A kormány inkább választja a magas(abb) inflációt, mint a recessziót

Holnap adja közre a Központi Statisztikai Hivatal az idén márciusi inflációs adatot. Mint arról korábban mi is beszámoltunk, februárban 25,4 százalékkal nőttek az árak az előző év azonos hónapjához képest, és 0,8 százalékkal januárhoz viszonyítva. Az éves maginfláció 25,2 százalék volt (ami további enyhe mérséklődést vetít előre), a nyugdíjas kosár szerinti infláció pedig 26,9 százalék. Ez azt jelenti, hogy a teljes infláció februárban 0,3, a maginfláció 0,2, a nyugdíjas infláció pedig 0,5 százalékponttal maradt el a januárban rögzített adattól.

Nos, a Portfolio által megkérdezett elemzők ennek a trendnek a folytatódását várják. Az elemzői konszenzus 24,9 százalékos éves drágulási ütemmel számol, úgy, hogy a hat megkérdezett elemző véleménye 24,7 és 25,2 között szóródik. Azaz mindegyikük további mérséklődést vár. Érdekes az is, hogy mire számítanak az év végére. Az elemzői konszenzus szerint az éves átlagos infláció 18,6 százalékos lesz, úgy, hogy az év utolsó hónapjára sikerül leszorítani tíz százalék alá az előző év azonos időszakához képest kimutatott adatot.  

Ez utóbbira számít egyébként a Magyar Nemzeti Bank is márciusi inflációs jelentésében. Az ezt ismertető háttérbeszélgetésen Virág Barnabás alelnök kifejtette, hogy „az egy számjegyű infláció elérése egy komoly, kemény meccs lesz, szükségünk lesz egy fegyelmezett, jól megkomponált taktikára, hogy ezt elérjük”. A jegybank előrejelzései alapján ez teljesíthető, de ahhoz fegyelmezett monetáris politikára van szükség. Mint a Pénzcentrum is megírta: Virág szerint az infláció jelentősebb esése az év második felétől várható, így a pénzromlás 2023-ban 15-19,5 százalék között alakul.

Orbán Viktor a közelmúltban (március 10.-én) a Kossuth Rádiónak adott úgynevezett interjújában – egyértelműen nem véletlenül – igencsak homályosan fogalmazott az inflációs cél kapcsán. „Egyetlen fix pontról tudok beszélni, az pedig az, hogy az év végére, tehát december 31-ére az infláció mértéke a tíz százalék alá megy, tehát egy számjegyű lesz. Hogy ezt milyen ütemezésben érjük el, erről megoszlanak a vélemények. Én is inkább a reményeimnek adok hangot, hogy gyorsan érjük el, mások szerint ez inkább csak az év második felében lesz érezhető, ezt a vitát most nem is tudjuk eldönteni” – mondta, s azt valahogy elfelejtette specifikálni, hogy milyen mutatóról beszél. Merthogy még ha decemberben az éves infláció le is megy tíz százalék alá, attól még az éves átlagos infláció bőven két számjegyű marad. 

Van-e alapja a bizakodó inflációs jóslatoknak? Mellár Tamást kérdeztük.

A KSH korábbi elnöke, országgyűlési képviselő szerint nagy meglepetés nincs abban, hogy a januári 25,7 százalékról valamelyest csökken az infláció, ennek több összetevője is van. Az egyik az, hogy az elmúlt hónapokban jelentősen mérséklődtek a világpiacon az energiaárak, a másik pedig, hogy volt némi fiskális visszafogás, még ha csak kismértékű is, azaz némi kiigazításra rászánta magát a kormány a fiskális politikában. Mindez azonban összességében nem változtatja meg a folyamat lényegét, a trendet – szögezte le a közgazdász. 

Mellár szerint a következő hónapokban az infláció lassú csökkenése várható, ugyanakkor megalapozatlannak tartja Orbán állítását, hogy a második félévben már tíz százalék alá megy a fogyasztói árak emelkedésének az éves üteme. Ilyen magasról nehezen képzelhető el ilyen jelentős mértékű csökkenés – vélte a közgazdász. Ugyanakkor egyetért azzal az elemzői és jegybanki véleménnyel, miszerint az éves átlagos dinamika ugyan tényleg lemegy az év végére húsz százalék alá, de még mindig bőven tíz százalék felett marad.

A gazdaságpolitika ugyanis nagyon Janus-arcú, a kettősségét pedig az okozza, hogy az egyik oldalon a monetáris politika igyekszik visszafogni az inflációs nyomást. A magas kamatlábakkal sikerült is elérni a forint árfolyamának a visszaerősödését, ami segíti az infláció elleni küzdelmet – fejtegette, figyelmeztetve azonban arra, hogy „ez is csak átmeneti hatás, hiszen amikor kamatlábakat majd elkezdik csökkenteni, akkor minden bizonnyal ismét jelentősen romlik a forint árfolyama”. 

Az egyik oldalon tehát a viszonylag kemény, erőteljes és határozott monetáris politikai visszafogás segíti az infláció mérséklődését, miközben azonban a másik oldalon a fiskális politika irányítói továbbra sem határozták el magukat a szükséges jelentős megszorításokra, csupán néhány beruházástól álltak el, de továbbra is érvényben van a kormány idei ambiciózus 1,5 százalékos növekedési célja. „Nem én találtam ki, de kiválóan írja le a helyzetet: a kormány az egyik lábával gázt ad, miközben a másikkal fékez.” A fiskális politikával továbbra is élénkítenek, mert nem akarják, hogy a gazdaság recesszióban ragadjon. Ennek érdekében, például kamatkedvezményeket, kamattámogatásokat adnak, ami azt jelenti, hogy alacsony hatékonyságú beruházásoknak nyitnak utat – s ennek is inflációt növelő hatása van.

„Az azonban biztos, hogy a kormány nem fogja tudni elérni a kitűzött kettős célját, azt, hogy éves szinten az év végére tíz százalék legyen az éves infláció, de közben a gazdaság produkáljon 1,5-2 százalékos növekedést” – szögezte le Mellár. Szerinte gyaníthatóan az inflációt fogja elengedni a kormány, hiszen politikailag ezt egyszerűbb megtenni, mint a jövedelmeket visszavágni. 

A magas infláció – még ha politikailag nem is annyira kedvező a kormánynak – nagyon is jól jön a költségvetés bevételei szempontjából – vetettük közbe. Valóban – értett egyet Mellár, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a költségvetésen túl, az infláció pozitívan hat a nagymértékű államadósság adatára is, aminek a reálértéke így csökken. Magas infláció esetén erőteljesen emelkedik a nominális GDP, s ennek megfelelően alakul az adósság GDP hányadosa. Más szóval, hiába nő az adósság, a magas infláció miatt csökkenhet az államadósság.

Persze két probléma azért marad: egyrészt a társadalom nagy része nem él jobban, tovább mélyül az elszegényedés, másrészt pedig egyre jobban elszakadunk a világgazdaságtól, a visegrádi országoktól, és általában véve is a régióbeli volt szocialista országoktól – húzta alá. Ezt minden felmérés kimutatja már – fűzte hozzá.