A költségvetés szerepének kimúlása a magyar gazdaságban

A korai költségvetés-készítést anno az Európai Bizottság javasolta a tagállamoknak azért, hogy ismeretében a háztartások és a vállalkozások időben fel tudjanak készülni a költségvetésen keresztülfolyó jövedelemváltozásokra: milyen elvonások, illetve visszaosztások lesznek a következő évben. Az elgondolás helyessége aligha vitatható.

A magyar kormány 2015-ben élt először az előrehozott költségvetés-készítéssel – igazodva a brüsszeli elvárásokhoz – a 2016. évi költségvetés összeállításakor, majd a kabinet rendre ezt a gyakorlatot követte. Ám ebből nem tudott realizálódni a háztartások és a vállalkozások időbeli felkészülésének vélt pozitív hozadéka. A kormány ugyanis – külső kényszer hiányában is – a költségvetések elfogadását követően, az év második felében rendre olyan döntéseket hozott, ami miatt a parlament által koranyáron elfogadott verziót sutba lehetett dobni.

A korai költségvetés-készítés súlyos melléfogásai

A legutóbbi években a koronavírus-járvány, majd az oroszok Ukrajna elleni háborúja elfogadható indokul szolgált volna a megszavazott költségvetések utólagos felülírására. Csakhogy az említett külső sokkokat már a későtavaszi költségvetés-benyújtás előtt is látni lehetett. Minthogy a 2020 márciusban nálunk is megjelenő világpandémia hatásairól legfeljebb találgatások fogalmazódtak meg, súlyos tévedés volt 2020 nyarán benyújtani a 2021-re vonatkozó büdzsét. De ennél is nagyobb hiba volt a háború kitörésének ismeretében 2022 tavaszán belekezdeni a 2023-ra szóló költségvetés összeállításába. A kormány ekkor számos bizonytalan tényezőt vélt legyűrhetőnek úgy, hogy mindegyikükről a lehető legjobb feltételezésekkel élt. Így például azzal, hogy a háború hamarosan befejeződik, az uniós forrásokat maradéktalanul megkapjuk, a külső konjunktúra kedvezően alakul, a Covid által megtépázott globalizáció hálója rendbe jön. Ebből állítódott össze az a makropálya, amely 4,1 százalékos GDP-növekedéssel és 5,2 százalékos inflációval kalkulált az idei esztendőre. S noha a költségvetést véleményező Költségvetési Tanácsban tisztában voltak a bemutatott tervezet irrealitásával, azt mégsem utasították vissza. Elfogadták azzal, hogy ha a kormány által megfogalmazott feltételezések valóra válnak, akkor teljesíthető a 2023-as büdzsé (jó kis dodonai szöveg).

Ám a 2023-as költségvetés megszavazását követően nem sokkal, a kormány számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a feltételezetthez képest merőben másként alakuló körülmények miatt azt újra kell fogalmazni. Ezt előbb az egyes előirányzatok Magyar Közlöny-beli közzétételével megoldhatónak vélték. De valószínű, Orbánék is érezték (vagy valakik figyelmeztették őket), hogy ebből újabb kötélhúzás lenne az unióval, s ezt kerülendő, előbb különböző táblázatokat adtak ki, majd végül elkészítették a korábbi költségvetésekre emlékeztető szerkezetű előterjesztést, amit ez év március végén fogadott el a parlament. Ez a változat viszont mindössze három napot élt, mert az április 4-én Brüsszelnek bemutatott jelentésben 436 milliárd forinttal nagyobb kamatszolgálattal számoltak ahhoz képest, mint amekkorára a parlament képviselői néhány nappal korábban rábólintottak, ami jelentős eltérésre utalt az eredetihez képest.

A kudarcok ellenére, a kormány folytatja a gyakorlatot

Ez év májusában már az Európai Bizottság is kifogásolta az előrehozott költségvetés-tervezés magyar gyakorlatát. Ennek ellenére, az Orbán-kormány azt továbbra is megfelelőnek tartja, mert így a korábbiakkal szemben, lényegesen lecsökkent a költségvetési előirányzat vitathatóságának az ideje és a megalapozottsága is. Ráadásul a parlamenti végszavazás a politikai uborkaszezonnak tekinthető nyaralási időszakra csúszott át…

Korábban szeptembertől decemberig húzódott a büdzsé tárgyalása – sőt, a költségvetés összeállításának irányelvei már jóval korábban megjelentek. Ma már nincsenek irányelvek (legalábbis nyilvánosságra hozva), és a benyújtástól számított egy-másfél hónapon belül csupán néhány napra korlátozódik a parlamenti vita. Az előterjesztés összesítő adatait csak az előző évre elfogadott tervszámokkal lehet összevetni – ha egyáltalán –, ám ez utóbbiaknak az időközben bekövetkezett számos átírás miatt már kevés közük van a valósághoz. Szemben azzal a korábbi gyakorlattal, amikor az év második felében már a bázisév várható adatai is kirajzolódtak, s az ezekkel történő összehasonlításnak érdemi mondanivalója lehetett.

Az évek óta igazolódott rossz gyakorlat és Brüsszel intelme ellenére, a kormány idén is folytatta a korai költségvetés-készítés praktikáját. A 2024-re szóló tervezetet a pénzügyminiszter május végén benyújtotta a parlamentnek, de erre még a Költségvetési Tanács is megjegyezte: nem biztos, hogy a tavasszal összeállított tervezet képes betölteni a gazdasági iránytű szerepét, mert nem állnak meg a korai eljárás melletti érvek: a stabilitás, a kiszámíthatóság, a tervezhetőség előnyei.

S noha a Költségvetési Tanács a bemutatott tervezetet illetően számos lényeges ponton aggodalmának adott hangot (kockázatok, felültervezés, törvénysértés: hiányzik az MNB kb. 400 milliárd forintos veszteségtérítési igénye), azt mégis teljesíthetőnek vélte, mondván – mint korábban is –, ha a kormány feltételezései bejönnek, akkor rendben lesz minden.

De bejönnek-e? Aligha!

• Aligha lesz négy százalékosra felturbózható a jövő évi növekedés, hiszen az idei zsugorodás után kétséges a fogyasztás és a felhalmozás felpörgése.
• Aligha lesz hat százalékra leszorítható az éves infláció, a magas inflációs várakozásokhoz kapcsolódó bérigények mellett – ráadásul ezek feszes munkaerő-piaci körülmények közt fogalmazódnak meg. Az adóemelések ugyanakkor kétségessé teszik a kormány által profitinflációnak nevezett inflációs nyomás kiiktatódását is. Kérdés továbbá az is, hogy az uniós források hiányában és a tervezett kamatcsökkentés mellett a forint árfolyama nem fog-e újra elgyöngülni. 
• Aligha számolhatunk az ukrán-orosz háború végével és gazdaságélénkítő hatásával.
• Aligha fog beérkezni az a 2500 milliárd forintos ingyen pénz az uniótól, amivel a jövő évi költségvetésben számolnak. Ezt Nagy Márton minapi bejelentése is előkészíti/megerősíti, hogy át kell állni az uniós pénzek nélküli létre. (A gazdaságstratégiáért felelős miniszter ezzel azt üzente – s egyúttal ideologizálta meg –, hogy nem hajlandók a NER működési szabályosságaiból engedni, azok „eredményeit” feláldozni a jogállamiság oltárán.)
• Aligha pótolják a kiszámíthatatlanná tett gazdasági környezetben a magánberuházások az állami fejlesztések kiesését; az utóbbiak kb. hatvan százalékkal kisebbek lesznek a 2023-ra előirányzottnál. Ráadásul számolni kell azzal a kellemetlen következménnyel is, miszerint a kabinet ismét megszegte a szavát: nem vezetik ki a különadókat, sőt, nagyobb bevételt remélnek belőlük.
• Aligha lesz visszafogható a kamatszolgálat emelkedési üteme, amikor több mint 5500 milliárd forintos államadósság-növekedést terveznek 2024-re, s ehhez várhatóan emelkedő kamatok kapcsolódnak – már csak a pénzügyi befektetők bizalomcsökkenése okán is. S ebben még nincs benne a Budapest Airport megvételéhez szükséges kölcsön, márpedig ezt az ügyletet 2023 végéig nyélbe kívánja ütni az Orbán-kabinet.
• Aligha lesz további intézkedések nélkül elérhető a 2,9 százalékra felvitt (eredetileg 2,5 százalékról volt szó) GDP-arányos hiány, tekintettel arra is, hogy a szabadon felhasználható, általános tartalék csak 35 milliárd forinttal emelkedik. A három százalék feletti hiány pedig – a korábbi uniós szabályok visszaállítását követően – büntetést von maga után.

Nem véletlenül foglalta össze véleményét a portfolio.hu elemzője a 2024-es költségvetésről ekképpen: „vakon épít mocsárra a kormány” (V. 30.). S ezzel sajnos messzemenően egyet kell értenünk.

Nincs semmi baj, mindez nem érdekes

Ezek a felvetések a kormányt egyáltalán nem érdeklik, mint ahogy feltételezhetően a költségvetési vitában elhangzó ellenzéki véleményekkel sem fog törődni. Nyugodtan eltekinthet mindentől, hiszen a meghosszabbított vészhelyzetben a költségvetés parlamenti elfogadása súlyát veszti (miként maga a parlament is!). Teljesen mindegy ugyanis, mi van a költségvetésben lefektetve, úgyis mindenről a kormány fog rendelkezni, pontosabban Orbán Viktor igényei szerint dönteni. És ezeket a döntéseket – az alaptörvény legutóbbi módosítása után – még utólag sem kell jóváhagyatni a parlamenttel. (Nem mintha kétségünk lehetne arról, hogy ez az országgyűlés bármiben is szembemenne a kormánnyal.)

Így a költségvetésben lefektettek és elfogadottak teljesen elvesztik irányt jelző mivoltukat. Pedig jövőre már több mint 40 ezer milliárd forintról lenne szó, amihez – akárcsak az előző, szocialistának nevezett rendszerben – a köznek, amely ezt a pénzt megtermeli – a történések szerint semmi köze.

Mindezek alapján, e sorok írója nem látja semmi értelmét a bemutatott költségvetés szakmai elemzésének. A vészhelyezet-beli rendeleti kormányzás idején a büdzsé számai éppen olyan Patyomkin faluvá lettek, mint „jogállamiságunk” formai keretei.