A hitelminősítők egyelőre kivárnak

Joggal aggódnak-e a hitelminősítők a magyar gazdaság kilátásai miatt? – kérdeztük Árokszállási Zoltánt, a MHB Bank elemzési centrumának igazgatóját, aki előre bocsátotta: a hitelminősítők az elmúlt fél-egy éves teljesítmény alapján több olyan dolgot is láttak, ami nem úgy alakult, ahogy korábban akár a hazai piaci elemzők, vagy akár a kormányzat is remélte volna. A költségvetési hiány is magasabb lett a vártnál, és a növekedés sem olyan jó. Ilyen szempontból romlott az adósságállomány menedzselhetősége, ami a helyzetből objektíven következik. „Ugyanakkor, ha körbenézünk a régióban, Lengyelország, vagy akár Románia a költségvetési mutatói alapján még Magyarországnál is rosszabb helyzetben lehet, mégis a befektetésre ajánlott kategóriában vannak, ezért abszolút nem mondható drámainak a helyzetünk, de az adósságpálya valóban romlott” – ismerte el.

Arra a kérdésre, hogy a mostani minősítések mögött mennyire tisztán gazdasági szempontok állnak, Árokszállási úgy fogalmazott „inkább gazdasági megfontolásokról van szó”, de kétségtelenül felfedezhető az is, hogy egy választási időszak küszöbén állunk. Azzal a hitelminősítők is tisztában vannak, hogy ilyenkor lazul a fikális politika, hiszen a kormányok közvetlenül rendelkeznek a költségvetés felett, a választási siker érdekében szívesen tesznek hangulatjavító intézkedéseket. Mindez önmagában nézve növeli az adósságot. Ugyanakkor hozzátette: ha a hiánynövelés azt eredményezné, hogy a GDP nőne, az segítené az államadósság fenntarthatóságát. 

Az MBH Bank szakértője úgy látja, az európai gazdaság általános gyengeségének is köze van az ország hitelminősítéséhez. „Különösen az ipari szektorban nincs kellő kereslet azokra a termékekre, amiket Magyarország előállít” – mondta, és hozzátette: ezernyi szállal kapcsolódunk Németországhoz, különösen az autóiparban és az akkumulátorgyártásban. A magyar gazdaság nehézségeinek jelentős részét ez okozza. Árokszállási Zoltán azonban már lát némi fényt az alagútban: a nálunk megtelepedett cégek beruházásaiból néhány jelentősebb jövőre „termőre” fordul. A BMW elindította a gyártást, a CATL akkumulátorgyár pedig a hírek szerint tavasszal nagyobb fordulatszámmal indíthatja a termelését. 

A külső környezet azonban bizonytalan. Németországban a politikai pártok között „teszetoszáskodás” folyik, nagy a bürokrácia, nem mennek át a javaslatok, nem történik valódi pénzköltés, így a gazdaság felívelése halasztódhat. „Vegyes képet látunk. Csak reménykedhetünk, hogy a hazai gyárak indulása erősebb hatással lesz a GDP-re, mint a német ipari kereslet gyengélkedése. Az európai, különösen német beruházási kedv olyan, amilyen, a német cégek jelenleg nehezen ruháznak be, a BMW döntése sem a közelmúltban, hanem majd egy évtizeddel ezelőtt született. Európa összességében defenzív helyzetben van, a megmaradt mozgatható tőkét a tehetősebb országok is inkább a saját versenyképességük javítására, költséghatékonyabb működésre fordítják, mintsem új kelet-európai terjeszkedésre.”

A magyar gazdaságról alkotott képen sokat javíthatna, ha lendületet kapnának a beruházások. Az elmúlt évek trendjeit nézve, továbbra is inkább Ázsia a meghatározó. Kínai és dél-koreai gyárak érkeztek, különösen az akkumulátorgyártás területén lehetünk a jövőben piacvezetők, de a kormányzat jó kapcsolata Donald Trump adminisztrációjával valamelyest növelheti az amerikai működőtőke beáramlását. Annak ellenére is, hogy az amerikai gazdasági stratégia inkább azoknak kedvez, akik az USA területén fektetnek be, nem pedig azoknak, akik a termelés kihelyezésén gondolkodnak. „Magyarországra nézve ez elég mérsékelt reményeket kelthet”. 

Fontosabb volna, ha a gazdasági potenciál növelését nemcsak a külföldi befektetőktől remélnénk, hanem a kormányzat a magyar vállalatokat segítené a hatékonyságuk növelésében, támogatná, hogy rá tudjanak kapcsolódni a már itt lévő nemzetközi vállalatokra. „Kelet-Európában komoly verseny van a külföldi beruházásokért, ezért minden ország kedvező adózással, célzott támogatásokkal igyekszik megnyerni ezt a versenyt, ami azonban a költségvetéseknek nem feltétlenül jó. Egy ponton túl, érdemes megfontolni, hogy a külföldi beruházót támogassuk, vagy azzal a pénzzel inkább a belső gazdaságot próbálja meg a kormány valahogyan talpra állítani”. Mint mondta, nem arra gondol, hogy a magyar cégeknek adjanak számolatlanul pénzt, hanem olyan környezetre volna szükség, amely ebben az erős versenyben hatékonyabb termelésre bírja a hazai vállalatokat. Közgazdászként is úgy látja, a túl sok támogatás gyengítheti a saját forrás előteremtésére való ösztönzést, ezért ezzel csínján kell bánni.

Árokszállási Zoltánt a magyar bankrendszer hitelképességéről is kérdeztük. „Azt gondolom, hogy bőven van pénz a hazai bankrendszerben. Hogy miért nem élnek ezzel a vállalkozások? A közgazdászok között kering ezzel kapcsolatban egy mondás: könnyebb a lovat odavinni a folyóhoz, mintsem rábírni, hogy igyék belőle”. Szerinte a folyóhoz már odavitték a lovat, de a vállalkozások nagyon nehezen ruháznak be. Ami nem feltétlenül a menedzsment hibája, sokkal inkább a nagyon gyenge kereslet, az európai konjunkturális visszaesés az oka. Banki tapasztalatai szerint vannak olyan cégek, amelyek inkább „ülnek” a készpénzükön, másoknál valóban kevesebb a mozgástér, de összességében kevés olyan van a piacon, amely nagyon fontolgatná a beruházásokat. „A bankok ott lennének, hogy segítsenek, de meg kell várni, hogy a konjunktúra javuljon, a termelés felfusson. Tévedés azt gondolni, hogy a hazai bankszektor hitelezési képességének hiánya az ok, volna tér a bővülésre, de nem lehet a vállalkozásokat erőszakkal kényszeríteni a növekedésre” – mondta.