A kormány „szankciós infláció elleni vakcinája” éppen annyira hatásos, mint a Sinopharm oltás az időseknek

„Jó úton haladunk, hiszen ahogy azt a kormány várta és előzetesen jelezte, az év elején, azaz januárban már tetőzött az infláció, ezt követően pedig elindult egy mérséklődés... Az intézkedések működnek, egyre látványosabb lesz a hatásuk, azaz eredményes a szankciós infláció elleni vakcina” – fogalmazott Nagy Márton a Világgazdaságnak, miután a Központi Statisztikai Hivatal szerdán közzétette a márciusi inflációs gyorstájékoztatóját. Eszerint a februári 25,4-ről 25,2 százalékosra mérséklődött az általános pénzromlás, miközben a hosszabb távú trendet előrevetítő maginfláció – jelentősen növekedve – 25,67 százalék lett, a nyugdíjas infláció pedig 26,7 százalékra rúgott. A gazdaságfejlesztési miniszter azt is hangoztatta, hogy „jó úton haladunk”.  Nos, azért mi emlékszünk arra, hogy Nagy februárban még márciusra vonatkozó gyors inflációcsökkenésről fantáziált, mint mondta: „az infláció januárban valószínűleg még benéz 25 százalék fölé, de februárban már mérséklődés várható, és ezután gyors csökkenés következhet be, év végére pedig egy számjegyűvé válhat a drágulás”.

Forrás: KSH

Nos, akkor kinek higgyünk? A saját tapasztalatainknak, a szemünknek vagy Nagy Mártonnak? Hiába érzékeljük mi, fogyasztók másképpen, valóban hatásos a kormány „szankciós infláció elleni vakcinája”? Katona Tamás szerint „ugyanúgy hatásos, ahogy a Sinopharm volt a hetven év felettiek számára. Ha így nézzük, akkor tényleg minden rendben van”. Szarkazmust félretéve, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke komolyra fordította a szót, s hozzátette: ahogy az lenni szokott, a kormánykommunikációt ezúttal sem nagyon zavarják a tények.

A valóság szerinte ugyanakkor az, hogy az infláció gyakorlatilag befagyott, hiszen 25 százalékos dinamika felett egy kéttized pontos csökkenés szinte a semmivel egyenlő. (Amit egyébként maga Orbán Viktor is így lát, pénteki rádiós nyilatkozata szerint – a szerk.) Arról nem is szólva, hogy a maginfláció az egekben van, ami azt mutatja, hogy a magas infláció még hosszú távon is velünk marad, a következő hónapokban nem remélhető érzékelhető mérséklődés 

De meddig lehet megetetni az embereket azzal a kormányzati (félre)magyarázattal, miszerint valóban tart már a fogyasztói árak drágulási ütemének érdemi lassulása? – vetettük fel a kérdést. Katona szerint „bármeddig”, pontosabban addig, amíg el tudják hitetni azt, hogy „háború” és hogy az „elhibázott szankciók” váltották ki az egekbe szökött magyarországi árdrágulást. Ehhez csak annyit, hogy az Európai Unióban már egy számjegyű az átlagos infláció (februárban is 9,9 százalékos volt, az euróövezetben pedig márciusban 6,9), és az Egyesült Államokban is lement 5 százalékra. De – mint a szakember megjegyezte –, az elmúlt 13 év megmutatta, hogy a Fidesz-kommunikáció bármit el tud hitetni a magyarok jó részével. „Nem csak ebben, másban is megszoktuk már, hogy a kormányzati kommunikáció többnyire köszönőviszonyban sincs a tényekkel” – állapította meg.

Érdekes, hogy Katona Tamás idei inflációs prognózisa nagyjából egybeesik a Magyar Nemzeti Bankéval: szerinte ugyanis az egész éves ütem 18-20 százalék lesz, az MNB pedig 15-19,5 százalékot mond (a jegybank által kommunikált alsó, 15 százalékos adatot amúgy annak tudja be, hogy Matolcsyék ebben már nem akarták cáfolni a kormányt, mely a költségvetésben ennyivel számolt). A KSH korábbi elnöke úgy látja, hogy az infláció – a magas bázisnak betudhatóan – a második félévben elkezd mérséklődni, s így nem kizárt (bár kisebb az esélye), hogy decemberben az év/év adat benézhet a tíz százalék alá, azaz egy számjegyűvé válik, de ettől még az éves átlag 18-19 százalék lesz.

Lehetne-e gyorsítani az infláció lassulását? – kérdeztük. Katona Tamás válasza, hogy igen, de ehhez gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség. „Egészen más gazdaságpolitika kellene ahhoz, amire azonban ez a kormány sem nem képes, sem nem hajlandó” – húzta alá, kifejtve: sokkal fegyelmezettebb költségvetési politikára, a kiadások jelentős visszafogására lenne szükség, hiszen a külső fejlemények és minden más csak kiegészítő oka a magas magyar inflációnak. Nem most kellene a kormánynak azon gondolkodnia például, hogy miután teljesen értelmetlenül, az adófizetők pénzéből megvette a teljes Vodafone-t („ne tévedjünk, a 4iG állami banktól kapta a hitelt, amit soha nem fog tudni visszafizetni”), most a ferihegyi repülőteret akarja megvásárolni; s 300 milliárd forintos adófizetői támogatással segíti – az amúgy a magyar ipar szerkezeti problémáit is növelő – kínai akkumulátorgyár létesítését; ezen túl nem hajlandó határozott lépésekre Paks2 ügyében – sorolta az tételeket Katona Tamás. Aki határozottan felrója Orbánnak és kormányának azt is, hogy mindez akkor teszi, amikor az életszínvonal nagyon széles körben zuhan, amikor minimum 2-3 millió ember nagyon nehéz helyzetbe került.