A KISZ szelleme visszatért
A méhlegelők kapcsán kiderült, hogy a fidelitasos hobbikertészek elől semmi nincs biztonságban.
A probléma mégsem azzal van, hogy mást gondolnak a gyepről, mint a városvezetés – ehhez ugyanis joguk van. Én is láttam már nyugat-európai közparkot méhlegelő nélkül. Akárhogy is, ez egy jó vita, mert arról szól, ami igazán fontos: a civilizáció és a természet viszonyáról, a fenntarthatóságról, az élővilágról és a nagyvárosi lakókörnyezetről.
Ahhoz viszont biztosan nincs joguk a Fidelitas ifjúgárdistáinak, hogy a köztulajdont a sajátjukként kezeljék. Novák Elődnek ugyanígy nem volt joga ellopni a fővárosi önkormányzat szivárványzászlaját, Rákosi Mátyásnak pedig ugyanígy nem volt joga lefoglalni az egyházak tulajdonát. A polgári kultúrának Magyarországon nyoma sincs.
Csakhogy a fentiekből az következik, hogy ebben az országban a nemzeti együttműködés rendszerének lopott vagyona sem lesz soha biztonságban, mert nemcsak az ellenzéki érzelmű választópolgárok akarnak elszámoltatást, de az Orbán-rendszer saját utánpótlása sem tisztel semmit, ami a másé. Egyedül az erőt tisztelik – ezt jól megtanulták az ifjú sakálok. Ha Orbán Viktor egy nap gyengeséget mutat majd, ugyanúgy számolnak le vele, ahogy ő Simicska Lajossal, Spéder Zoltánnal és Gyárfás Tamással. Eltanulták a módját.
Fidelitasosnak lenni ma már kínosabb, mint Dévényi Tibi bácsi pöttyös labdáira vadászni, Dancsó Peti trash-videóit lesni, vagy Schobert Norbi tanácsai szerint élni. A Fidelitas-brand egyet jelent az önérzetes szolgasággal és a méhlegelő módjára burjánzó ostobasággal.
Aligha a véletlen műve, hogy az elmúlt évtizedek két legtörekvőbb, leggátlástalanabb és legkarizmatikusabb politikusa, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc még a Kommunista Ifjúsági Szövetségből ismeri egymást. Kettőjük közül egyértelműen Orbán Viktor lett a sikeresebb – a Fidelitas képében pedig újraalkotta a KISZ-t, hogy a hatalmi osztály következő nemzedéke se legyen különb, mint ők, akiket még az MSZMP tenyésztett.
