasszá váltak, amelyeket ráadásul nem is őszintén vallanak vagy képviselnek az érintettek. Ha lefejtjük az üres szólamokat, semmi sem marad egyfajta leegyszerűsített nacionalizmuson kívül, ami véleménye szerint mindig a legbutább elképzelés. Egy új politikai rendszerben élünk, ahol egy valódi alkotmányos demokrácia kiépítése a cél. Bár a szakirodalom szerint a régi rendszerek pártjai a bukásuk után átalakult formában, más néven még sokáig fennmaradhatnak, a bázisuk elkerülhetetlenül zsugorodik.
Az egymilliós bázis és a jövőkép hiánya
A statisztikák és a politikai elemzések alapján jól látható, hogy az ellenzéki Fidesz szavazói bázisa folyamatosan porlad, a korábbi hatalmas konglomerátum kéveként hullik szét. Ez a csökkenés egy bizonyos ponton ugyan megállt, és az utóbbi hónapokban nagyjából egymillió környékén látszik stabilizálódni, de ez a mag már egy bezárkózó, bizonytalan tömeget jelent. Nemzetközi példák, mint Chile, Spanyolország, Portugália, Görögország vagy Argentína története azt mutatják, hogy az autokratikus rendszerek megszűnése után a korábbi állampártok szavazói még egy jó ideig velünk maradnak, mert nem találják a helyüket a pluralizmusban.
Laczó Adrienn hangsúlyozta, hogy az autokratikus pártok nem feltétlenül a diszkreditálódásuk, hanem a valós, tartalmi mondanivaló teljes hiánya miatt buknak el. Az elmúlt tizenhat év során nem léteztek olyan mély értékvonatkozások, amelyek valóban összetartották volna ezt a közeget. Önmagában a hatalom technikai megtartása és a közpénzek kiszivattyúzása nem képezhet fenntartható politikai programot, így a formációnak nem maradt önálló karaktere azon kívül, hogy autokráciává vált. Amikor a jövőképet keressük, érdemes megvizsgálni a tusványosi beszédeket is, ahol a bukott miniszterelnök mindössze annyi víziót tudott felvázolni saját táborának, hogy meg kell várni, amíg az új vezetés elrontja a kormányzást, és akkor majd visszahozzák a régit. Erre a koncepcióra a választók többsége már egyértelmű nemet mondott, és a párt ellenzékből, a jelenlegi krízisben sem képes olyan értékeket felmutatni, amelyek a csalódott, elpártolt szavazókat visszahozhatnák.
Önkiutasítás az új alkotmányos rendből
A beszélgetés résztvevői részletesen elemezték azt is, hogyan hat ez a belső morzsolódás a szűkebben vett jogi folyamatokra, különösen az új alkotmányozásra. Fleck Zoltán kiemelte, hogy ebben a formában a Fidesz mint politikai entitás képtelen részt venni a közös munkában. Amennyiben egy párt nem tud valós értékeket felmutatni, amelyeket beépítene egy modern alkotmányba, hanem görcsösen ragaszkodik a régi NER-alaptörvény fenntartásához, és mindent megtesz a folyamatok destruálására, akkor saját magát rekeszti ki az alkotmányozásból. Ez a magatartás egyfajta politikai halálos ítélet, hiszen miközben a pártvezetés elszigetelődik, a választópolgárok – köztük az ellenzéki párt korábbi szavazói is – aktívan részt akarnak majd venni a folyamatban. A Fidesz vezetése így teljesen magára hagyja a bázisát. Az a törekvés, hogy a rendszerváltás egészét támadva visszaállítsák a megbukott régi berendezkedést, valójában egy beszorított, önmegsemmisítő pozíciót eredményez.
A mondanivaló és a transzparencia teljes hiányát jól illusztrálja az is, ahogyan a politikusok az elmúlt tizenhat évben a független sajtóhoz viszonyultak. A klasszikus politikai logikából kiindulva egy képviselő a nyilvánosságból él, és szinte fut a mikrofonhoz, hogy elmondhassa, milyen belső tűz és elhivatottság hajtja a közösség érdekében. A hazai gyakorlatban ezzel szemben a bujkálás, a kérdések elöli menekülés vált normává, ami egyértelműen bizonyította, hogy a hatalmi technológián túl nem maradt érvük a nyílt társadalmi vitákra. Az új alkotmányozási folyamat lényege éppen az lenne, hogy a pártpolitikai érdekeken felülemelkedve egy konszenzusos, mindenki számára elfogadható és stabil jogállami keretet teremtsen, amelyből azonban a Fidesz jelenlegi destruktív és elutasító magatartásával önként iratkozik ki.
