A magyar gazdaság továbbra is az EU hátsó fertályában kullog
Az egy dolog, hogy a magyar gazdaság repülőrajtja máig várat magára. De a propagandájával szemben, még csak az sem igaz, hogy a háború miatt gyengélkedik olyan nagyon a hazai gazdaság. Mindkét tétel igazolást nyert csütörtökön, amikor napvilágot látott a Központi Statisztikai Hivatalnak a harmadik negyedéves gazdasági teljesítményt közlő első becslése, ami után nem sokkal megjelent az Európai Statisztikai Hivatal összehasonlító adatsora is az unió tagországainak GDP-alakulásáról. Kiderült, hogy messze még a nekilódulás – nemhogy a repülőrajt! –, s az is, hogy valahogyan megint csak az utolsók között kullogunk, azaz, nem a háború okolható a bajainkért. Inkább a kormány gazdaságpolitikája – már ha van egyáltalán olyan.
„A bruttó hazai termék növekedéséhez legnagyobb mértékben a szolgáltatások, ezen belül legfőképpen az információ, kommunikációs ág teljesítménye járult hozzá. Az ipar és a mezőgazdaság fékezte a gazdaság teljesítményét” – olvasható a KSH gyorstájékoztatójában, amely, lévén első becslés, a számokon kívül érdemben mást nemigen tartalmaz. Ami az adatokat illeti: a harmadik negyedévben – az előző negyedévhez képest – a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint a gazdaság teljesítménye stagnált, az első három negyedévben pedig 0,2 százalékkal múlta csak felül az előző év azonos időszakában regisztráltat.
Ez a teljesítmény több, mint lehangoló, hiszen azt jelenti, hogy immár három éve toporog, küszködik a magyar gazdaság, a kormányzat nem képes hozzájárulni ahhoz, hogy életet leheljen belé. Ugyan – természetesen – megvan a bűnbak is: úton-útfélen azt harsogja a propaganda, hogy a háború miatt képtelen a magyar gazdaság egyről a kettőről jutni, legutóbb például Orbán Viktor hitegetett a következőkkel: „ha sikerül véget vetni a háborúnak, akkor a magyar gazdaság végre fellélegezhet, és visszatérhetünk a háború előtti növekedéshez”.
Erre a háborút bűnbaknak kikiáltó kormányzati propagandára azonban rácáfol, ha megnézzük, hogyan teljesített a többi uniós tagállam ugyanezen időszak alatt. Ehhez az Eurostatot lehet segítségül hívni, amely ugyancsak csütörtökön tette közzé a tagállamok zömének a harmadik negyedéves gazdasági teljesítményét (még nem teljes a kép, mivel több országban még nincs meg az adat, illetve akár korrekció is lehet utóbb – hívja fel a figyelmet a közlemény).
Ahogy alább a két grafikon is majd megmutatja: Magyarország ebben a rangsorban is az utolsók között kullog – mind az előző negyedévhez, illetve az előző év azonos negyedévéhez képest mérten. Hogy is van ez? Vajon a balti államok, Litvánia nem lenne érintettje az Ukrajnában zajló orosz agresszív háborúnak? Pedig a rangsorban előttünk áll: a harmadik negyedévben 1,9 százalékkal bővült a litván gazdaság. Sőt, az észt gazdaság is gyorsabb fejlődést produkált a mienknél, 0,3 százalékpontos a különbség a balti állam javára. S ha már a 2024-es harmadik negyedévhez viszonyított különbségeknél tartunk: Írország toronymagasan vezeti a sort, a dobogón van még Spanyolország és Csehország. Az utolsó fertályban Magyarország az ötödik leggyengébb teljesítményt produkálta.
Forrás: Eurostat
Némileg eltér ettől a kép, ha azt nézzük meg, hogyan teljesített egy-egy adott gazdaság a harmadik negyedévben az előző negyedhez képest. Itt már rosszabbul állunk, hátulról a harmadikok vagyunk, csak Finnország és az egy éves mutatóban nálunk jobban álló Litvánia adata gyengébb. Svédország, Portugália és Csehország a listavezető.
Forrás: Eurostat
És hogy mik lehetnek a magyar kilátások? Egy biztos, a kormány választási osztogatása, a fogyasztásra buzdító húzásai (például a legfrissebb, az árrésstop kiterjesztése újabb 14 termékre), az ígéretei (lásd például 14. havi nyugdíj) hozhatnak valamit a gazdaság konyhájára, ám vajmi kevés esély van bármilyen repülőrajtra mindaddig, amíg ennyire a padlón van az ipar és az építőipar.
A Portfolió elemzői konszenzusa erre a negyedévre előzetesen jól belőtte a teljesítményt, az idei GDP-növekedési előrejelzésük 0,4-0,7 százalék közötti szóródik. A Portfolió, amely nem igazán vádolható kemény kormánykritikus portálnak, a csütörtöki adatot elemző írásában, szakmai alapon arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelek szerint itt az idő új növekedési modell után kutatni.
Mindenesetre a kormány gazdasági főmuftijának a minisztériuma nem tükrözi az irányváltási szándékot. Nagy Mártonék a GDP-adatot kommentáló közleményükben ukrajnáznak, háborúznak, békegalambkodnak. Azt ugyan beismerik, hogy „ez a növekedési ütem a reális”, de persze csak addig, amíg „a szomszédunkban zajló háború elhúzódása, az EU rendkívül kedvezőtlen vámmegállapodása és Brüsszel háborúpárti politikája” nem változik, merthogy az gátolja a gazdaság növekedésünket.
