A kormánynak másfél év nem volt elég a digitális átállásra

Millei Ilona 2021. szeptember 28. 14:05 2021. szept. 28. 14:05

Magyarországon a közoktatás elviekben felkészült arra, hogy amennyiben szükséges, a továbbiakban digitális oktatás folyjék, a gyakorlatban még mindig nem. Hiányosak ugyanis azok a digitális tartalmak, amelyekkel biztonsággal el lehetne rendelni a tantermen kívüli oktatást. Az viszont egyértelmű, hogy a pedagógusok többségének digitális kultúrája megváltozott, megtanultak digitális tartalmakat készíteni, azt beilleszteni az oktatásba. Ám hiába próbálja a kormány adminisztratív eszközökkel biztosítani, és elkerülni, hogy digitális oktatás legyen, az élet el fogja rendelni, hol kell mégis bevezetni azt. Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnökével beszélgettünk.

– Már több iskolában annyi a megbetegedés, hogy kénytelenek voltak visszatérni a tantermen kívüli oktatáshoz. Pontos számot tudunk?

– Nem. Én magam három helyről tudok. Ez nem digitális oktatást jelent, csak azt, hogy három-négy napra hazaküldték a tanulókat. Ezek tanítás nélküli napnak számítanak. Ha tartósabban kell otthon maradniuk, akkor a digitális (online) oktatást kell elrendelni.

– Vagyis nem igaz, hogy nincs szükség távolléti oktatásra ott, ahol elérhető a koronavírus elleni védőoltás?

– Tisztázzuk először, hogy a beoltottak is lehetnek vírushordozók a Magyar Orvosi Kamara megállapítása szerint. Ez azt is jelenti, hogy bármelyik kollégánk – azok is, akiket beoltottak –, ugyanúgy lehet vírushordozó, és elkaphatja a fertőzést is, csak legfeljebb a betegség lefolyása lesz enyhébb. Ezt csak teszteléssel, kontakt-kutatással lehetne megállítani, de ez sajnos továbbra sem történik az intézményekben.

– Vagyis előbb-utóbb mégis szükség lesz távoktatásra?

– Azt nem tudom megmondani, hogy általánosan be kell-e majd megint zárni minden intézményt, én bízom benne, hogy nem így lesz. Viszont azokon a helyeken, ahol a járvány megjelenik, biztosan el kell rendelni tantermen kívüli oktatást. Ezt persze az élet fogja elrendelni, mert annyi vírushordozó, és következésképp annyi beteg gyerek lesz. Ha hajlandóak lennének tesztelni, ez nem következhetne be. Adminisztratív eszközökkel ennek nem lehet elejét venni. Pedig a kormány próbálja a pedagógusokat rákényszeríteni arra, hogy oltakozzanak. Elvették ugyanis a Covid-fertőzés miatt otthon maradóktól a száz százalékos táppénz lehetőségét, azzal az indokkal, hogy sokan be vannak oltva, akik meg nincsenek, azok maguk tehetnek róla, hogy megfertőződtek, mert nem kellően védekeztek. A gyerekeknél pedig fő irányelvként hivatalosan nem engedélyezik a 12 év fölöttieknek a tantermen kívüli, online oktatást, mivel nekik is volt lehetőségük arra, hogy a szüleik beoltassák őket. De úgy tűnik, hogy az élet azt igazolja, hiába oltották be a tanulók egyharmadát, nem lesz az annyira hatékony.

– Vagyis előbb-utóbb az élet bebizonyítja, hogy digitális oktatásra van szükség?

– Igen, de nem biztos, hogy általánosságban, országosan, minden oktatási intézményben el kell ezt rendelni. Az én megítélésem szerint ott, ahol megjelenik a vírus, azonnal intézkedni kellene. Ez látszott Kínában, Ausztráliában és Új-Zélandon is: zártak, karanténba küldték az embereket, teszteltek. A fertőzés terjedését csak így lehet megakadályozni.

– Magyarországon a közoktatás fel van készülve arra, hogy ha szükséges, a továbbiakban digitális oktatás folyjék? 

– Elviekben igen, a gyakorlatban nem.

– Miért?

– Mert még mindig hiányosak azok a digitális tartalmak, amelyekkel biztonsággal el lehetne rendelni a tantermen kívüli oktatást. A közoktatásban a teljes tananyag nincs lefedve digitális tananyaggal, nincsen meg a feleltető, számonkérő rendszer, amellyel ezt a tantermen kívüli oktatásban meg lehetne oldani.

– Kinek kellett volna ezt már elkészíteni?

– Az Emminek, illetve az oktatási államtitkárságnak.

– Mióta készülnek a digitális tananyagok?

– A Digitális Oktatási Stratégia 2016-ban jött létre, ebben meghatározták, hogy a teljes tananyagot digitálisan le kellene fedni. A céldátum 2018 volt. Ez nem sikerült.

– Még, ha el is készült volna már, a gyerekek hány százalékához nem jutna el?

– Korábban az MTA-nak volt egy kutatása, miszerint minden ötödik gyerek digitális szegénységben szenved, ami azt jelenti, hogy vagy a lakásukban nincs internet, vagy a családban két-három gyerekre csak egy számítógép jut. Sőt, van olyan település is, ahol egyáltalán nincs internet. Nagyon fontos lett volna, hogy a kormány tegyen határozott lépéseket azért, hogy ingyenesen elérhető legyen az ország minden területén az internet.

– Azt az elmúlt másfél évben megtapasztaltuk, hogy a digitális oktatásra így vagy úgy, de szükség van. Fejlődött-e bármit is ebből a szempontból az elmúlt másfél esztendő alatt a digitális oktatás?

– Az egyértelmű, hogy a pedagógusok részéről igen. A digitális kultúrájuk megváltozott, megtanultak digitális tartalmakat készíteni – ha nem is profin –, és megtanulták azt beilleszteni az oktatásukba. Azért a kormány is tett valamit, az e-KRÉTA rendszerben az online felület elérését biztosították a tanulóknak. Az intézmények is elkészítették az egységes elérési felületet vagy a KRÉTA-n, vagy a Google Class Roomon, vagy a TIMSS-en keresztül. Ezekben történt előrelépés. Ugyanakkor magában a tartalomfejlesztésben még nagyon sok probléma van. Ráadásul Csapó Benő professzor vezetésével már elkészítették a digitális kompetenciamérést, sőt, kidolgozták a digitális érettségi rendszerét is, csak a biztonsági szoftverek hiányoznak hozzá, amelyekkel a vizsgák biztonságát garantálni lehet. Ezt a kormánynak kellett volna megteremteni, de ismereteim szerint nem történt semmi azért, hogy megvalósuljon. 

– Ha szükség lesz rá, hogy fognak tudni tanulni a gyerekek?

– Mint jeleztem, bízom benne, hogy általános, minden intézményre kiterjedő lezárás nem lesz. Azt már csak igen nagy vészhelyzetben szabad elrendelni. Azért is jó lenne, ha el tudnánk ezt kerülni, mert már kialakult egy általános pedagógusellenes hangulat, és erre egy-két miniszterelnöki nyilatkozattal rájátszott a kormány is. Azt az alapvető lépést nem tette meg, hogy a gyerekekkel otthon maradó szülők bérét kifizeti, és ezt a terhet nem a munkáltatóra hárítja. Pedig az Európai Unióban a többi országban a munkáltatókat azzal tehermentesítették, hogy kifizették a gyerek miatt otthonmaradó szülők bérének egy jelentős részét. Az biztos, hogy a szülők támogatása nélkül nem lehet hatékony a tantermen kívüli oktatás. Ha az oktatási kormányzat nem fog határozottan fellépni a fertőzés terjedésének megakadályozásában, hanem hagyja továbbra is tanítani az esetleg megfertőződött pedagógusokat, vagy, ha a gyerekek megbetegednek, és nem rendelik el a karantént, a járvány sokkal nagyobb kiterjedésű lesz, márpedig ezért igen nagy árat fogunk fizetni. Nem szeretném, ha igazam lenne, de én nagyon félek attól, hogy ez bekövetkezhet.